2009, július archívuma

Hitelgazdasági válságban

2009. július 31.

 hid_3553.jpg

A polgári jogi szerződés fogalma

A szerződés kötelem létrehozásának alapja két vagy több jogalany egybehangzó akaratnyilatkozata, amely joghatást vált ki, kötelezettséget és jogosultságot jelent.

Szerződés formái:

Szóban, írásban, ráutaló magatartással.
A szerződésnek bárki alanya lehet, akinek jogalanyisága, szerződőképessége van.
A szerződés megkötése során a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége áll fenn.
A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, a tartalom az, amire a szerződés irányul.

A felek előzetesen megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban kötnek szerződést, ez a megállapodás az előszerződés, melyet a szerződésre előírt alakban kell megkötni.
Szerződést ún. általános szerződési feltételekkel is lehet kötni, ezt fogyasztói szerződésnek nevezzük.
Szerződést bíróság is létrehozhat, ha a felek nem tudnak megállapodni és szerződéskötési kötelezettség áll fenn.
Az ingatlan tulajdon átruházás eseteiben (adásvétel, csere, ajándékozás) kötelező az írásbeliség.

A polgári jogban szerződéses szabadság van, a mellérendelt független viszonyban a jogalany maga dönti el, hogy kivel, mikor, milyen formában, tartalommal köt szerződést.

Szerződés tárgya a szolgáltatás, amely lehet fő és mellékszolgáltatás, tevőleges (vállalkozás) és nem tevőleges (bérlet). Lehet egyszeri, visszterhes, ingyenes. Van amikor feltételtől függ a szerződés tárgya, öröklés. Egyedi szolgáltatás, ha a szolgáltatandó dolog elvész, akkor nincs kötelezettség. Fajlagos, konkrét meghatározáson alapszik és zártfajúság.

Hitelgazdasági válságban különösen fontos lenne, hogy a szerződés “két vagy több jogalany egybehangzó akaratnyilatkozata”
legyen.
Nálunk ez gyakran nem így van, az állam eddigelé tehetetlen, maradt nekünk a rousseau- i menekülés.
Csak a kreativitás menthet bennünket; ha bármivel is a másik embernek örömet okozhatunk, még ebben az őskáoszban is boldogok lehetünk.

Visszavonulok egy darab időre, mindenkinek sok boldogságot kívánok!

Történelmi megbékélések…

2009. július 30.

erdely2.jpg

Erdélyi városok! Az ember néha azt kívánja, legyenek Isten kedvenc palántái. Aztán óvatosan észbe kap, s kívánja, legyenek inkább sárkányfogvetemény. Mert az kiirthatatlan. Olyan kiirthatatlan, amilyennek Csokonai érezte, felfohászkodván:

Boldog vagy, óh kisded Erdély! bár a csinos Európának legvégsőbb széllein fekszel is, boldog vagy; és te fogod bé a legutolsó Magyarnak szemeit, mikor mi már vagy Oesterreicherek vagy Rusznyákok leszünk…

Forrás: Cs. Szabó László  Erdélyi városok

Ma már ennél sokkal bizakodóbb vagyok. Én látok lehetőséget a történelmi megbékélésekre.

A kettős látás szépségéről

2009. július 30.

 ellipszis.jpg

A Tavaszi dal első válaszom a mostanában annyit emlegetett “két műveltség” problémájára, a művészi és természettudományos kettős látás szépségéről:

Az Ellipszis ősi törvényei
Új tavaszt ragyogtatnak a Földre.
Mily primitív a mértani ábra,
Mily sokfészkű a tavaszi lomb.

Mégis: egy világ két fele ők.
Van, kinek szín s forma a való.
A felület figuráit éli.
Másnak, amit lát-néz, rejtett ábrák

Csalfa külszine, ostoba köd,
S köd mögött az absztrakt Lét ragyog.
Látók és tudók tábora közt
Janus-szem az enyim, együttlátó.

