Horác
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött.
Zordon fergetegek rejtik el a napot.
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz.
Légy víg, légy te okos; míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
(1799 után)
A bejegyzés kelte
: 2010. január 25., hétfő - 15:14,
és Általános kategóriába helyezve.
A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0.
A végére ugorhatsz és választ hagyhatsz. Pingelés jelenleg nem engedélyezett.
