Hírek egy ismeretlen országból

Most is tart a Tiranai Rövidfilmfesztivál.
Több mint 800 filmet neveztek be a világ sok országából.
További részletek: http://www.tiranafilmfest.com/

Ezen a fesztiválon nem vesz részt a Busulla című 19 perces alkotás, amely ezekben a napokban a sienai filmfesztiválon nyert díjat.
A film egy fiatal lányról szól, aki a vérbosszú alatt álló családját tejárusításból tartja fenn.
Miközben ő a családfenntartó, mégsem akar férfi lenni, megmarad nőnek.

1912 november 28-án Ismail Qemali kikiáltotta Vlorában Albánia függetlenségét, és felvonta az albán zászlót, a függetlenség zászlaját.
1944 november 29-én felszabadult Albánia a német megszállás alól. Az országot az albán partizánok maguk szabadították fel, külföldi alakulatok segítsége nélkül.
Mindkét nap hivatalos ünnep és munkaszüneti nap.

Az utóbbi ünnepet a demokrata - jobboldali - kormányok nem szívesen ünneplik, mert a partizánokat a kommunisták vezették.

Tiranában november 26-át is ünneplik, hiszen Tiranában ekkor vonták fel először 1912-ben az albán zászlót.

Az elmúlt idők esőzése feltöltötte a Drinen épült vízerőművek víztározóit, így azok egyre nagyobb kapacitással termelnek. Csökken az áramkorlátozás ideje, napi 6-7 óráról.

Kelmendiben más a helyzet. A Cem folyó völgyében vezető Tamara-Vermosh út egyik hídját elmosta az árvíz, így Selce, Vukel és Vermosh el van zárva Albánia többi részétől. Ráadásul a víz elöntötte a tamarai vízerőmű épületét is, így áram sincs. Nemsokára jön a hó, és az is elzárja a hágókat.

Szerencsére Vermosh és Plave között van határátkelő, így ha baj van, elérhetőek ezek a területek is. A téli bezártság se újdonság az albán hegyekben, a hó miatt minden télen 2-5 hónapig el voltak zárva a külvilágtól.

Albánia új főügyésze, Ina Rama, egy 35 éves, férjezett asszony.
A parlamenti szavazáson 83-33 arányban szavazták meg, azaz az ellenzék egy része is támogatta. Pedig mind az ország, mind ez a poszt erősen férfias jellegű, és mégis.
Elődjét a szervezett bűnözéssel való kapcsolatokkal gyanusították és ezért mondatták le.

Sali Berisha, az albán miniszterelnök nemrég bejelentette, hogy atomerőművet akar építeni Albániában.
Természetesen nem saját pénzből - a költségek nagyjából az ország féléves jövedelmét vinnék el - hanem olasz segítséggel. Ezzel aztán megszűnne az áramhiány.
Az olaszok nem véletlenül akarnak Albániában ilyet építeni: azt ugyanis nem támogatják, hogy országukban atomerőmű épüljön. De a szomszédban nyugodtan.
A görögök megijedtek, szerintük Albánia nem biztonságos ország egy ilyen veszélyes objektum létesítésére. Ahogy nem teljesíti a szükséges infrastruktúrális és más feltételeket sem. Egyszerűen nem elég fejlett.
De az áramszünetek sötét óráiban jól hangzott egy ilyen bejelentés.

A Velipoja környékén lakó fiú - Fatjon, a neve azt jelenti: a mi szerencsénk - lefektetett egy lányt, aki később más jegyese lett. A lány apja és bátyja meg akarta torolni a becsületükön ejtett foltot, és többször összekaptak a fiúval emiatt. 
A fiú külföldre ment dolgozni, majd miután hazatért, új barátnője lett - Neta - egy másik faluból. Egy este a 18 éves lánnyal egy bárban szórakoztak éjfélig, ahol ott volt az ex barátnő apja és bátyja is. Az új pár autóba ült, majd egy földútra tértek le szeretkezni.
Ekkor lőtték le őket. A lány azonnal meghalt, a fiút lábsérülésekkel vitték kórházba.
( A másik újság szerint nem szeretkeztek, hanem a lány ült a hátsó ülésen, és haladtukban hátulról lőtték beléjük a sorozatot.)
Az egyik gyilkos - az ex apja - beismerte tettét, amikor letartóztatták a rendőrök, a báty szökésben van.
Neta szülei nem vitték haza a holttestet, hogy illően eltemessék, mert a fiú miatt kellett meghalnia, ezért a fiú családjának kell gondoskodnia a temetésről.
A temetést így a fiú falujában tartották, de a szertartáson a másik falu lakosai - azaz a törzs, ahonnan a lány származik - is részt vettek. A leányt menyasszonyi ruhában temették, hogy legalább halálakor viselje azt a ruhát, amit életében nem hordhat már. A holttestet a kertben ravatalozták fel, az északalbán szokások szerint nem lehet a házban a halott.
Fatjon családja szerint férfiatlan dolog volt hátbalőni őket, de nem nyilatkoztak arról, hogy vérbosszút hirdetnek-e.
Mindenesetre a gyilkos egész családja bezárkózott a bosszú elől.

