Napjaim

A bûn és bûnhõdés motívumának érvényesülése Arany János balladáiban

A bûn és bûnhõdés motívumát Dosztojevszkij emelte be az európai irodalomba. Irodalomtörténészek õt tartják a modern lélektani regény úttörõjének. A magyar irodalomban ez a motívum Arany János balladáiból válik ismertté. Azt azonban nehéz lenne kideríteni, hogy epikus költõnk pályája delén miért választotta ezt a romantikus mûfajt. Feltevésünk szerint Arany két szellemi forrásból meríthetett. Egyik a 16/17. századi protestáns irodalom, a másik pedig a népköltészet. Ez utóbbi volt hivatott a falusi összejöveteleken a közösség értékrendjét áthagyományozni. (Malom alja, guzsolyos, tengeri-hántás,… stb.)A magyar népballadák pédául Biharban és Békésben is elsõsorban erkölcsi tanulsággal szolgáltak a fiataloknak, akárcsak az ország más tájain. (A skót balladák inkább formai minták) Arany János 1852-re túl jutott súlyos lelki és egyszersmind alkotói válságán. Megtalálta azt tevékenységet, amivel tehet valamit népéért. Az önkényuralom “csillagoltó sötétségében” megalkotta és európai szintre emelte a magyar mûballadát, az epikai, a drámai és a lírai mûnemek költõi szintézisét. A forradalom és a szabadságharc bukása után kötelességének érezte, hogy balladák által üzenjen olvasóinak, hogy erõsítse bennük a lelki-erkölcsi tartást. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy Arany János életmûvében két balladaírói korszakot különböztetünk meg:az elsõbe tartoznak az úgynevezett nagykõrösi balladák (A Bach-rendszer ideje), a második korszakba soroljuk az Õszikék balladáit. (Ez pedig a dualista-rendszer kiépülésének kora.) Nézzük meg tehát idõrendben, hogyan érvényesülnek a bûn és bûnhõdés motívumai a nagykõrösi korszakban? Arany a népköltészetbõl és a történelembõl egyaránt választott témát. A témák átköltéséhez tehát jogi és történelmi ismeretekre is szükség volt, ugyanakkor alapos emberismeretre. A korszakból négy balladát választottunk:A hamis tanút (1852), V. Lászlót (1853), Ágnes asszonyt (1853) és A walesi bárdokat (1857). A hamis tanú forrása egy határvita története Tarcsa (Köröstarcsa) és Ladány (Körösladány) között. A vén Márkus, a ladányiak tanúja faluja érdekében hamis eskük tett, így a vitatott föld a ladányiaké lett. “Esküszöm, a s ha hamisat szólok: /S földben, se mennyben nem lehetek boldog: Föld dobja ki testem, ég kizárja lelkem:Ama sebes örvény hánytorgasson engem.-” -mondta a hamis tanú. Miután megnyerték a pert, az egész Ladány ünnepelte. A bûntett indítéka tehát közösségi érdek volt, a büntetést pedig a vén Márkus szenvedte el. A hamis tanún fogott az átok, kipattan koporsójából, “Szeme fehérével körülnéz mogorván. “… “S amin három ujját emeli az égre, /… mintha kékes lánggal égne; “és megindul a Körös legveszedelmesebb örvénye felé, hogy örök idõkre riogassa a halászokat. A ballada tehát nemcsak a hamis eskütõl tilt, hanem az életveszélyes örvénytõl is. Történelmi témát dolgozott fel az V. László címû balladájában. Habsburg Albert utószülött fia mentelmet igért a Hunyadi fiúknak Cillei Ulrik haláláért, azonban azt nem akadályozta meg, hogy a bárók igazságtalanul lefejeztessék Hunyadi Lászlót. Emiatt a magyar nép felháborodott. A királyt és “alattvalóit” kölcsönös félelem töltötte el. V. László “hû cseheihez”menekül, túszként viszi magával Hunyadi Mátyást. László lelkiismerete háborog, hallucinál, víziói vannak. Büntetése az lesz, hogy a csehek és a magyarok összefognak ellene. Akiben legjobban bízott, hû szolgája imígyen szól hozzá: “Itt a kehely, igyál, /Uram, László király/Enyhít… mikép a sír!” és méregpoharat nyújt át a lázban égõ királynak. Az uralkodó erélytelen volt, nem tudott érvényt szerezni az igazságnak, nem tartotta be szavát, ezért halállal lakolt. Az Ágnes asszony címû balladája is megtörtént eseményre épül. A “fõhõs” szeretõjével, társtettesként részt vesz férje meggyilkolásában. Az indíték tehát érzelmi-testi alapú. Azonban Ágnes asszony nem tipikus bûnözõ, nem született gyilkos. Neki bûntudata van. Lelkiismerete háborog, és mielõtt tettét lelplezték volna, bûntudata az õrület felé kergeti. Vizuális kényszerképzete van, “Mert hiába tiszta a gyolcs”, a bûnjelet