Napjaim

Az is tolvaj (…) aki az emberek bizalmát meglopja.

(Móricz Zsigmond)

“És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.”

/Danielle Steel/

A kép csupán illusztráció!

Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.

(Vavyan Fable)

Idézetek, versek

Noha bűnös ember vagyok, hiszen a földi uralmat a legsúlyosabb bűnök nélkül gyakorolni nem  lehet…

Forrás

A vízözönre várva ölellek kedvesem.

Minden nedves, szemem se száraz már, 

de szívemben minden percben; 

érted lobban a láng.

e.e.cummings - kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben

benczes s. gábor szín.lapján e.e.cummings- ról

(e.e. cummings - as freedom is a breakfastfood)

ahogy a szabadság egy reggeli étel,
vagy ahogy igazság jót és rosszat egyaránt élhet,
és bolhából készül az elefánt,
- ennyi elég, és oly hosszú ideig
fizetjük kölcsönét a látszatnak,
és zseni jár az ostobák kedvében,
és víz bátorít legjobban lángot

ahogy fogasok nőnek a barackfába,
vagy ahogy remény legjobban a kopasz haján táncol,
és minden ujj csak egy lábujj,
és bármi bátorság csak egy félsz,
– ennyi elég, és oly hosszú ideig
fog mindent tisztának látni a tisztátalan,
és darázs gyerekcsípéstől sír

vagy ahogy a látás a világtalan,
és verebek soha nem köszöntenek tavaszt,
népzene sem győz meg, hogy itt van,
dingszterek sem halnak törött dongtól,
és a gyakori ritka, a malomkő meg lebeg,
– elég ideig, és oly hosszú ideig
a holnap nem lesz e túl későn

férgek a szavak, de az öröm a hang,
melyiknek kell lecsúszni és kinek kell jönnie,
a mellek mellek és a combok combok,
tett nem álmodhat úgy mint az álmok
–az idő egy fa (az élet rajta egy levél)
de szerelem az ég és én érted élek,
oly hosszú, elég hosszú ideig.

Nézzünk akkor egy tesztet, amelynek a kitöltésével, az alábbi 10 kérdésre válaszolva bárki megállapíthatja, mennyire sajátja a túlérzékenység, az empátiás jellegzetesség.

(Forrás: Hypersensitivity, About.com)

A mai brit(angol) alkotmányosság a Magna Charta Libertatumból(1215)
sarjadzott ki.(1628: Jogok kérvénye,1689: Jognyilatkozat, … és így tovább.)
Mi baja lett ebből a briteknek?
A korábban csak az elitet megillető/terhelő  jogokat/kötelességeket fokozatosan kiterjesztették valamennyi brit állampolgárra.

A polgárosodás(középosztályosodás) folyamatában ezen az úton indult el hazánk is. Kölcsey midőn a Parainesist írta, még csak nemesi nemzet
létezett, ezért javasolja unokaöccsének: “Légy kész egyesülni. A nép, melynek tagjai saját házaikban elszigetelve csak önmagokról gondolkoznak, s parányi célaikat csak egyenként űzik, még félig vad nép. Neki óriásinak tetszik minden, ami az egyes ember erejének s eszközeinek mértékét felülmúlja; ő nem tudja, miképpen az erő s eszközök, mikkel feszített munka közt sem ér véget, milliomok erejével s eszközeivel, sokkal kisebb részben egybekapcsolva, csudákat teremthet. És az egyesülés ily haszna mily természetesnek, mily könnyen kitalálhatónak látszik!”

Van egy régi latin szavunk a respublica, amely eredetileg “közügy”- et
jelent, de a középkori latinban “köz társaság” értelmet kapott és az
állam szinonimájaként is értelmezték.  Függetlenül attól, hogy van- e király vagy nincs király.

Nem hiszem el, hogy ezt éppen egy magyar alkotmányjogász nem értené.