Nézem a rügyet s roppant forgások
Szédülete örültet neki,
De zöld petty-voltát is szeretem.
Ó, csodálatos az életet

Egy agy-villámban az Oceánnak
S milliárd külön hullámnak tudni,
Dunaparti gesztenyék alól
Fogván meg az Ellipszis ívét.

Németh László

Kazinczy emlékév

2009. július 30.

 kazinczy1.jpg
„…huszonöt esztendeig Széphalom a magyar irodalom központja. A szív szerepét tölti be, a szónak élettani értelemben. Levelek áradnak szét a kis házból az ország minden részébe - a postaköltségeknek jelentős része van a nyomasztó adósságban, amelyet később Kazinczy özvegyére és gyermekeire hagy -, a levelek többnyire nem csak a címzett olvasta, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratokat pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak…” (Benedek Marcell)
250 éve lesz, hogy 1759. október 17-én Érsemlyénben megszületett Kazinczy Ferenc .
A “diktátor”, ahogy Szerb Antal nevezte. Bár a bajuszos magyarokat nem sikerült bajusztalanná ápolnia, a “fentebb stíl” se aratott sikert, de a 19. században megújult a nyelvünk és Európaszerte divat lett a bajusz.
Áldásos tevékenysége folyamán Pest- Buda kulturális központtá kezdett fejlődni.

Komplementer viszonyok

2009. július 29.

523.jpg

Vidock és Flambart, a zsivány és a rendőrfelügyelő “csapdába ejtették egymást.
Úgy összenőttek, mint a hazai állítólagos baloldal a már csak talán fantomként létező szélsőjobbal.
Kellenek egymásnak, néha minden áron.

nyomozo_081126_01.jpg

Emlékünk megmarad

2009. július 29.

bretonn_kicsi.jpg

Bercsényi László, aki Rákóczi testõr századosa volt, 1712-ben, huszonnégy éves korában került Franciaországba, az akkor már fennálló, de még csak egyetlen francia huszárkülönítménybe mint alezredes. Ez a különítmény nem képzett szervezett egységet a francia hadseregen belül, és kizárólag a császári hadseregbõl átszökött magyar huszárokból állt. A különítménynek az egykori császári huszárkapitány, Ráttky György volt a parancsnoka, aki még 1692-ben lépett francia szolgálatba. A franciák érdeklõdése a huszárok iránt egyébként régebbi keletû. Richelieu bíboros kancellár egyik 1635. évi jelentésében ezt írja királyának XIII. Lajosnak: “…Nouvelle faç de cavalierre…disciplinée exacte…petits chevaux maigres…”.

Gyönge violának
Letörött az ága,
Az én bánatomnak
Nincs vigasztalása.
Suhog a szél, Késmárk felett,
Édes rózsám, isten veled !
Nagy Bercsényi Miklós,
Sirdogál magába’,
Elfogyott szegénynek
Minden katonája.
Suhog a szél, Késmárk felett,
Édes hazám, isten veled !

Endrődi Sándor

Amíg a Bercsényi huszárok Franciaországban ezt a dalt énekelik, nem vész ki az emlékünk.

LEGNAGYOBB TERMÉSZETI KINCSÜNK: A TEHETSÉG

2009. július 28.

czeizel0311.jpg

A tehetség, talentum, géniusz

Tehetség alatt az átlagot számottevően meghaladó, tehát kivételes adottságot, potenciát, ígéretet, vagyis a tehetséget értjük. De ha a tehetséges gyermek a későbbiekben ezt be is bizonyítja, vagyis veleszületett adottságait valóra váltja, akkor ő már nem ígéret (”tehetség”), hanem képességeit bizonyító “valaki”. A jelenlegi magyar nyelvben nincsen megfelelő szó a megvalósult tehetségre, legfeljebb azt szokták mondani: “nagy” művész, tudós, államférfi. Így József Attila vagy Bartók Béla sem nevezhető már tehetségnek, hanem csakis képességeit igazoló nagy költőnek és muzsikusnak. Jó lenne újra használni az erre a fogalomra a reformkorban elfogadott és találó talentum megnevezést. Hiszen az adottság-képesség fogalompárja mellett kivételes szintjüket a tehetség-talentum ikerszavak fejezik ki.