És még azt mondják, hogy Albániában nem becsülik meg a nőket!

Elérte az üdülőövezetet az aszfaltút a Velipojában, Shkodra tengerpartján. Nem kell földutakon menni a strandig és a szállodákhoz. Az úttal együtt elkezdték építeni a csatornázást is.
Mivel az új úton el tudnak menni odáig a nagy gépek, ezért elkezdték lerombolni az engedélynélküli épületeket is. A 75 objektum közt többemeletes apartmanházak is vannak. A továbbiakban már csak a rendezési terv alapján lehet építkezni.
Lassan rend lesz ezen a partszakaszon is.

2007 szeptemberéig 1,600,000 utas érkezett Albániába. Ebből 700,000 olyan albán állampolgár vot, aki külföldön él.
Az igazi turisták létszáma - 900,000 fő - 17,3 %-kal nőtt az elmúlt év hasonló időszakához képest. Természetesen ezek a turisták java része albán nemzetiségű. A küldő országok:
Koszovó: 32 %, Macedónia: 24 %, Montenegró: 10 %, Olaszország: 9 %, Szerbia: 7 %, Anglia 6 %, Görögország: 6 %, USA 5 %.
Sajnos arról nincs adat, hogy ezek közül milyen arányú volt az etnikailag nem kötődő - azaz nem albán, görög v. délszláv nemzetiségű - turisták aránya. Tapasztalataim szerint csak néhány százalékos lehet, de erősen növekszik.
Tiranát már felfedezték a hátizsákosok, egyre több külföldi csoport utazgat az országban, a buszokkal érkező csehek elfoglalták az északi hegyeket, egyéni angol turistákkal van tele a délalbán vidék. A legtöbben - 108,000 fő - egy napra érkeznek Korfuról Butrintiba vagy Montenegróból egy Shkodra-Kruja-Tirana/Durres  túrára.
A turizmus bevételei 754 millió EUR-t tettek ki, ez 28 %-kal több, mint az ország áruexportjának az értéke.

A hatnapos rendezvényt a Nemzetközi Kulturális Centrumban illetve az előtte álló téren rendezik. (A fenti intézmény a piramis, a volt Enver Hoxha múzeum.) A vásáron 106 albán - nyelvű - kiadó vesz részt.
Minden nap több könyvet is bemutatnak, albán és külföldi szerzőktől, sajtótájékoztatókat, vitákat és koncerteket is rendeznek.
Bemutatják az albán irodalom antológiáját is, az olasz Lecce város támogatásával.
Vasárnap este adják ki a díjakat: az év írója, fordítója, legjobb gyermekkönyve, a kulturális újságírók díját, a Mjaft, az Unicef díját és az Odhise Grillo díjat is.

Az albán menyasszonyoknak többet kell kibírniuk mint a magyaroknak. Pénteken már be kell öltözniük, hogy elmenjenek fényképezkedni. A fotózás valamilyen ismert helyen van, ókori romoknál, botanikus kertben… A múltkor Apollóniában négy menyasszonnyal is találkoztunk.
Szombaton az ő családjának lakodalmára kell beöltöznie, ami este kezdődik és kb. hajnali kettőig-háromig tart.
Vasárnap reggel újra felölti a ruhát, mert jön érte a vőlegény, zenészekkel, hogy elvigye a saját családjának a lakodalmára. Ez délben és délután van. Ilyenkor már a menyasszony nagyon fáradt és egyedül van, hiszen senki nincs mellette a saját családjából.
És még ezután jön a nászéjszaka…