Nincs magány
2009. október 14.
Nincs magány, csak félünk a találkozástól.
2009, október archívuma
Talán…
2009. október 14.Talán soha nem tudjuk pontosan azt kifejezni, amit szeretnénk.
Napjaim
2009. október 12. 
Napjaim
Úgy telnek napjaim,
mint lyukas edények
a nyári záporban.
De ha szivárvány feszül az égre,
lelkemben béke van.
csszl41
Októberi alkony
2009. október 12.
Októberi alkony
Heverek, hanyatt a pamlagon.
Utcánk két szemében októberi alkony.
Mily’ alacsonyan jár ma a nap!
Csak int nekem, és már tovaballag
Napló, 1956
2009. október 12.
Napló 1956
(részlet)
Akkortájt egy Körös-parti kisvárosban laktunk, ahol a pesti gyorsnak is kötelezõ volt megállnia. Néha-néha kirándult a család, de a nagyvilággal jobbára könyveink, telefonunk és a “világvevõ”, öreg Orion rádiónk kötöttek össze.
1956. augusztus 25.
15. születés napomra jutalomnyár
Bõrömön a napfény illata. Ám valami volt a levegõben, ami változást sejtetett. Egy huszonéves fiú leszidott egy rendõrt, mert az a szerencsétlen fegyelmezni szerette volna õt. A rendõr szótlanul, megszégyenülve elballagott.
1956. október 21.
Nyárutó
Kalandozások a Körös partján. Gyönyörű lányok mosolyognak rám, ha a könyvek világából kitekintek.
Napló 1956
http://www.csszabo41.tar.hu
1990. 10. 09- én hunyt el.
2009. október 9. 
Az idő visszafordíthatatlan koordinátája mentén virtuális lehetőségeinkből mindig csak egy tud megvalósulni. A fogható valóság felszínén élünk, elszakadva. Az érzékelésen túli, időn kívüli, nagyobb valóság terében azonban folytonosan összefüggünk egymással valahol.
Ottlik Géza
Madárdal
2009. október 9. 
Madárdal
Szerző: Persecuted
“A régi ébresztő-rigóhang
hajnalai messze tűntek
A régi ébresztő-rigóhang
hajnalai messze tűntek
Lélegző reggelemnek mégis
Veled ébredni Ünnep
És megjelölt a nap is
amelyben benne vagy
Motoz a Csend-Szívemben Rend
Óh, kérlek el ne hagyj
És ha randevúzol is olykor a
Magánnyal
Érted szól lelkemben minden
Madárdal.”
http://www.forras.net/modules.php?name=News&file=article&sid=2385
Igen
2009. október 7.Nem élhetsz mások helyett, nem lehetsz ott mindenhol, nem hordhatsz minden keresztet, és nem viselhetsz el minden ütést. Mindenki helyett mindent. Nem lehet….
(ismeretlen)
Az eltévedt lovas
2009. október 7. 
Ady Endre Az eltévedt lovas
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdõk és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Õs sûrûbõl bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sûrû, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kisértetes nálunk az Õsz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.
Erdõvel, náddal põre sík
Benõtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa õsök,
Csupa erdõk és nádasok,
Csupa hajdani eszelõsök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdõk és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Mondd, mért hagytál el…?
2009. október 2.
Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel
Milyen száraz és hideg a lelkem,
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany levelekkel -
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. -
Nem tudok aludni miattad, álmomban is
ujjad simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az ujjaid,
arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.
De messze a tegnap, csókokkal arany levelekkel!
-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?