Géniusznak nevezzük a különleges, párját ritkító szellemi teljesítményre képes embereket. (Helyesebb ezt a megnevezést használni a közkeletűbb, de a hétköznapi nyelvben már lejáratott zseni helyett.) A szó eredete a görög időkig nyúlik vissza, amikor úgy vélték, hogy a kivételes alkotás létrejöttekor az istenek jóvoltából a Géniusz szállt bele a művészbe, hozzásegítve ezzel a rendkívüli teljesítményhez. A géniuszságot ebből következően kezdetben emberfeletti eredetűnek tartották, amit alátámasztott az alkotást gyakorta kísérő ihletettség lázas állapota is. Később veleszületett, tehát genetikai okokra vezették vissza, és e gondolatmenetből adódóan a gének sajátos kombinációja, tehát a jóisten, illetve a szerencse vagy a “sors” dönti el kiből lesz-lehet géniusz.

Forrás: Fizikai Szemle 2003/11. 398.o.

Mindaddig, amig nálunk nem csak a tehetségre fókuszálnak, hanem annak politikai és/vagy társadalmi hátterére,
rosszul bánunk a tehetségeinkkel, és a kocsmazsenik, az őrültek számát növeljük.
A társadalmunk számára nélkülözhetetlen tehetségek pedig elkallódnak.

Kékhordó

2009. július 28.

 hordo.jpg

Van az utcánkban egy barátságos, családias kiskocsma: Kékhordó.
Néha- néha betérek egy pohár italra, néhány szót váltunk egymással, és már el is köszönök.
A minap egy látásból ismert középkorú férfi imbolygott a pultnál.
Vigyorogva üdvözölt, majd belekezdett a mondandójába:
- Azért vagyok ilyen, mert a tanítványa voltam.
Rövid idő alatt tisztáztuk, hogy ez lehetetlen.
Búcsúzóul annyit mondtam:
- Engem is értek(még érhetnek is) kudarcok, de soha nem az volt az első,
hogy másokat okoljak emiatt. Ha hasonlóan cselekedne, tiszteletbeli tanítványommá fogadnám.

Sajnálom ezt az embert, és tartok tőle, ha tovább romlik a társadalmi közérzet, sokan
nem az igazi bűnösöket okolják majd, hanem a közelükben elérhető “szelídebb honfitársaikat” .

Farkas Viktória

2009. július 27.

 fv.jpg

Farkas Viktória 18 éves budapesti diáklány, az idei füredi Anna-bál szépségkirálynője

Atyafiak

2009. július 27.

 hands.jpg

HATODIK CZIKKELY

Az erdélyiek régi nyájasságáról és utazásáról.

