2010, február archívuma
Szülővároskám
2010. február 17.
Boldog névnapot!
2010. február 16.
Holányi Júlianna
Festőművész
Nagyenyeden, a Maros partján fekvő hangulatos erdélyi városban született és itt végezte gimnáziumi tanulmányait, az évszázados Bethlen Gábor Kollégiumban, majd a Kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Édesapja Molnár Árpád a Bethlen Gábor Kollégium zene és filozófia tanára, édesanyja Bartus Julianna. Képzőművészeti fejlődésében kezdetben rajztanárai, Szász Árpád és Székely Mihály irányították, de meghatározó szerepe volt a korán elhunyt Gazdáné Olosz Ella textilművésznek volt. Nagyenyeden több éven át látogatta a Horhat Horea festőművész által irányított festőiskolát, Martonvásáron pedig a prof. Beung-Kun Sou dél-koreai festőművész által vezetett akvarell- és kollázs mesterkurzust. Több éve főfoglalkozásként csak a festészettel foglalkozik. Kedvelt technikái az akvarell és pasztell, alkotásai megtalálhatók bel- és külföldön egyaránt: Románia, Ausztria, Németország, Svédország, Izrael, Svájc, USA, Franciaország, Dél-Korea, Japán, Anglia, Kanada, Norvégia, Törökország, Csehország, stb. Meghívottja az évente megrendezésre kerülő Nagyenyedi Nemzetközi Művésztelepnek. Akvarelljei illusztrálták az 1995-ös Bakony-Balatoni Kalendáriumot, 1996-os várpalotai falinaptárat, tusrajzai több megyei kiadványt, könyvborítót, folyóiratot, Hantz Lám Irén: Nagyenyed szóban-képben című könyvét, stb.
Forrás: Lapoda Multimédia
Boldogság
2010. február 15.
Hagyományos és korszerű
2010. február 13.
„hol veszett el a magyar a magyarban”
2010. február 12.AZ ALKATI MEGHASONLÁS KÉRDÉSE
A századforduló óta, de különösen az utolsó két évtizedben a magyar közösségi élet egyik központi kérdésévé lett az, hogy milyen a magyar alkat, milyen a magyar. Nem volna ebben a kérdésfeltevésben semmi feltűnő, ha csak arról volna szó, hogy a jellegzetes népi alkat vonásait próbáljuk megkeresni a hitelnek azon a széles skáláján, mely a pillanatnyi ötlettől a mély művészi meglátásig terjed; vagy arról, hogy különös gonddal kutassunk, ápoljunk és őrizzünk minden jellegzetes népi megnyilvánulást; vagy akár egyenesen arról, hogy a magyar népiség feltárásával egyben a különállás, az önállóság általános igényét véljük alátámasztani. Joggal feltehetjük ugyan, hogy a kérdésnek ilyen felfogása nem mindig termékeny, s különösen azok a várakozások, melyek a népiség feltárásától és irányadóvá tételétől az egész magyar kultúra megújulását vagy politikai igények megerősödését várják, nagymértékben túlzottak. Mindez azonban nem kizárólagosan magyar jelenség: bizonyos fokig minden nemzetnél, főleg pedig minden Rajnán inneni nemzetnél megtalálható. A magyar alkat, a magyar jelleg keresése azonban az utolsó évtizedekben egy ezen túlmenő, hangsúlyozottan tragikus vonást is felvett: immár arról van szó nálunk, hogy a magyar történelem utolsó száz esztendejének sorozatos katasztrófáiért, a magyar politikai fejlődés egyenetlenségéért, a magyar társadalmi értékrend és szellemi fejlődés szívósan, újból meg újból kiütköző egészségtelen vonásaiért a magyar alkat, a magyar jelleg valamiféle meghasonlását, megromlását tegyük felelőssé. Ahogyan Németh László felteszi a kérdést, meg kell találnunk, hogy „hol veszett el a magyar a magyarban”
Bibó István ELTORZULT MAGYAR ALKAT, ZSÁKUTCÁS MAGYAR TÖRTÉNELEM
Karnevál
2010. február 12.
Batthyány Lajos németújvári gróf
2010. február 11.
Született Pozsony 1807. 02. 10- én, meghalt Pest 1849. 10. 6- án. Magyarország elsõ alkotmányos miniszterelnöke.
“Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig. — Teleki László”
Erich Fromm
2010. február 10.
A felebaráti szeretet
A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személyviszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos “tárgyához”, hanem a világ egészéhez.
Ha egy személy csak egy másik személyt szeret és összes többi embertársával szemben közömbös, a szeretete nem szeretet, hanem szimbiotikus ragaszkodás vagy megnagyobbított önzés. A legtöbb ember mégis azt hiszi, hogy a szeretet a tárgyon múlik és nem a képességen. Sőt éppenséggel azt hiszik, hogy az bizonyítja a szeretetük intenzitását, ha senki mást nem szeretnek a “szeretett” személyen kívül. Ez ugyanaz a téveszme, amelyről már korábban is beszéltünk. Aki nem érti, hogy a szeretet aktivitás, a lélek ereje, az azt hiszi, hogy semmi másra nincs szükség, csak meg kell találni a megfelelő tárgyat - és aztán megy minden magától. Ez a magatartás olyan, mintha valaki, aki festeni akar, kötné az ebet a karóhoz, hogy nem kell megtanulnia a mesterséget, elég, ha megkeresi a megfelelő tárgyat, és mihelyt megtalálta, gyönyörű képet fog festeni.
Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy “szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: “Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.
Abból azonban, hogy a szeretet beállítottság, amely mindenkire vonatkozik és nemcsak egyvalakire, nem következik az, hogy a szeretet típusai között nincsenek olyan különbségek, amelyek a szeretet tárgyának fajtájától függenek….
Szeretet
2010. február 10.
Kosztolányi Dezső: Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok, s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincs is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nekik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
“Lásd, téged is szerettelek.”