Akkor majd tudni fogják…
2009. november 30. 
Arany János, a “magyar bárd”. A lélek dalnoka volt, ezért izgatta, hogy mi lesz az élet után? ” S honnan jössz, te lélek… /…jövél a végtelenből, /Ismeretlen, hosszú pályán, / S visszatérsz azon megint?”-kérdezte a Honnan és hová? című költeményében. Arany János nem halt meg, lelke köztünk van, itt él emlékezetünkben. Ki volt ő? Erre a kérdésre így válaszolt Petőfi Sándornak: “S mi vagyok én kérded. Egy népi sarjadék, /Ki törzsemnek élek, érette, általa;…” Ki volt ő életműve alapján? 1817. március 2-án látta meg a napvilágot a Bihar vármegyei Nagyszalontán, Megyeri Sára és Arany György 10. gyermekeként. Művészi hajlamát “ismeretlen” ősétől örökölte. Felmenői katonanemesek és szabadmenetelű jobbágyok voltak egy olyan kismezővárosban, ahol a hajdú hagyományokat is ápolták Itt a “civisek” többsége a kálvinista (református) értékrendet követte. Takarékos volt és kötelességtudó. Volt benne szociális érzékenység és közösség iránti elkötelezettség. Hitt az eleve elrendelésben. Vagyis úgy gondolta, hogy az ember sorsa nem függ a cselekedeteitől. A sorsunkat kapjuk. A költő apjától tanult meg írni, olvasni, és otthon szívta magába a kálvinista műveltséget. Intellektuális hajlamait egész életében a polgári életformába fojtotta. Melankolikus alkatú volt, bár egyformán vonzotta a társaság és a magány. Eltéphetetlen szálak fűzték az “anyatermészethez”, és nehéz eldönteni, hogy ebben a paraszti ősök vagy csupán egy egészséges emberi vágy voltak a bűnösök. A művész és a polgár, a városi és a vidéki viaskodott lelkében mindhalálig. Diákéveiben nehezen tudta eldönteni, hogy mi legyen. -Festő, szobrász vagy színész? Végül költő lett, és másodállásban hivatalnok. Tanulmányozta az angol, a francia, a görög, a latin és a német nyelvet. Rengeteget olvasott és fordított. Shakespeare és Arisztophánész fordításai máig népszerűek. Ugyanakkor szalontai jegyzőként mindent megtett a mezővárosáért. Geometriát tanult, hogy földet mérhessenJogot tanult, hogy érvényesíthesse népe érdekeit. Értük, ha kellett, nemzetőr lett, majd minisztériumi fogalmazó. Újságot ír a parasztoknak, hogy abban megmagyarázza nekik a törvényeket. A szabadságharc bukása után házitanító a Tisza családban, gimnáziumi tanár Nagykőrösön, majd Pestre költözik, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója, akadémikus, akadémiai titkár, mert erre volt szüksége a nemzetnek. “A költő az legyen, mi népe-/ Mert kivágyni kész halál.”-írja a Kosmopolita költészet című versében. Ugyanakkor európai is volt. Abban a korban kevesen tudtak annyit az európai kultúráról, mint ő. Historizmus és moralizmus, e két jegy kapcsolta össze kortársaival a kontinensen, noha a kiváltó okok eltérőek is lehettek. Őt nem politikai nézete, hanem műveltsége kötötte Európához. Arany János finitista, írja róla Szerb Antal kiváló irodalomtörténészünk és esszéírónk. Vagyis azt vallotta, hogy a valóság véges természetű, és az ő képességeinek is megvan a végső határa. Arany János későn érő típus, igazából a Toldi című elbeszélése tette híressé, amikor már 30 éves volt. Költészete ő maga, ezért versei mondanak róla legtöbbet. A Toldiból ismerjük meg Arany régies és mégis új nemzetfogalmát. Régies, mert a nemes és a jobbágy egy anyától származik. Új, mert a jobbágy felemelkedését érdemei alapján képzeli el. A Toldi estéjéből tudjuk meg, hogy a szíve a hagyományokhoz kötötte, de az esze elkerülhetetlennek tartotta a korszerűsítést. A haldokló