még mindig látja. Ezzel a teherrel kell élni, irgalmat remélve, hogy tisztára moshatja lelkét. (fehér lepedõ-tiszta lélek) Végül a lélek ronggyá válik. A bûn lemoshatatlan. Uralkodóról szól A walesi bárdok címû balladája. Egy vitatott történelmi eseményt dolgoz fel benne, miszerint is Eduárd angol király 1277-ben meghódította Walest, és lakomát rendezett diadala alkalmából, ahol jelen kellett lennie a walesi uraknak is. Állítólag a király 500 bárdot végeztetett ki, mert nem voltak hajlandók dicsõíteni a gyõztest. Túl azon, hogy Arany ezzel mit sugallt az önkényuralom korában, az eseménynek súlyos etikai vonatkozásai vannak. A hatályos jogszabályoknál (Akié a hatalom, azé az igazság-középkori elve), erõsebbek lehetnek az íratlan erköcsi törvények. A királyt lelkiismerete bünteti meg. Bûnhõdése hallucinációs kényszerképzet. Bármit tesz.: “Ötszáz énekli hangosan / A vértanúk dalát.” Második balladaírói korszakában az átalakuló magyar falu, a hagyományos társadalom értékrendjét örökíti meg, olyan alkotásokban, amelyek némi “korszerûsítéssel” a 21. századi pszichofilmekhez szokott ember igényit is kielégítenék. 1877-ben készült a Tengeri-hántás. A tengeri-hántás a falu számára afféle kommunikációs központ, mint a pesti íróknak a kávéház, vagy az átlag angolnak a pub. A lányok itt tudják meg, hogy ha a “test szavára” hallgatnak, ennek milyen súlyos következménye lehet. Ezt példázta Dalos Eszti esete. Azonban “mindig kettõn áll a vásár”, ezért osztozni kell a felelõsségen is. Dalos Eszti büntetése a korai halál, Tuba Ferkó pedig beleõrül a lány elvesztésébe. “Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon, /Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon / Muzsikát hall nagy-fenn messze, Dalos Eszti hangja közte… Azt danolja: gyere!jöszte!” Ferkó egy népi szürrealista látomás nyomán szörnyethal. Arany ugyancsak 1877-ben írta a Tetemre hívást. A ballada felépítése egészen modern. Megtalálják a holttestet-megindul a nyomozás (tetemre hívás)-leleplezõdik a gyilkos. Õ pedig nem más mint Kund Abigél, Bárczi Benõ szerelme. A tragédiában mindketten bûnösök voltak. Benõ azért, mert bár tudta, hogy Abigél szereti, mégis gyötörte a lányt, szinte kényszerítette érzelme minduntalan bizonyítására. Abigél bûne, hogy játéknak vette az egészet. Hiába mondta: “Bárczi Benõt, én meg nem öltem/ …Hanem a tört én adtam neki. “Meggondolatlansága miatt “felbújtó” lett gyilkosság bûnében. Bûnhõdése: “S vadul a sebbõl a tört (bûnjel) kiragadja, /Szeme szokatlan lángot lövell, Kacag és sír…/S vércse visongással rohan el.” Shakespeare-i történetet ad elõ az Éjféli párbaj címû balladájában. A “fõhõs” Bende vizéz “lakodalmát lakja”, azonban a szép aráját galád módon szerezte meg, ezért mindkettõjüknek-a mennyasszonynak és neki is-bûnhõdniük kell. Bende vitéz mielõtt nászágyára dölne, párbajozni kényszerül a sértett szellemével, akit mindannyiszor legyõz, de végül fény derül az igazságra. Bende vitéz a tömlöc mélyén sorvad, szép arája pedig kolostorba vonul. Így sohasem lesznek egymáséi. Végezetül ebbõl a korszakából említsük meg a Vörös Rébéket. Bár bizonyos szempontból eltér az elõzõ balladák üzenetétõl. Vörös Rébék az õsgonosz, aki elpusztithatatlan, varjúból varjúba száll a lelke, hogy újabb gonoszságokat tudjon elkövetni. Olyan mint a mai pszichofilmek szörnyetege. Azonban vannak emberek, akik vonzzák a gonoszt, és ez a bûnük. Ilyen volt a szép Sinkó Tera és Pörge Dani. Sinkó Tera hallgat a gonoszra, és fogadja a kasznár közeledését. Pörge Dani pedig férfiúi büszkeségén esett sérelem miatt elgergeti családját. Azonban a gonosztól nem szabadul. Büntetése az, hogy a varjak prédája lesz. Dani szemét Vörös Rébék magának foglalta le. Láttuk tehát, hogy a tradicionális társadalom milyen kincset gyûjtött maga okulására. Nagy kár, hogy elkerülhetetlen felbomlásával a középosztály kirostálta mûveltséganyagából. Viszont modernizálva ugyanazt elfogadja más társadalmaktól. A balladák lélektani tanulságait, Arany ábrázolási készségét figyelve, méginkább sajnálhatjuk, hogy témáit nem regényekben dolgozta fel. De hát ez már így történt. Arany balladáit bármikor elõvehetjük, és ezt köszönjük neki.

Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák filozófus, író, dramaturg, tanár, az antropozófia megalkotója.

Elhunyt Dr. Szilágyi Ferenc (1928-2010), az irodalomtudományok doktora, nyelvész és költő, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékánja (1993-1997), a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet egykori vezetője. Két évvel ezelőtt, 80. születésnapján Pusztai Ferenc így méltatta őt: itt

Temetéséről később intézkednek.

1949 elsõ felében elhaltak az ellenzéki pártok /vagy betíltották õket/, akárcsak a civil szervezetek, helyükre lépett a “népfront”, a DISZ, az Úttörõ Szövetség, és az egyetlen párt: az MDP. Szovjet mintára elkészítették az “elsõ” alkotmányunkat, tervezetét a parlament majd el is fogadja. Befejezõdik a javak köztulajdonba vétele. Lerakták a totális állam alapjait, vagyis az MDP irányítása alá került az egész társadalom, és a Szovjetunióval kötött szerzõdések értelmében (katonai, politikai, gazdasági és kulturális) beilleszkedtünk a keleti táborba. A hatalom átvétele erõszakos eszközökkel történt, alapvetõ emberi jogokat súlyosan megsértve. (Lásd az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját!) A két világháború között, sõt a kiegyezés óta, a történelmi osztályok tekintélyelvû /autoritáriánus/ rendszere fékezte a demokrácia kibontakozását. Ezen szerettek volna változtatni legjobb politikusaink 1944-48 között. Azonban 1948-ban egy új tekintélyelvû “osztály” jutott hatalomra: egy szovjet típusú kommunista párt. Õk végképp nem tudták elfogadni, hogy a vezetésre mások is képesek lennének!

Idézzük Márait: “Egy emberi vállalkozás akkor lesz elviselhetetlen, mikor nem az emberi természet törvényei szerint, hanem egy Elv eszméje szerint iparkodik megszervezni, fegyelmezni a társadalmat”

Rákosiék demokráciát hírdettek. Ezen azonban olyan népuralmat értettek, amelyben egy szûk “pártelit” gyakorolja a hatalmat a többség nevében. (Rákosi, Gerõ, Farkas, Révai. “pars pro toto”)

Mátyás király

Neczpáli Zsófia

Gyomai Betlen családja még a 14.sz.- ban  iktári Bethlen és Neczpáli ágra
szakadt. A Neczpáliak családi fészke Turóc vármegye lett.
Történt, hogy Neczpáli Balázsnak az 1470- es években egy szépséges leánya született,
akit Zsófiának hívtak. A kislány rövidesen elárvult.
Azonban mielőtt apja meghalt volna , Zsófi gyámjául, sógorát Justh Andrást
nevezte meg.
Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy András fia János és Zsófia vagyonostul egybe keljenek.

Ám a felserdült Zsófia, Korom Bálintba, a kis blatnicai vár kapitányába lett szerelmes.
Igen ám, de gyámja Véglesen tartotta fogva a leánykát.
Mátyás király a tájékon vadászván, hírét vette a tényeknek.
Visszatért Budára, és az alábbiak szerint rendelkezett:

“…mivel tudtunkra esett, hogy a leányka más elhatározásra jutott, és immáron már nem óhajt az ifjú Justh János felesége lenni, akként döntöttünk:

Neczpáli Zsófia Turóc vármegyének vezető emberei előtt maga határozza meg, ki legyen leendő férje.
És maga döntse el, hol óhajt lakni, tartózkodni a jövőben,…”

A történethez hozzátartozik, Hogy Korom Bálintnak végül, barátai segítségével,
fegyverrel kellett érvényt szereznie Zsófia és az ő akaratának.
Boldog házasságukat, jussukat, II. Ulászló is elismerte.

Mátyás király

Mátyás kora

Magyarországi reneszánsz

Reneszánsz irodalom

VISSZA a Nyitólapra

KÖZÉPKOR

A középkori Gyoma a Köröstől délre feküdt,
a folyóba torkolló Sáros(Danca) ér mindkét partján.

Templomát Mindenszentek tiszteletére avatták,
és az első ismert birtokosai Gyomai Betlen fiai.

ÚJKOR

“Gyoma igazi mezőváros, a polgáriasodás külső jeleivel, módos kőházakkal.
Gyoma a józanság földje. S e józanság politikai téren a régi népi kollektivitást is megőrizte bizonyos mértékben.
Társadalmi téren a “holdarisztokrácia” uralkodik, politikai tekintetben azonban
megszűnik minden holdhierarchia s minden esetben felülkerekedik a közösség érzése és tudata : gazdák közös frontot alkotnak a mezei és ipari munkássággal.
A gyomai paraszt eredendően ellenzéki. Megszokta száz esztendő alatt, hogyha hű akar lenni önmagához, nem is lehet más.”

