Ma május utolsó napjára ébredtünk. Élet olyan, mint egy vonatutazás: Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Forrás: Link |
||
Május kisasszony!
míg búűző mosolyod éltet,
az eső eshet, a nap tekereghet;
a lelkem fényre derül.
Márai Sándor: Ellenfél
Nem félek a bombáktól, a tankoktól, sem a hírhedt és fogvicsorgató ellenfelektől. Szemlét tartok a világ felett, s megdöbbenve érzem, hogy semmi nem köt elég erősen, tehát nem is félek már semmitől. Csak az fél, akinek van mit veszteni.
De önmagamtól, nem tagadom, félek még kissé. Gyanakvással szemlélem magam, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos gondolatát ismerem, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudom kiszámítani. Félek önmagamtól, minden eszközzel védekezem magam ellen, fegyelmezem, és ha kell, megfélemlítem, sőt büntetem magam. De ki az erősebb?…
Néha félek, hogy végül mégis ő az erősebb, a másik én, az ismerős és érthetetlen, akinek nincs névjegye, nincs teste, és aki legalább olyan erősen én, mint a kezem, vagy a szemem. Félek, hogy mégis erősebb, mert fölényesen bánik velem, mint egy vívó, aki talán le is becsüli ellenfelét: sebeket ad, óvatosan és játékosan, s talán csak azért nem döf le, mert - egyelőre - mulattatja ez az aránytalan bajvívás. Pardont kérjek tőle? Akkor nincs értelme az egésznek. Szökjek meg az életből? Akkor ő győzött. Semmit nem tehetek. Nem elég meggyőzni és leteperni az ellenfelet. El is kell viselni. Ez a nehezebb.
Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.
Chateaubriand, François-René de
Mikor fogadod el végre önmagadat? Sok ember bensőleg bénult, gátolt, korlátoltan és eredménytelenül tengeti életét, mert soha sem fogadta el önmagát korlátjaival és képességeivel együtt. Nem vagy egészséges, nem vagy képzett, gyöngeséged letört, csúnya vagy, komoly jellemhiba gátol… Vagy még inkább családod, környezeted nem segített, a tieid nem értenek meg, csak kínlódsz a munkáddal, pedig többre vihetnéd… Röviden: korlátozott vagy önmagadban és magad körül s ez megalázó. Légy őszinte: sohasem fogadtad el igazán korlátjaidat. Gyakran gondolod: ha egészséges volnék, megtenném…, ,,ha lett volna apám, aki megértett volna…” És csak hurcolod magadban a keserű rezignációt, amelyet gyakran irigység és kétségbeesés kísér. Gyakran mondogatod: persze, ez és ez megteheti, de én… Ha én olyan intelligens, olyan képzett lennék, ha én úgy tudnék alkalmazkodni… ha… és hangodba bosszúság és némi harag vegyül önmagaddal szemben, másokkal szemben, az élettel szemben. Amíg valóban el nem fogadod korlátjaidat, addig semmit tartósan nem alkothatsz, hiszen azzal fecséreled idődet, hogy a mások kezében lévő szerszámokat kívánod és nem veszed észre, hogy a te kezedben is vannak szerszámok, mások ugyan, de éppoly használhatók. Ne nézd a másokét, nézd a sajátjaidat, vedd azokat kezedbe, dolgozz! Ne tagadd le korlátjaidat, ez teljes csődöd lenne. Attól, hogy tagadod, még nem szűnnek meg. Ha léteznek, és mégis semmibe veszed, titokzatos rombolóerővé válnak, aláaknázzák életedet. Ellenkezőleg, nézz szembe velük, ne túlozd el, de ne is kicsinyeid le azokat. Ha tudsz rajtuk változtatni, mire vársz? Nyugodtan és kitartással láss hozzá! Nem változtathatsz: fogadd el korlátjaidat. Nem arról van szó, hogy fejedet lecsüggesztve ,,belenyugszol”, emelt fővel kell IGENT mondanod. Ne engedd összezúzni magad, viseld el, ajánld fel áldozatul korlátjaidat. Szedd össze magad! Isten lát és az Ő szemében nem vagy sem kisebb, sem kevésbé kedvelt, mint bárki más, akit irigyelsz. Add Neki gondodat, szenvedésedet, bánatodat… és higgy jobban az Ő mindenhatóságában. Forrás: Polczer-Porta |
||
Modus vivendi(latin), szószerint megélhetési mód. Olyan megoldás, amely a különböző érdekeket próbálja áthidalni vagy két ellentétes tényező egymás melletti létezését biztosítja. Forrás: Lapoda Multimédia Jómagam az élet alaptörvényének nevezem, amely gyakran az összeegyeztethetetlenek összeegyeztetését kívánja tőlünk. Korunkban érvényesülnie kell a családban, a társadalom kisebb- nagyobb közösségeiben, az üzleti világban és az államok közötti Mayer József - Vígh Sára Konfliktuskezelés a gyakorlatban
|
||
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják,
s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni,
légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek
sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.
A magyar néphit szerint a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig az lángol, addig él az ember.
Mi is az a lélek?
A lélek csupán megnyílvánulásai által fogható meg.
Ha valakiben nem szólal meg, azt mondjuk, hogy nincs neki lelke,
azaz lelketlen. Újabban hinni kezdem, hogy a világmindenség lelke
működik bennünk, és ebből kinek- kinek annyi jut, amennyire méltóvá válik.
“a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,”
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Mikor már megvilágosodik az elmém, két szóval is kifejezhetem magam: méz és áfonya. Ilyen az élet.