Toldi így rendelkezik: “Nem hagyok örököst… csak egy hű cselédet: /Azt kötöm szivedre�meg a magyar népet. “-mondja Lajos királynak. Majd így folytatja: “Szeresd a magyart, de ne faragd le”- szóla,… /Erejét, formáját, durva kérgét róla: /Mert mihaszna simább, ha jól megfaragják? /Nehezebb eltörni a faragatlan fát. “Nagy Lajos válaszában ott van Arany másik énje. “Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, /Aki ésszel hódít, nem testi erővel. Hogy a költő a reformok híve is volt, álljon itt bizonyságul Széchenyi iránti tisztelete. “Széchenyi áll itten. Meghalt. Nem hal meg az érdem: /Messze jövendőnek szűli örökbe a fiát.” A szabadságharc alatt írta csodálatos látomás-versét Álom-való címmel. Ime az álom! “Testem étherré vált. Repülni akarok, /Lebbenő szárnyaim e két könnyű karok, /S mint füttyös pacsirta, vígan, örömégve, /Fúrom fel magamat a kékellő égbe; ” És a való? “Csattan az ég… főm zúg. . eltünnek az álmok. “-írja, és elénk tárul a szabadságharc bukásának álomképe. Veszít a nemzet, elveszíti barátját, Petőfit is, ezért mély válságba jut. Ilyenkor lírai alkata él. A Válság idején című költeményében megosztja velünk gondolatait és érzéseit. “Mint áradt folyóvíz rohan az idő, -én/Hallom-e zúgását vagy csak hallni vélem? E moraj begörgi a csendes vidéket, /Mint midőn a vihar álmában beszélget… E moraj… ki mondja meg nekem, mi volt ez: /Támadó vész, vagy már annak utóhangja?… Keresek világot:Oh, ha most valaki egy sugárkát adna! /Bár látása után szívem megszakadna… ” Azt már mondtuk róla, hogy néha-néha kitekintett a nagyvilágba. Ennek azonban ritkán adott hangot. Ime egy példa rá! Gondolatok a békekongresszus felől című verséből, amelyet 1850-ben írt. “Óh, a világ története szomorú egy tanulmány!”-sóhajt fel.” Az ember tiszte, hogy legyen/Békében, harcban ember/…S polgára a hazának, /Válassza ott, válassza itt/A jobbik részt magának.” Ez ma is időtálló gondolat! Arany csendes tudós költő. Esztétikai nézeteit Vojtina Ars poétikájában fejti ki. “Hazudni rút. “-mondja. “Győzz meg, hogy ami látszik az való: /Akkor neved költő lesz, nem csaló, -” Vásár az élet -vallja ő is. Annak dacára, hogy realista költőnk, a nyers valót elveti. “Nem a való hát: annak égi mása /Lesz, amitől függ az ének varázsa…Csakhogy nem ami rész szerint igaz, -/Olyan kell, mi egészben s mindig az. “Ez a mai írástudók felelőssége is. Arany kitűnő lélekábrázoló volt! Gondoljanak azokra a balladákra, amelyek a bűn és bűnhődés motívumára épülnek. Vagy a Buda halála című eposzra, amelyben a hatalom buktatóira utal a testvérgyilkosságra, és a magyarság viszálykodási hajlamára. Ha a Toldi szerelmét olvassuk, mondhatjuk nagy regényíró lehetett volna. Ő azonban ragaszkodott saját formáihoz, időn túl is. Alkotásait aprólékosan, művészien kidolgozta, ugyanazzal a lelkiismerettel, amellyel a köznek szolgált. Gondolatai azonban túlélték a korát. Mindhalálig következetes maradt önmagához, ez pedig soha nem lehetett egyszerű. Ő megtette. Ebben rejlik emberi nagysága. Talán túlzottan is szerény volt. Gyalog járt mint a többség, és reménykedett abban, hogy majd egy tudós, ha érzéki csalódásban is, de majd felfedezi, és jelt ad róla az utókornak. Úgy “Mély homályban, éjfél tájban, /Kis fény is ha nagynak tetszik,” “Akkor majd tudni fogják:” “Hogy itt éltem, s a tömegben/Én is lantot pengeték.” Honnan és hová? - Tette fel a kérdést magának a költő. Visszatér-e közénk? A válasz bennünk van, a lelkünkben.
Cs. Szabó László(csszl41)
