Az én álmom is…
Ady Endre PAUL VERLAINE ÁLMA
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.
(Budapesti Napló, 1905. december 10.)
2009. október 21. szerda - 13:03
Lehet nem mindenki tudja: Ady Endre fordítása.
2009. október 25. vasárnap - 13:55
Tisztelettel jelentem, pótoltam.
Szeretettel üdvözöllek:
csszl41