Forrás: Féja Géza Viharsarok

“1794-ben a katonai kincstár… gyomai református vallású magyarokat telepíttet e helyre, aminek mai neve: Debelyacsa(Torontálvásárhely)”.

Gyoma Krónikája
Torontálvásárhely

Levél az építõtáborból, Mád, 1959. július 28. Kedves Szüleim és Testvéreim! Nagyon jól érzem magam a táborban, mert már sikerült kipihennem a kellemetlen utazás fáradalmait. Táborunk Mád és Tokaj között van egy rejtélyes völgyben. Van patakunk is, de sajnos nem lehet úszkálni benne! Igen szép a vidék: sûrû erdõk és szõlõsök díszítik. A táborban katonás rend van. Reggel 5-kor ébresztõ a Rákóczi indulóra, azután mosdás és zászlófelvonás. Itt ismertetik a napiparancsot. Munkahelyünk 3 km-re van a tábortól. Úttalan utak vezetnek oda, mocsarasa talajon keresztül. Kimenõnk nincs, csak szombaton és vasárnap, akkor is csak este 8-ig. Ennek a katonai szigornak az az oka, hogy Mád a Mezõlaborc-Tarcal-Mád tripperháromszög egyik csúcsa. (Ezt az orvos mondta) Egyébként is erõs borokat készítenek, és az egész tábor naponta betintázna. Persze így is borzasztó tintázások vannak kilátásba helyezve! Ezért félek, hogy a két piroshuszár kevés lesz. Ha a sorsomról dereng valami otthon(értesítés az egyetemi felvételi eredményrõl) kérem szépen értesíteni engem, mert nagyon izgulok. Anyukának gyógyulást kívánok, csókol mindenkit: Laci!

Mivel 1959-ben helyszûke miatt nem vettek fel az egyetemre, értelmiségi származásom okából fizikai munkát javallottak, hogy esélyesebb legyek. Bár én jobban bíztam a tudásban, kalandvágyból Pestre költöztem. Errõl a korszakomról szól az alábbi 2 levél.

 Levél Budapestrõl, 1960.03.29.
Kedves Szüleim és Testvéreim! Még 8 óra elõtt sikeresen megérkeztem Újpestre. Semmi kedven se volt dolgozni! Mégis az elsõ éjszaka jól telt el. 10 órakor kezdtem égetni a rádiócsöveket, ám 1 óra múlva már éreztem az éjt, a fojtó levegõt, és a szemeimre álmosság kuporgott. 11 órára egy félreesõ zugban megvetettem az ágyam, és 4-ig aludtam. 4-tõl 6-ig tartott a finis. Éjszakás hétre már megvan a napi programom:
6,30-6,45 reggeli és újságolvasás
6,45-14,00 alvás
14,00-15,00 ebéd
15,00-17,45 olvasás (Jók a kerületi könyvtárak)
17,45-19,45 mozi
19,45-20,15 vacsora
20,45-21,15 készülõdés az éjjeli melóra.
Jövõ héten délelõttös leszek, és más lesz a napi programom is. Jöhet a rokonlátogatás. Színész statiszta barátommal bebarangoljuk a pesti Broadway-t, ingyen mehetünk színházba. Járok birkózó edzésekre a Dózsába. Randizhatok, úszhatok. Néha unom Pestet, bár az itteni társaságokban jobban otthon érzem magam mint Gyomán. Otthon néha olyan idegenek az emberek, csak a Körös, a fák, a madarak tûnnek ismerõsnek. Azok is csak azért, mert nem tudnak beszélni, de a maguk szépségét tisztán sugározzák. Én már megszoktam azt, hogy nemcsak az élet mindennapi eseményei izgatnak, hanem mint minden pestit a világesemények is. Élvezem ezt az életritmust. Egyszer majd a vidék nyugalma is megszûnik, nem tart sokáig az eszem-iszom, alszom, dolgozom élet. Mi újság otthon? Marika mikor jön haza Szegedrõl? Bandi öcsém meggyógyult-e már? Írhatna nekem. Legközelebb húsvétkor megyek haza. Ezzel zárom soraimat.
Szeretettel csókolok mindenkit: Laci!