Azon kivûl mind az urak, mind nemesség mind parasztság nagy szeretetben éltenek; nem vala akkor annyi úr, hogy az kinek az apja kereket, falazott is, most a fia megharagudnék ha úrnak nem hínád. Gyermek koromban hallottam, hogy egy grófnak Magyarországban meg volt öt-hat száz jobbágya, s azt tartották grófnak, mert Erdélyben, az mint oda fel irám, több gróf nem vala gyermekkoromban gróf Csáki Lászlónál, Erdélyben úrnak azt tartották, az kinek háromszáz, jó fõ embernek, az kinek száz ház jobbágya vagy ad minimum hetven vagy hatvan;most némelyek az kik az úri titulust könnyen felveszik, s ha valaki fel nem adja, megharagusznak, két három jobbágya alig vagyon, az egyik biró, az másik kolcsár, az harmadik szabados, annyival adós az ilyen úr uram, ha megakarnák venni rajta, bizony az dolmánya sem maradna meg. Az mint más munkámban is leírtam, régen az tizenkét tanács úr, gróf és nafyságos urakon kivûl többnek úr nem vala neve, úgy azoknak gyermekin kivûl urfi, kisasszony; sem annyi az asszony nem vala ezeknek az feleségeken kivûl, az mely urakot oda fel leírék, hanem ha annál nagyobb fõ ember volt is, csak úgy mondották: uram, kegyelmed, asszonyom, kegyelmed, mint [p 0357] vagyon asszonyom; gyermekeknek penig kis uram, kisasszonyom, vagy Zsófi asszony, Margit asszony. Tanács úr uram is érte meg az tekintetes, nemzetes titulussal, noha bizony látom, hogy az ifju Rákóczi Gyötgy fejedelem idejében az tanács uraknak rendszerént nemzetes titulusok volt; nagyságos úr is érte meg az tekintetes nagyságos titulussal. De most nézd meg, ha egy alábbvaló fõ embernek is úgy nem irod: az tekéntetes úrnak, vagy az legalábbvaló bárónak: az méltóságos báró urnak, megharagusznak érette; holott régen az egy fejedelmen kivûl Erdélyben méltóságos titulusa senkinek nem volt. Régen az tanács urakon és nagyságos urakon kivûl azért haragusznak vala meg ha úrnak mondják vala: ma nézd meg, egy elévaló városi ember is ha úrnak nem mondod, felhúzza az orrát. Nem híják vala akkor az emberek egymást az úr, az úr, az asszony, az asszony, úgy hogy már majd az testvér-atyafiak is szégyenlik egymást atyafiának híni, hanem az úr s az asszony, az úrfi, az kisasszony. Abban az idõben, ha annál távul valóbb atyafi volt is, annál inkább ha közelebb való atyafiak voltanak, úgy hítták egymást: öcsem, bátyám, sógor, koma; sõt az ki atyafi sem volt, mégis azokat is atyafinak híttak sokat; a kik atyafiak nem voltak penig: uram, kegyelmed, asszonyom, kegyelmed. Sõt olyan szeretet volt, az mint oda fel leirám, hogy az atyafiak elmentek egymáshoz, egy- két hétig elültenek egymásnál, mégis mikor elbúcsúztak, kivált az asszonyok, egymástól, úgy búcsúztanak el sírva: jaj édes néném asszony, édes öcsém asszony, megbocsásson kegyelmed, még nem is beszélgethetnénk egymással. Ha valamely újságot kapott valyamelyik atyafi, azt maga meg nem ette, hanem az atyafiának [p 0358] küldötte. Jut eszembe mikor újság volt csak egy lúdtojás is vagy egy császár madara, tizenõt mélyföldnire elküldötte egyik az másiknak.

Farsángban penig, kivált az székelységen, az atyafiak valamelyik atyafihoz gyûltenek, onnét rendszerént ilyen cursust bocsátottak: most az emberség megindúlt és az embertelenséget felkeresi, s a hol feltalálja emberségre tanítja. És mivel minden idõben vagyon rosz ember, ha rosz emberre tanáltak valahol, avval nem gondoltak, vagy akart vagy nem, jól kellett fõzetni, másként az övébõl az atyafiak bizony jól fõzettek, vagy akart vagy sem, de az gazdának csak jó kedvinek kellett lenni. Ezen kivûl tizen, tizenketten az atyafiak és nemesek egy számban beûltenek, zekében, harisnyában öltöztenek, az szán elõtt hat ökör volt, közöttök két-három csere bor, s úgy ittak s úgy jártak egymáshoz, csuklyát vontak az nyakokban, botot az kezekben, feles czigány hegedûsök, dudások az szánban, kiáltásokkal, muzsika-szóval, úgy járták az tartományt.


APOR PÉTER: METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE