Kékhordó
Van az utcánkban egy barátságos, családias kiskocsma: Kékhordó.
Néha- néha betérek egy pohár italra, néhány szót váltunk egymással, és már el is köszönök.
A minap egy látásból ismert középkorú férfi imbolygott a pultnál.
Vigyorogva üdvözölt, majd belekezdett a mondandójába:
- Azért vagyok ilyen, mert a tanítványa voltam.
Rövid idő alatt tisztáztuk, hogy ez lehetetlen.
Búcsúzóul annyit mondtam:
- Engem is értek(még érhetnek is) kudarcok, de soha nem az volt az első,
hogy másokat okoljak emiatt. Ha hasonlóan cselekedne, tiszteletbeli tanítványommá fogadnám.
Sajnálom ezt az embert, és tartok tőle, ha tovább romlik a társadalmi közérzet, sokan
nem az igazi bűnösöket okolják majd, hanem a közelükben elérhető “szelídebb honfitársaikat” .