“Balaton s Bakony: ez a két fönséges természeti
tünemény egymást öleli át; egymásra árasztja
fényét és sugarát, hagyományait és költészetét.
Szülőföldem ott fekszik mind a kettőnek a közelében.
Ott voltam gyermek, ott virult föl fiatal korom,
ott viseltem közéletem kezdetén országom és vármegyém
tisztségeit. Ott él, amíg él, családomnak és
nemzetségemnek száz meg száz hagyománya.
Írnom kell hát róluk, ha már írok.”
Eötvös Károly: Bakony. 1909. 1. köt. 4. p.
Csemegi Károly
(Csongrád, 1826. május 3. - Budapest, 1899. március 18.)
jogász, kúriai tanácselnök, a magyar büntetőjog-tudomány kiemelkedő alakja.
A jogalkotásban azt az elvet vallotta, hogy az igazi kodifikációs munka – hasonlóan a nagy művészeti alkotásokhoz – egyszemélyes, egyedüli teljesítmény és felelősség.
Életének főművén öt éven át dolgozott: ez volt az 1878. évi V. tövénycikként elfogadott javaslat a Büntető törvénykönyvről, amelyet későbbiekben a jogász-társadalom egyszerűen Csemegi-kódexként ismer. A törvénykönyvhöz írt nagyszabású indokolás maradandó tudományos és irodalmi értékű alkotás. Az államtitkár Csemegit a király kitüntette a Szent István-rend középkeresztjével és Perczel Béla igazságügyi miniszter 6000 forint jutalmat adott neki – de ez utóbbit felháborodottan alamizsnának nevezte és átvételét visszautasította.
Az első magyar büntetőtörvénykönyv és kodifikátora: Csemegi Károly
http://www.ajk.elte.hu/TudomanyosProfil/kiadvanyok/egyedi/Kodifikacio_HorvathTibor.pdf
A Csemegi- kódexet Európa- szerte nagyra tartották, a kodifikátornak itthon “alamizsnát” kínáltak.
Mára annyit változott a helyzet, hogy egyeseknek a semmiért milliókat fizetnek.
1526. és 1541. augusztus 29- e a magyar történelem fekete napjai voltak.
Mohács után középkori magyar állam romokban hevert, majd Buda elestét követően
tartósan három részre szakadt.
Ezek a traumák aktiválták a magyarságban szunnyadó erőket:
kialakult az anyanyelvű irodalom, az iskolarendszer, könyvnyomtatás.
A polgárság(városi, mezővárosi) és a “vitézlő rendek” bekapcsolódtak a történelem folyamataiba.
Te a hegyek magasát, (…) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb.
Jövőre megújulva ünnepelheti századik születésnapját a gyomaendrődi Körös (Holler) Szálloda. Felújítására csaknem 45 millió forint pályázati támogatást nyertek.
(Beol.hu)
A Holler Gyoma szent helye, legalább is az én emlékeimben.
Tágabb terében található a református templom- nagyjából a középkori Gyoma egyházának helyén- és
a Városháza is.
Egy 18. századi legenda szerint az új otthon keresők(gyomaiak) a Révlapos felöl közeledve itt keltek át
a Körösön. Megérkezve a Holler tájékára Bíró János egy Bodzafához kötötte lovát, jelezve, hogy új “hazának”
jó lesz ez a táj.
Bizony a hagyományok mennyit jelentenek. Ám éreznünk kell, hogy mit őrizzünk meg belőlük.
Ez nem csak a szellemi, hanem a tárgyi hagyatékokra is vonatkozik.
Valaki mondta, hogy az angolok ha új házat, lakást építenek vagy felújítják, a régi darabokat;legyen az egy fémdísz,
kilincs vagy akármi, azt meghagyják, beépítik, mert emlékeztetik őket az elődökre.
Talán azért is ilyen nyugodtak az angolok, és képesek a folyamatosságot és a megújulást boldogan megélni.
Alkony a Fekete- Körös partján.
(Nagyításhoz kattints a képre!)
Q. úrfi- háttérben a mitikus fákkal- fura képet vág.
Pózolása, arckifejezése nem tűnik éppen úri allűrnek, inkább egy hunédzser
sommás véleménye a világról.
Van benne valami kamaszos bohóckodás.
Q. úrfi egyszerű lény. Kedveli a velős pirítóst, a bírssajtot, a roston sült marhaszeletet
gombával, a mézes diót és a vörösbort. Szereti a szellemi és a testi kalandokat.
Nagy melegben lusta, hidegben pedig álmos.
Legjobban az álmodozáshoz ért. Szóval, nem valami bonyolult fickó. Visszasírja azokat az időket, amikor is a Kárpát- medence népei fontos kérdésekben szót értettek egymással.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
……………………………………………………………….
I. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a
társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon
alapulnak.
II. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen
jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az
elnyomással szemben való ellenállás.
III. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem
testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle
ered.
(Déclaration des droits de l’homme et du citoyen)
Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án (Mika Sándor fordítása)
http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/228.htm
Szent István zászlói
I. István törvényei nem tesznek különbséget a különböző etnikumok között, és miután a latin rítusú
keresztény vallást hegemón helyzetbe juttatta, türelmes volt más felekezetek iránt is.
Nagyon érdekes a viselet tér- és időbeli terjedését megfigyelni; erre a kora középkori Kárpát-medence esetében van két figyelemreméltó forrásadatunk. Mindkettő hiteles és az előbbiekhez hasonlóan szintén arra figyelmeztet, hogy a viselet a népek megkülönböztetésében nem ad biztos támpontot. Még mindössze néhány év telt el a magyarok honfoglalása óta s Theotmar salzburgi érsek már 900 tavaszán azt panaszolta IX. János pápának, hogy a morvák a magyarok módjára borotválják a fejüket, a bajor püspökök pedig magyar módra öltözködnek. (Teljesen idegen, még csak nem is európai divatjelenségek mily rendkívül gyorsan nyerhettek befogadást a szomszédoknál!) Megint azt látjuk tehát, amiről az imént volt szó: a ruha és a haj viselete ugyanazon népnél az idők folyamán lényegesen megváltozhatott, még akár idegen divatot is követve, másrészt pedig hogy egy divatjelenség – ugyanabban az időszakban! – az azt létrehozótól teljesen eltérő eredetű és kultúrájú népeknél is elterjedhetett, méghozzá meglepően gyorsan.
Forrás: http://www.kutdiak.hu/dokumentumok/balint_csanad-rubicon_cikk.doc.