seprűnyélen

“Balin töltött egy hónap úgy elrepült mint egy pillanat” ezt írtam tavaly és ezt tudom  írni most is. Az utolsó pár napban elmentünk a kutai Waterbomba, kirándultunk a Dreamland partszakaszra, egyik délután megnéztük Tanah Lot templomnál a naplementét. Esténként fagylaltoztunk Denpasarban és Kután a magyar érdekeltségű cukrászdában. A hazautazás előtti búcsúvacsorát Roberttel és családjával, a Jimbaran partszakaszon lévő tengerparti éttermek egyikében fogyasztottuk el. A vízi park sokat változott tavaly óta. Elkészült a hatalmas csúszdarendszer, megszűnt a felvonulási terület és a bejáratnál lévő bokros, füvesített részen is napozó ágyakat helyeztek el. Így sokkal több helye lett azoknak akik a medencéktől távol szeretnek napozni és pihenni.

Az egynapos belépő változatlanul 250000 rúpia/ fő, kb. 5000 ft. A pénztárnál lehet vásárolni egy csuklópántot, amivel a nap folyamán ételt, italt vettünk. Készpénzt sehol nem fogadnak el a park területén. Egyes játékokért is ezzel tudtunk fizetni. A nap hét ágra sütött, semmi akadálya nem volt, hogy élvezzük a park nyújtotta lehetőségeket. Nekem tetszett a hatalmas sárga gumiban való csordogálás a folyón, ami vízköpőkkel és mini zuhatagos részekkel volt tarkítva, és ezek alatt áthaladva senki sem úszta meg szárazon. A gyerekek különösen élvezték a vízi parkot, a barátságos jelmezes figura jól elszórakoztatta őket. Az idősebbek a gumiasztalon ugráltak, falat másztak, csúszdáztak, vízilabdáztak. Olyan is volt aki az egész napot a medencében lévő bárnál töltötte.  Tavaly családi napba csöppentünk, főleg balinéz családok szórakoztak a parkban, most turistákkal volt tele és elvétve láttunk helyieket.

Este elmentünk vacsorázni a Bambu Desa étterembe. Roberték születésnapi meglepetéspartit szerveztek fiamnak, ami jól sikerült. A zenészek sokat mókázva köszöntötték az ünnepeltet.

Következő nap délelőtt az Indiai-óceán dreamlandi partszakaszán kószáltunk. Délután a Tanah Lot templomnál a naplementét néztük meg. A nap néha kikukucskált a felhők mögül, de az igazi naplemente elmaradt. A parton messzire sétáltam a dagályból visszamaradt pocsolyákkal tarkított földsávokon keresztül, a barlangok alá. Amikor láttam, hogy a templom alatti barlangban sokan vannak, én is odamentem, és beálltam a sorba. Egy balinéz pap osztotta az áldást a jelenlévőknek. A homlokomra rizsszemeket ragasztott, a fülem mögé rózsaszínű frangipani virágszirmot tűzött és megáldott. Ezek után már nem is bántott annyira, hogy az igazi naplemente megint elmaradt. Alkonyatkor felsétáltunk a hegyoldal tetején kialakított éttermekhez, készítettünk pár fotót, gyönyörködtünk a sok színben játszó  égboltban és az alattunk elterülő tájban. A kijáratnál kíváncsian nézegettük a hatalmas kígyót tartó fiatalembereket. Addig kíváncsiskodtunk, míg meggyőzték fiamat, hogy jó érzés egy ekkora kígyóval közös fotót készíteni. Az üzlet megköttetett, fiam büszkén tartotta a hatalmas csúszómászót.

A késő esti órákban Kután a Gelato Sweet Dreams cukrászdában fagyiztunk. Az egy hónap alatt többször is ettünk a finom fagylaltokból és ezen az estén Lacival is sikerült találkozni. Jó érzés volt a kint élő kedves honfitárssal kellemesen elbeszélgetni.

A hazautazás előtti napon Roberttel és családjával búcsúvacsorára mentünk a Jimbaran partszakaszra. Itt az egyik kis bódénál kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni, - kagyló, rák, hal - és kiültünk a tengerparti asztalokhoz. Innen gyönyörködtünk az Indiai-óceán fodrozódó hullámaiban. Néztük a szinte percenként le-és felszálló gépeket és eszembe jutott, hogy holnap már mi is úton leszünk hazafelé. Vacsora közben, az élményeket felidézve búcsúztunk a szigettől, Ács László szavaival élve ”a földi édenkerttől”, az istenek szigetétől.

Bali túra

A bejegyzés kelte : 2010. március 1., hétfő - 22:18, és Bali kategóriába helyezve. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. A végére ugorhatsz és választ hagyhatsz. Pingelés jelenleg nem engedélyezett.