Levél 1960.12.13-án, Budapestrõl
Kedves Szüleim és Testvéreim! Sajnos csak most tudtam tollat ragadni, hogy kötelességemnek eleget téve, jó kisfiúhoz illõen egy pár sort írjak hogylétemrõl. Utazásom szerencsés kimenetelú volt, sõt még végig hallgattam a vonaton egy megrázó öngyilkosság történetét is. Ezt majd otthon elmesélem. Az elmúlt héten kitûnõen éltem. Minden reggel tarja, sonka, nyári szalámi; este-délben fõtt étel. Ebbõl az egyhangú életbõl csak pénteken zökkentem ki. Összehívták az Izzó (EIVRT) sorköteles fiataljait, hogy eligazítson bennünket, de a százados elvtárs Többszöri kísérlet után feladta a reményét annak, hogy fegyelmet tartson köztünk. Ezután délután összehoztunk egy kabarét. Persze itt elõ kellett volna készíteni bennünket a a katonai bevonulásra. A százados elvtárs szerint, ha bevonulunk rettenetesen gyámoltalanok, leszünk, de õ majd bátrakká nevel bennünket. Végül néhányan megúntuk a parádét, és jelentkeztünk lokátorosnak. Mégis, ha bevonultatnának, nem kell tankot smirgliznünk. Szombaton aztán elmentem táncolni, éshogy a szerkezetem ne nyikorogjon, bõségesen megöntöztem Hubertus olajjal. Másnap nyomott hangulatban ébredtem fel, és az Árpád büfében ebédeltem. Majd elolvastam a napilapokat. Kora délután meglátogattam Péter bácsiékat a Ráday utcában. Kettesben elmentünk a legközelebbi kricsmibe, ahol megtárgyaltuk a múltat, a jelent és a jövendõt. Az utóbbit egy kicsit bizonytalankodva. Intõ példa elõttem nagybátyám élete, jobban mondva vegetálása, érettségivel, szakképesítés nélkül. Az állami könyvterjesztésben utazott. Emellett filmezett, de mozigépészként kapott fizetést. Péter bácsi nagyon szeretné, ha apuka meglátogatná, és megismételhetnénk februári kalandjainkat. Mondanom se kell, hogy aznap már 21 órakor ágyban voltam. Kimerültnek érzem magam. Másnap leverten ébredtem. Elõször tanulmányozni kezdtem az elektromágneses tant, majd megunva a letargiát és az elektromosságtant, megnéztem egy filmesített Csehov-novellát, a Kutyás hölgyet. Megint bevásároltam, mert az itt mutatott hideg, jegesmedve-szerelem nem felelt meg az én vérmérsékletemnek, és az események lassú lefolyása untatott. Gondoltam pontot teszek a napra egy rumos duplával, és bemegyek az Izzóba dolgozni . A duplától olyan rosszul lettem, hogy a házinénimnek kellett ápolnia. Bevettem egy Carilt (sic!) Bent a gyárban pedig elájultam. Hamar észhez tértem. Majd elmentem a mosdóba, felfrissíteni magam. Megfogadtam, hogy soha többet nem teszek ilyet. Olvasok, ismét sportolok, mozizok, csajozok stb. Kár lett volna ha hazavág az a kis fehér tabletta, hiszen még a célom árnyékát se értem el, és kinek sütötte volna Dunakeszin az a kis bogárszemû Mártika a rácsos süteményeket. Vasárnap nem tudok hazautazni, mert éjszakás leszek, ezért sürgõsen kérek fehérnemût és élelmet. Takarékoskodnom kell, mert Karácsonykor Jézuska szeretnék lenni.
Zárom soraimat, sok szeretettel csókolok mindenkit: Laci!

Pesti korszakom 1961. júliusában véget ért, mert felvettek a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Szeretettel gondolok minden pesti barátomra. Az európai mûveltségû, számûzött kollégáimra, a patronáló munkásnõkre, a sok-sok élményre, amit õk és a város nyújtottak. Köszönöm a belvárosi lányoknak a nagyvilági életet, a külvárosi vagányoknak a Dzsumbuj világát.

Minden élõlény alapvetõ célja maga az élet, és annak folyamatossága, amikor is nemzedékek váltják egymást az “örökkévalóság reményében”. Az ember is ilyen élõlény, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy neki van “történelme és kultúrája”, és mint társas lény kommunikáció nélkül nem létezhet. Ma már aligha vitatja valaki is, hogy ez (a kommunikáció) a kultúra alapja. Az ember tehát miközben része a természet világának, mindennapjait egy primer társadalmi csoportban élte le, vagy éli ma is, amelyben “face to face”(szemtõl szemben)kommunikál környezetével. Ílymódon egy-egy közösség jelrendszere közvetlenül vagy közvetve egyszersmind a múlt, a jelen és a jövendõ is.
Tekintsük át a múltat!……..

