Magyarország zsákutcában
1949 elsõ felében elhaltak az ellenzéki pártok /vagy betíltották õket/, akárcsak a civil szervezetek, helyükre lépett a “népfront”, a DISZ, az Úttörõ Szövetség, és az egyetlen párt: az MDP. Szovjet mintára elkészítették az “elsõ” alkotmányunkat, tervezetét a parlament majd el is fogadja. Befejezõdik a javak köztulajdonba vétele. Lerakták a totális állam alapjait, vagyis az MDP irányítása alá került az egész társadalom, és a Szovjetunióval kötött szerzõdések értelmében (katonai, politikai, gazdasági és kulturális) beilleszkedtünk a keleti táborba. A hatalom átvétele erõszakos eszközökkel történt, alapvetõ emberi jogokat súlyosan megsértve. (Lásd az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját!) A két világháború között, sõt a kiegyezés óta, a történelmi osztályok tekintélyelvû /autoritáriánus/ rendszere fékezte a demokrácia kibontakozását. Ezen szerettek volna változtatni legjobb politikusaink 1944-48 között. Azonban 1948-ban egy új tekintélyelvû “osztály” jutott hatalomra: egy szovjet típusú kommunista párt. Õk végképp nem tudták elfogadni, hogy a vezetésre mások is képesek lennének!
Idézzük Márait: “Egy emberi vállalkozás akkor lesz elviselhetetlen, mikor nem az emberi természet törvényei szerint, hanem egy Elv eszméje szerint iparkodik megszervezni, fegyelmezni a társadalmat”
Rákosiék demokráciát hírdettek. Ezen azonban olyan népuralmat értettek, amelyben egy szûk “pártelit” gyakorolja a hatalmat a többség nevében. (Rákosi, Gerõ, Farkas, Révai. “pars pro toto”)