Seprűnyélen Magyarországon, Tunéziában, Zöld-foki szigeteken

Magyarország egyik legszebb és legkedveltebb üdülőhelye a Balaton. Szeretünk fürdeni a tóban, napozni a partján, és szeretünk kirándulni is a “Magyar tenger” körül. Az idén négy napra mentünk Balatonlellére, de az időjárással nem volt szerencsénk. A víz is csak 21 fokos volt, ezért fürdés helyett a kirándulást választottuk. Tihanyra a szántódi komppal hamar át lehet jutni, de én nem szeretem a kompot, így a 100 km-es kerülőutat választottam. Tihany a Balaton egyik gyöngyszeme. A dombon fekvő apátsághoz az egyik út a “régi idők udvarán” keresztül vezet.

 

A macskakővel kirakott  járdán sétálva mindent megcsodáltunk. Az étterem külső falára a régmúltban használt eszközök, szerszámok vannak felakasztva. A kovácsműhelyben minden úgy van mintha csak ebédelni szaladt volna a mester. A konyhában a szakácsnő nyitva hagyta a szekrényajtókat, fiókokat, hogy gyönyörködhessünk a régi edényekben, csuprokban, mázas kancsókban, lekvárkeverő fakanalakban. A  kemence melletti sarokban embernyi bábu üldögél várva, hogy mikor tegyen fát a tűzre.

Barátnőmmel nosztalgiáztunk a faszenes vasalók láttán, amit még szüleink is használtak. A házak között rengeteg a virág, a mocsári hibiszkusz hatalmas szirma különösen tetszett. Az étterem melletti lépcsősoron felmenve egy következő udvarba jutottunk. A  kemencés pékségben helyben sütött finomságokat kínáltak. A túrós rétes és a langaló, azaz kenyérlángos nagyon finom volt. Evés közben lefényképeztem a fiatalembert aki serényen kenegette, és rakta a kemencébe a cipókat.

A régi idők udvara és a pékség után a tihanyi apátságot néztük meg, mely gyönyörű helyen fekszik. A templom melletti sétányon eljutottunk a visszhang dombra. Igaz, visszhang már nincs, a próbálkozás után a turisták a portrérajzolót állták körbe, sokan - mint mi is - beültek a cukrászdába fagyizni.

 

Visszafelé kisétáltunk a falu széléig, majd megcsodáltuk a főúton a nádfedeles házakat.  Szinte mindegyikben népművészeti tárgyakat árulnak, amik ki vannak függesztve a kerítésekre, így csalogatva az arra sétálókat. A kemencés péknél még vásároltunk mákos, meggyes, túros rétest, és elindultunk a Balaton partjára sétálni. A strandokon alig voltak, de a parti út mentén kialakított pihenőhelyeken sokan piknikeztek. A hosszú séta után megpihentünk, és figyeltük ahogy a komp hatalmas gyomra elnyeli a az autókat.

Eszembe jutott mennyivel rövidebb lenne így a visszaút, de megint a hosszabb utat választottam. A Balatonon töltött pár nap pihenéssel telt el, és a hűvös idő ellenére csodálatos fotókat készítettem a “Magyar tengerről.”

A bejegyzés kelte : 2010. augusztus 16., hétfő - 20:20, és Balaton kategóriába helyezve. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. A végére ugorhatsz és választ hagyhatsz. Pingelés jelenleg nem engedélyezett.