Napjaim

Szenczi Molnár Albert „az európai és a magyar távlatot” akarta összehangolni művelődés fejlesztő törekvéseivel (Turóczi-Trostler József). Horizontján a görögség és a rómaiak művé szet- és bölcsességpártolását követő békés Germánia tündökölt mint példa.  A II. Rudolfot  ünneplő szótárajánlásban csak úgy tűzdeli az elismerés felkiáltójeleinek kis kopjáit (Pázmányt  imitáljuk) „az írástudók! a kézművesek! a könyvnyomtatás!, a rézmetszés, a festés! az óra mívesség!” mögé. Azért teszi, hogy szembeállíthassa Minerva birodalmát a véres zászlókkal, a  lobogós  kopjákkal, a magyarországi csataterekkel, Mars  háborús pusztításaival.  Itt aztán borzongatóan élményi: 1588-ban kamaszfiúként bejárta a szikszói csata színhelyét, látta, hogyan vadultak meg a hullákat lakmározó kutyák…  (írt erről egy zsoltárparafrázist is Az pogány ellenség címmel.)
Molnárnak felekezeti határokon túllépő, elsőrangú tudományos és irodalmi kapcsolatai voltak (Théodore de Béze, Kepler, Opitz, Károlyi Gáspár, Ferenczffy Lőrinc, Lépes Bálint, Rimay); feleségét is német tudóskörnyezetből hozta, egy professzor háromgyermekes özvegye, Ferinari Kunigunda asszony személyében.
(Kovács Sándor Iván)

Szenci Molnár Albert 

A bejegyzés kelte : 2010. augusztus 30., hétfő - 9:06, és Általános kategóriába helyezve. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. A végére ugorhatsz és választ hagyhatsz. Pingelés jelenleg nem engedélyezett.