Európai napkelet /Kutúrák

Madách Imre 1823. január 21-én született a Nógrád vármegyei Alsósztregován. Gazdag arisztokra családból származott. Apjától nemcsak vagyont, hanem szellemi hagyatékot is örökölt. Jogot tanult, de nem az ügyvédi pálya, hanem az élet nagy kérdései érdekelték. Ezekre igyekezett választ adni egész életében, miközben küszködött betegségével. 42. életévében halt meg, örökül hagyva ránk halhatatlan mûvét, Az ember tragédiáját. Ez a drámai költemény csak az európai kultúra ismeretében érthetõ meg, csak ez alapján tudjuk kijelölni méltó helyét emlékezetünkben. A nagy mûvel 1859-60-ban készült el, amellyel lezárta a magyar nemzeti klasszicizmus korát, az életpályáját és jelezte, hogy vége van a 19. századi álmodozások korának is. A drámai költemény romantikus mûfaj, ugyanakkor történetfilozófiai alkotás is. Tartalmában része az európai szellem történetének. Az európai ember fausti típus, ennek folytatója a mi Ádámunk. Madách történetfilozófiáját Hegel és Herder ihlették. Õ azonban tisztában volt azzal, hogy a hegeli logika csak az eszmékben létezik, a valóság ennél sokkal bonyolultabb, Herder történelem-magyarázatanak pedig ellentmond az életösztön. Az “élet él és élni akar!” - ahogy ezt késõbb Ady is megfogalmazta. Korát messze megelõzve mutatott rá az egyéniség és a közösség szembenállására, drámai konfliktusokban kiélezve a helyzetet, mint például a Falanszter színben Csak a 20. századi ember merte megfogalmazni, hogy ahol szabadság van, ott nincs egyenlõség, ahol pedig egyenlõség van sérül a szabadság. (”Végzet, szabadság egymást üldözi, /S hiányzik az összhangzó értelem.”) Madách és a kor idealizmusát Ádám testesíti meg, a kor realizmusát Lucifer. Ádám a szellem, az alkotó-és a teremtõerõ “munkása”, Lucifer a tagadásé, a durva anyagé. Az ideák múlandók, az élet azonban örök. Ezt az életet képviseli Éva a drámai költeményben. Különös Madáchnak a nõhöz való viszonya! Kettõs érzéssel kötõdik hozzájuk. Némi túlzással mondhatnánk, nõgyülölõnek született, és a gyûlölet lángját édesanyja és felesége csak fellobbantották benne. Ám, ha ez így lenne, más lenne Éva alakja. Éva az örök nõ. Alakjában ott van a gyermekét tápláló Magna Mater, az emberiségre minden bajt rázúdító bûbájos Pandóra, õ születik újjá Ádám társaként a paradicsomi bûnbeeséskor. Éva az õsi ösztön, amelyet az ember génjeiben hordoz végsõ magzatáig. Õ a az Isten és a természet szava az emberben. Õ gyõz meg bennünket arról, hogy az ember élete determinált. Ez a rideg törvény jelöli ki szabadságunk korlátait, és szab mértéket egyéniségünknek. Ezért van meg bennünk az “és mégis” dacossága az élet zordon óráiban. Mindezek tükrében kap értelmet az Úr szava: “Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!” Van–e méltóbb megemlékezés nagyjainkról annál, mint hogy ápoljuk szellemi hagyatékukat?

Búcsúzóul Madách Éváját idézzük:

Mit állsz tátongó mélység lábaimnál
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte
Én glóriával általlépem azt,
Szerelem, költészetifjúság
Nemtõje tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll, egy-egy arcra.
“Mondd, mi hát az eszme…”
(Madách Imre Az ember tragédiája)

Székely címer

1. Árpád-kori forrásaink a székelyekrõl
2. Eredetmondájuk
3. A székely önkormányzat
4. Megjegyzések a székelyek eredetének vizsgálatához

Székelyek a korai történelmi forrásokban II. István (1116-1131) csehek elleni hadjárata. 1116. május 13. Az Olsva menti csata. “A hitvány besenyõk és a székelyek seb nélkül futamodtak a király táboráig.” (Képes Krónika) II. Géza (1141-1162) németek elleni háborúja1146. szeptember 11. A Lajta menti csata. “A rossz besenyõk és a hitvány székelyek valamennyien megfutamodtak, mint a birkák a farkasok elõl, szokás szerint ugyanis õk jártak a magyar hadsorok elõtt.” (Képes Krónika) Ezek az elsõ utalások a székelyekre. Lovas íjászaik együtt szerepelnek a besenyõkkel. Az volt a feladatuk, hogy az ellenség hadrendjét megbontsák. Õk készítették elõ a páncélos lovasság támadását. A 12. században keleti népelemek látták el ezt a szerepet. Anonymus A magyarok cselekedeteirõl (1210 tájékán) Hadjárat Ménmarót fejedelem ellen. “Ott a székelyek (A Kórógy vize mellett), akik elõbb Attila király népe voltak, békés szándékkal elébe jöttek (Õsbõnek és Veleknek), s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal.” Kézai Simon A magyarok története (1283 táján) “Maradt a hunokból 3000 férfi, akik futással menekedtek meg a krimhildi csatából. Ezek félve a nyugati népektõl, a Csigla-mezején maradtak egészen Árpád idejéig, és ott nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat.” Az Árpád-kori források egybehangzóan állítják, hogy a székelyek már itt éltek a honfoglalás elõtt is.Megjegyzések:

