A H1N1 az A típusú influenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója. Nevében a „H” a hemagglutinin proteinre, az „N” a neuraminidáz proteinre utal. Számos különböző törzzsé mutálódott, köztük a gyilkos, de „szabadon” nem élő spanyolnátha vírusa, enyhe emberi influenzák vírusai, járványos sertésinfluenza törzsek és a madarakban talált különböző törzsek.
Szent Anna- tó
Hely Csomád-hegység,Hargita megye, Erdély
Típus krátertó
Hosszúság 0,62 km
Szélesség 0,46 km
Felszíni terület 0,2 km2
Legnagyobb mélység 7 m
Part hossza 1.737 km
Tengerszint feletti magasság 946 m
A tó keletkezéséről szóló legenda röviden:
Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Egy fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.
Én 1971 nyarán láttam először ezt a gyönyörű tengerszemet.
Először át akartam úszni, mint minden utamba kerülő
folyót vagy tavat, aztán csak szerettem volna.
Ám a vízben állva, elkezdtem képzelődni, végül Anna győzött. Úszkáltam egy kicsit,
azután kifeküdtem a partra az eget bámulni.
“Az erkölcsi lény nem igazíthatja magatartását külső szabályokhoz;
ez a nyájemberek, a jog ethoszától elvakított alattvalók sajátja.”
(Huszár Tibor)
Megtörtént a morál 21. századi trónfosztása, és a társadalom jogi zabolázása került előtérbe. Azonban azt elérni, hogy az egész társadalom jogszabályok keretein belül működjék,
szinte lehetetlen elérni. Kellenek az ekölcsi normák, amelyek összhangban vannak a
jogelvvel és sugallják, hogy ezt vagy azt nem teszem, mert neveltetésem nem engedi meg.
A nyelv(nyelvhasználat) híven tükrözi a beszélő szociokulturális hátterét, műveltségét.
Demokráciákban született, boldog népek köreiben teljesen természetes az asszonyom, hölygyem,
kisasszony; uram megszólítás, társadalmi státusztól, habitustól függetlenül.
Honunkban az idegenek tatának szólítása vagy infantilizmusra vagy műveletlenségre utal.
A bá megszólítás pedig, ha az érintett ehhez nem járul hozzá, paraszti jópofáskodás.
Móricz Zsigmond Rokonok (1932)
Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet.
(15. fejezet)
- Ez így van Magyarországon, kicsi az ország, mindenki rokon. Valószínűnek tartom, hogyha nagyon elkezdenénk firtatni, kettőnk közt is ki lehetne sütni valamiféle rokonságot. - Hogyne, az én nagyanyám és az ön nagyanyja két asszony volt. Itt Magyarországon ez már elég alap a rokonságra, feltéve, hogy a vélemények s az érdekek azonosak. /…/ Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul. Az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja virágokat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba.
(19. fejezet)
Mert kérem, nem az a rokon, akinek jól megy a dolga, hanem az, akinek rosszul megy. A gazdag rokonnal szemben én vagyok a rokon. Hogy is mondjam, a rokonság az csak lefelé terjed. Az olyan, mint egy háló: az ember belekerül ebbe a hálóba, s annak a köteleit a rokonság húzza. Meg akarják fogni a nagy halat.
(19. fejezet)
Móricz Zsigmond Tragédia (1909)
Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes ember. Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt vón rajta. Olyan volt, mint egy ember; két szeme volt meg egy orra. Bajusza is volt. És sohasem jutott eszébe semmi.
