Aranka Györgyre emlékezve
Varga Zsuzsa
Elme és játék – Aranka György poétikus filozófiája
Aranka György társaságairól, Erdély művelődésének szervezésében betöltött szerepéről
számos tanulmány született. Verseivel és elmélkedéseivel viszont kevesen foglalkoztak. Jancsó
Elemér megemlíti Aranka bölcseleti írásait és verseit, de munkásságának legjelentősebb részé-
vel, az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság létrehozásával foglalkozik.
1
Aranka költészetéről terjedelmesebb tanulmányt Egyed Emese írt,
amely útbaigazításul szolgált dolgozatomhoz.
Alábbi tanulmány arra vállalkozik, hogy rávilágítson Aranka kevésbé ismert munkásságára,
ennek értékeire és hiányosságaira, és megfogalmazzon olyan kérdéseket, amelyek a továbbiak-
ban válaszra találhatnak.
Az elme játékjai és megpróbáltatásai
Az elmének foglalatosságot adni
Az elmének foglalatosságot adni soha el nem múló haszon, „mindennél gyönyörűségesb;
[…]Jörökké való” – szól Aranka tanítása.
3
Az elme művelése a felvilágosodás egyik legfontosabb követelménye. Az „elme” a felvilágosodás korában a leggyakrabban előforduló szó. Különböző jelentést hordozott: tudást, érzékenységet, mesterséget jelölt. A kiválasztottság szino-
nimája: „Te kit magosb sorsra emelt / Jó szerencse Kegyelme, / Szép Elmének tején nevelt / Úri
Nemes Szép Elme.”
4
Az elme az ember, leginkább az akaró, cselekvő és gondolkodó ember. Az embernek meg
kell tanulnia rendszerezni saját gondolatait; a gondolatot megragadni, kiemelni a káoszból, ki-
fejteni a homályból, majd egységbe rendelni, örömöt és megnyugvást jelent – írja Aranka az
Elme játékjai előszavában.
5
A gondolatot megfogni és „nevet adni” neki, ez jelenti az elégtételt
az elme számára. Fekete Jánosnak írt levelében (Marosvásárhely, 1798. május 18.) az emberi
nem kiváltságos helyzetét boncolgatja: az emberi nemzet sorsa szerencsésebb és nemesebb „az
oktalan állatokénál”, az ember magát „polgári Társaságokba” köti, magát boldoggá és bátorsá-
gossá teszi, „ezt az okosság cselekszi”. „Az okosság szülőanyja a Gondolat.” Az ember az ér-
telem által részesedik a „Fő Valóságból”, az isteni világból.
6
A bölcselkedés az elme foglalatosságai között „a leggyönyörűségesebb és legnemesebb em-
beri dolog” – olvashatjuk Aranka Két elmélkedésében.
7
Az elmélkedés célja: az emberi termé-
szet megismerése. Az ember ismerje tehetségeit, tudja, hogy hol van a helye a természetben, a
tökéletesedés „grádicsának mellyik fokán áll”. Gyakran a gyötrődést, keserűséget, gondot oko-
zó bölcselkedés mellett a játék „felüdülést”, az elme lankadt, fáradt erejének a „megújulását”
jelenti. A célelvűség, a szándékoltság korában, amikor a hasznosság elve uralkodik, minden
tevékenység a közjót tartja szemmel, Arankának a versszerzésről vallott nézeteiben megjelenik
a játék, az öncélúság gondolata: verset írni a játék kedvéért. „Versjátékai” a képzelet szabadsá-
gát jelentik, szerepjátékokat, a lehetséges világok tételezését.