1. Az önként csatlakozott népek alkották az elsõ hadrendet. (kabarok, besenyõk, izmaeliták, kunok)
2. Ménmarót, “pogány” marót. A marót szó a morva népnév török és magyar alakja. Ménmarót országa csaknem egybeesik Bíborbanszületett Konstantin kereszteletlen megale Morábiájával. Ménmarót székhelye Bihar vára volt, Bihar vármegyében nyoma maradt a székelységnek. Ha ez legenda is, annyi valóságalapja lehet, hogy egy “pogány”marót vezér ezen a tájon uralkodott.
3. A krimhildi csata, amelyben a germán párti Aladár ütközött meg, a bizánci anyától született Csabával, az Avar Kagánságban lezajlott belháborúra emlékeztet. (792-795) A Csigla=gyepû, gáthely, clusa értelmû. Csigla-mezeje földrajzi név, talán az avar ringek mezejére utal, és Dadogó Notker leírását idézi az avar “gyûrûk”-rõl. Ezeknek a koncentrikusan elhelyezkedû ringeknek, valahol a Tisza partján lehetett a központja. Feltételezzük, hogy ezek a pannonok és az avarok “pusztaságain” feküdtek, vagyis a kereszteletlen megalé Morabia területén. (A 8/9. sz. fordulójától az avarok maradékait hunnak, illetve ungrinak nevezik a források)
4. Csaba seregébõl menekülõ 3000 férfi székelynek nevezte magát. Ez tehát saját név. A székely szó elsõ írott alakja: “siculi” (szikül) . Ez késõbb egy e-zõ nyelvjárásban vett fel szekel, majd a 15/16. század tájékán székely alakot. A székely népnév megfejtése vita tárgya. Györffy György az eszkil népnévbõl magyarázta, amelynek van eszegel-aszkil alakja is. Arba-perzsa forrásokban az aszgalt könnyen lehet aszfalnak olvasni (basgard-basfart) Ez esetben lehet, hogy Bíborbanszületett Konstantin “szávartü aszfalü “-népnevében a székely népnév rejlik. A szávartü megkülönböztetõ jelzõ a “türkök” nevében, és Árpád magyarjaira vonatkozik. Az Etil (Volga) folyó középsõ szakaszánál, a Zsiguli-hegy tájékán, szomszédok voltak az eszkilek és a szuvárok. Mindkét nép a volgai bolgárokhoz tartozott, ám a szuvárok fellázadtak a bolgár király ellen, és nem vették fel az iszlám vallást. (Lásd Ibn Fadlán tudósítását!) A székely önkormányzat A forrásokból úgy tûnik, hogy a székely volt az egyetlen nép, amelyik a keresztény államalapítás után is megõrizte autonómiáját. Legkorábban 1018-1030 között, legkésõbb pedig a 11/12. század fordulóján telepíthették õket Dél-és Délkelet-Erdélybe (telegdi, kézdi, sebesi és orbói székelyek). Majd a 12. század utolsó harmadától II. András szász oklevelének kiadásáig a szebeni ispánsághoz tartoztak. Együtt harcoltak a besenyõkkel és a vlachokkal a térség háborúiban. A 13. századtól Európa szerte szokássá vált, hogy írásban rögzítették az egyes érdekcsoportok, nálunk etnikumoknak is, a jogait és a kötelességeit. A század elsõ harmadában tûnnek fel a székely önkormányzatok is. (terra, districtus, késõbb sedes) A székely önkormányzat neve “szék” (szekü), ótörök jövevényszó, eredetileg “trónt”jelentett. Ebbõl keletkezett az igazgatási egység értelmû metonímia. A székelyek földje székely tulajdon volt, a király hosszú ideig nem idegeníthette el az ott élõ közösségtõl. (székely örökség)Társadalmuk három rendre tagolódott:

1. fõemberek neme
2. lõfõk neme
3. község neme

A rend szónak a NEM felelt meg. A NEM szó nemcsak vérrokon csoportot, hanem fajtát, rendet is jelentett az Árpád-kori forrásokban. Ez a három nem (tria genera) alkotta a székely nemzetet. Az elsõ két nembõl választották vezetõiket. Mégpedig úgy, hogy az elsõ két nemet további nemekbe és ágakba osztották (A telegdi székelyeknél székenként 6 nem és 24 ág volt) Ebben a sorrendben töltötték be a tisztségeket. A székelység elõljárója az ispán, akit a király nevez ki. Amikor beiktatják a tisztségébe, minden széktõl egy lovat kap ajándékba. Õt illeti meg a görgényi uradalom jövedelme és a bírságpénz egy része. Az ispán nemcsak bíró, hanem katonai elõljáró is. Székelyföld anyaszéke Udvarhely szék, itt tartják nemzetgyûlésüket, ahol a mindenkit érintõ kérdésekben döntenek, és mindhárom nem képviseltetheti magát. Minden széknek van saját önkormányzata (gyûlés, hadnagy, bíró és társaik) A székelyek adómentesek, csupán ajándékkal tartoznak a királynak (ökörsütés) Viszont háborúban kötelesek saját költségükön katonai szolgálatot teljesíteni, meghatározott szabályok szerint.
- székely nemzet-székely föld (tulajdon)
- örökség nyílföld (osztott) közföld (erdõ, rét)
- a székely székek (telegdi/Udvarhely, Csik, Gyergyó, Kászon, Maros
- nemek, ágak, község (falvak)
- székely ispán nemzetgyûlés
- széki gyûlés hadnagy, bíró és a társak
- falvak bíró, esküdtek, tizedesek, széki társadalom A székelyek hadkötelezettségét 1499-ben II. Ulászló király szabályozta. Gyakorlatilag a mindkét fél által elfogadott szokásjogot kodifikálta. Könnyûlovas íjászként elsõsorban keleten és délen volt rájuk szükség. Belháborúkban nem voltak kötelesek résztvenni! Noha a székelyeket valamennyi forrásunk Attila népének, illetve hunnak tartja, akik a honfoglaláskor csatlakoztak a “hétmagyar”-hoz, egyetlen kútfõ sem említi õket a 11. századi belháborúkban, de még a németek, úzok, besenyõk elleni háborúkban sem! Ennek oka további kutatásokat kíván!

Számrendszer a hadszervezetben

Erre a számrendszerre bukkanunk Szent István törvényében(A meggyílkolt feleség családjának kárpótlásárra 5, 10, 50 tinót kell adni. ) vagy a székely társadalmi rétegek(nemek~rendek jegyajándékának arányaiban(paraszt 3Ft. , darabont 6 Ft. , lófõ 12 Ft. , nemes 24 Ft.). Megjegyzések a székelyek eredetének “vitájához”. A mítoszok értékeket, modelleket tárolnak, nem pedig mai értelemben vett történelmi tanulmányok, de mindegyiknek van valamilyen racionális magja!

1. Attila a hun-avar folytonosság megszemélyesített alakja.
2. Csaba a székely mondák kultúrhérosza, aki kapcsolatot teremt a hétmagyar és a székelyek között.
3. Anonymus Szovárd népét Csabamagyarának tudja.
4. A székelyek neve önelnevezés, ha török nyelbõl is magyarázható, nem biztos, hogy nem magyarul beszéltek. A magyar népnevet elõször Anonymus írja le a hungarusok saját neveként 1210 tájékán. Holott senki sem vonja kétségbe, hogy már a 8/9. század fordulójától a Kárpát-medencében laktak. Miért várnánk el ennek az ellenkezõjét a székelyektõl?

Összegzés

1. Középkori forrásaink közül egyik sem vonta kétségbe, hogy a székelyek már a hétmagyar megérkezése elõtt a Kárpát-medencében laktak.
2. A székely népnév megfejtéséhez máig nincsenek biztos támpontjaink.
3. A székelyek hiányoznak a 9-11. századi hazai és külföldi forrásokból, holott számos bel-és külháborút vívtunk a kérdéses idõben. Ugyanakkor az is biztos, hogy az a hadrend, amelyikben a székelyek a könnyû lovas íjász elõvédet és utóvédet alkották, legkésõbb a 11-12. század fordulójára kialakult. (Lásd Kálmán törvényét a vértes lovasok kiállításának kötelezettségérõl!)
4. A székelyek önmagukat nemzetnek nevezték, de nem használták a nemzetség szót.
5. Nem mutatható ki a vérségi alapon szervezõdõ törzsi-nemzetségi modell, csupán a ennek nomenklatúrájával éltek. Ebbe kódolták a tisztségviselõk sorrendjét.
6. Nemcsak a nyelvük sajátos változata a magyarnak, bár ma már nyelvjárási párhuzamokat találtak fõleg a peremvidéken élõ népességéével, , hanem sajátos volt az “adózásuk” is. Az államban közvetlen elõljárójuk az ispán volt, a felette álló pedig a mindenkori király. Az elõzõnek lovat adtak ajándékban, az utóbbinak ökröt. Eddig úgy tudjuk, hogy a volgai bolgárok rótták le hasonló módon kötelezettségeiket, mégpedig a fejedelmüknek éa a kazár kagánnak.
7. Fel kell tennünk, hogy a honfoglaló magyarok alkut kötöttek az elsõ foglaló székelyekkel, akik ugyan “kitagadták” magukat, de önként részt vettek az új haza megszerzésében. Ezért eleinte határvidéken kaptak szállást: Ormánköz, Okor, Karasu, Göcsej, Moson, Po zsony térségében, illetve Biharban. Késõbb vonták õket össze, amikor a keleti támadások veszélye súlyosabbá vált. Ez pedig 1055 után következhetett be, amikor is a kunok megjelentek Kelet-Európa steppéin.

Európai napkelet/Magyarország