Németh László egy minden időre szóló pedagógiai üzenetet ad:
“Nyugati utamon meglepetve tapasztaltam, hogy a Nyugat a magyar iskolát tartja a legjobbnak. Most nemcsak az iskolát, hanem az egész társadalmat magas igények iskolájává kell tennünk, s a képességet, a tehetséget az őket megillető feladatkörök bevételére kell lelkesíteni. Még inkább azok kifejlesztésére. A magyarságból vagy mintakép lesz, vagy semmi. Ez a történelmi realitás. Sohasem voltak ilyen korlátlanok a lehetőségek le és fölfelé egyaránt. Európának nincs népe, amelyet ilyen rég fenyeget a szétszóródás és az elmerülés vesz lye, és kevés, amelyre — bár szavát sem értik — ekkora várakozással hegyeződnek a fülek. Azt, hogy mi ma az iskola, az itt ülők, jobban tudják, mint én. Hogy mi lehet, azt mondtuk ki itt: Ne úgy foglalja el helyét a diák s a tanár, mint akik anyagközlés és anyagvisszaadás régi cserepeire ülnek be, hanem mint a világ tiszteletét kivívandó roham újoncai, akik fölött a tisztek Csokonai, Arany, Bolyai és Bartók mindazok, akik hittek benne, hogy a sivatag legyőzhető. Hogy az emberi művelődés fölfelé ívelő szivárványszínű jövőkapuján élünk nem mint tízmillió emberből álló tömeg, hanem mint egy felemelt fejű nemzet léphet majd át.”
“Mindig újat kell kezdeni, s mindig be kell fejezni, amit az ember kezdett. Így szakaszokra oszlik az élet, másképp pedig végtelenül összemosódik és lagymatag lesz. “
Móricz Zsigmond (1879-1942)
Tiszacsécsén született, a családi hagyomány szerint 1879. június 29-én, az anyakönyv bejegyzése alapján július 2-án.
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/moricz.htm
“Joó György rám nézett komoly szemeivel:
- Hova jutottam?… Ha én nem lettem volna ilyen ember, amilyen vótam, azóta meghaltam vóna az árokparton. Iszen én tizennégy esztendős koromban semmi nélkül maradtam. Engem úgy megüldöztek a fiskálisok meg a többiek, azt akarták, pusztuljak el a faluból… De én ottmaradtam. Nekem ma ott nyolc hold földem van. Öt gyereket felneveltem. Két jányt férhez adtam, Egy fiamat szabómesterhez iktattam be inasnak. A többi is, ahhoz képest, egészséges, és olyan jó gyerek, hogy párját kell keresni. Én egy olyan nőt vettem el feleségül, aki ennyi idő óta egy rossz órát nem szerzett nekem. Inkább a legnagyobb bajokban is csak vigasztalásomra vót, és a verejtékemet letörülte… Én azt elmondhatom, hogy Isten segítségével jól házasodtam. Annyi sok fejércseléd közül a legjobbat választottam ki. Hálát adhatok az Istennek, hogy ebbe a szerencsébe részeltetett, hogy lelki boldogságot adott… Mert Kőmíves Erzsi vót… Mert huszonöt év nagy idő, de huszonöt év alatt egyszer felleg nem jött az én homlokomra ümiatta… Ezt nem tudom, melyik királynak milyen lánya adta vóna meg az ő urának…
Joó György lelke nagy bánatában, szívének nagy boldogságában rám emelte tekintetét, s a szemében könnycsepp égett, s fehér homlokán büszke öröm ragyogott.
Nem bántom tovább: így van ez, Joó György.
A te életed mintaszerű emberi élet. A szegény magyar földműves ember együgyű élete. Nem futottál hiábavaló földi javak után: mennyei kincset szereztél ezen az igazán siralmas földi téreken.
Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e megtöretett hazában.”
Móricz Zsigmond A boldog ember
A boldogság különböző szinten érhető el, de egyformán boldog mindenki, aki a maga szintjén eléri.
És én már ettől is boldog vagyok.
A családnál, ha nem is tökéletes, nincs jobb társulási forma az emberiség jövőjének biztostására.
Ha visszatekintünk a homályos múltba, kb. 35- 40000 évvel ezelőtti világban
pillanthatjuk meg az értelmes mai embert.
Az embernek mindig is volt, van és lesz értékrendje, mely szerint eligazodik a világban.
A mai ember “felbukkanása” óta alapértékei mit sem változtak, csupán vágyai és álmai színesedtek.
Az emberiség története arról szól, hogy a különböző korokban milyen szellemi és technikai szinten elégítették ki igényeiket.
Néha- néha egy- egy “világmegváltó” eszme összekuszálja a szálakat- libertinizmus, kommunizmus- több kárt okozva,
mint hasznot hozva, de amíg jól működik egy társadalom immunrendszere, legyőzi eme kórokat.
Az emberek rájönnek, hogy nincs egyedül üdvözítő eszme s az igazsághoz 1000 féle út vezethet.