Napjaim

Tudatában volt szépségének, s ebbéli tehetségét a társasági élet színterein élvezettel alkalmazta is.

Forrás: Múlt-kor történelmi magazinban

M. Kober: Báthori István portréja, 1583

1533. szeptember 27-én Somlyón született Báthory István

“A lengyelek egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne, annak ellenére, hogy élete végéig megmaradt magyarnak, és velük is csak latinul érintkezett. A későbbi erdélyi fejedelmek őt, mint a Hunyadi Mátyás óta legsikeresebb magyar politikust tekintették példaképüknek, követték azon koncepcióját, hogy Magyarországot Erdélyből kiindulva is lehet egyesíteni.”

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Báthori István

Késmárki gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – İzmit, 1705. szeptember 13.) kuruc hadvezér, 1682–1685 között Felső-Magyarország, majd 1690-ben Erdély fejedelme.

Nemzeti hős volt- e Thököly Imre?
Nekem rokonszenves, a többit döntse el az utókor!

“Thököly abban bízott, hogy török segítséggel az osztrákok legyőzhetők. Ez kezdetben csak illúzió volt, de nyilvánvalóvá végül az 1683-as, bécsi vereség tette. Míg kurucai főleg rendi és vallási jogokért harcoltak, ő a központosítás híve volt, emiatt össze is tűzött a rendekkel. Thököly a nagyhatalmak erőviszonyait, a köztük nyíló esélyeket tévesen mérte fel, így megbukott, de fellépése a 150 éves egyensúly, a három részre szakadás felszámolását, így a magyar állam fennmaradását segítette.”

múlt- kor történelmi portál

ANGYAL DÁVID KÉSMÁRKI THÖKÖLY IMRE

Sinka István, a „fekete bojtár” (1897. szeptember 24. Nagyszalonta – 1969. június 17. Budapest): költő, író.

Őstehetség, akinek a zsigereiből született a dal, ha voltak hibái is; tanulhatunk tőle!

Elvarázsolt élet

(részlet)

Rontó asszony szeme vert meg,
így lettem nagyálmú gyermek,
kinek másokat kell szánni. -
Álmom mellé mást is kaptam:
egy villámló libatollal
megtanultam citerázni -
s tudok vitázni a holddal.

Őstehetség

Sinka István versei

Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.

“A nemzet első életre ébresztője… “

Gróf Széchenyi István életrajza

Sütő András: Tűnődés Ábel füstjéről
(részlet)

– Nem tisztességes író az, aki nem vállalja mestereit, és nem tisztességes mesterember az, aki eltagadja, hogy tanult azoktól, akik nálánál nagyobbak voltak, vagy a mai napig is nagyobbak. Tamási nyilvánvalóan nemcsak számomra, az egész romániai magyar irodalom számára az egyik nagy ihlető jelenség, mai napig is, és Illyés hasonlóképpen. Ami pedig az esetleges rezonanciát illeti, gondolom, nem csupán alkati kérdés ez, hanem a problémák rokonságáé, mert hiszen ugyanannak az emberi közösségnek más-más tájon megnyilatkozó történéseiről van szó. Az erózió kérdése Tamási Áront is foglalkoztatta. Ábel bolyongásai végén azt halljuk, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, tehát azért, hogy összeszedje magát egy népi közösség. Illyésnek az egész munkásságán végigvonul az a törekvés, hogy egy nemzet összeszedje legjobb szellemi erőit. Nyilvánvaló, hogy a mi számunkra, akik valamivel fiatalabbak vagyunk, ugyancsak érvényes marad még jó darabig ez a közösségi problematika, amely a Mezőségen a mai napig is aktuális.

TAMÁSI ÁRON SZÜLETÉSNAPJA

Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.

SZENT-GYÖRGYI ALBERT

«Erdélyi emberség leckéje ő: nem lenni
halhatatlanná, de sohasem halni meg egészen.»
Molter Károly

Vannak született városlakók, ami nem azt jelenti, hogy valakit városi születés tesz urbánussá. Londonban is születnek falusias cockneyk -  Charles Lamb például félreérthetetlenül tisztázta, hogy a gyanús természetimádókkal ellentétben ő valódi városrajongó - s városlakónak lehet születni a debreceni Libakertben; az ember kínosan ügyelhet városi életrendjére a sümegi szőlőhegyen s falun élhet egy párizsi tetőszobában. Mert nem városlakó mindenki, aki jobban szereti a tetők közé húzott eget a barna szántónál vagy a városi foglalkozást a mezeinél; az urbanitás nem születési helyet vagy foglalkozást, hanem bizonyos lelki alkatot testesít meg s ez minden országban változik.

CS. SZABÓ LÁSZLÓ(Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.): ERDÉLYI VÁROSOK