A Civilek Napja Magyarszágon: Az 1994-ben alakult Civil Parlament Magyarországon 1997-ben február 1-jét jelölte meg a Civilek Napjának. 1998-ban tartották meg először, felhívta a figyelmet arra, hogy ha nem működnek kellő számban civil szerveztek, akkor az önkormányzatokra sokkal több feladat és felelősség hárul.
Civilnek lenni e hazában majdnem lehetetlen. A civilek azt hiszik, hogy akkor tudnak tenni és hatni, ha politikai támogatót szereznek, ha maguk is dörgölődznek a politikához, ha burkoltan vagy nyíltan szimpatizálnak egy párttal. A politikus azt hiszi, hogy azért kell szóba állnia a civillel, mert politikailag ez jól mutat, és csak így lehet feltérképezni, hogy a civil miként állítható a politika szolgálatába.
Ha egy politikusból civil politikus lesz, azt ő és környezete teljes bukásként éli meg. A civil politikusnak a civilsége, a civil szervezet vezetése csak annyiban érték a számára, hogy ezzel kapcsolatokat tud építeni. Vagyis a civil politikus ismételten karrier-építésbe kezd, hogy aztán egy kedvező fordulattal, politikusi és párt hátszéllel a politika magasságába emelkedhessen.
A politika imádja a civil szervezeteket. Elsősorban és meghatározóan a választások előtt és a választások után. A közte lévő mintegy három és fél évben viszont nem törődik velük. Aztán a politika imádja őket szóban, hiszen a politikai közbeszéd egyik állandó eleme dicsérni a civileket és a civil társadalmat. A civilek egyébiránt senkit, egyik pártot, egyik kormányt és egyik minisztériumot sem érdeklik. A civilek és szervezeteik csak púpot jelentenek az amúgy is jól működőnek hitt állam hátán, és csak zavarják a hatalomgyakorlást.
A civil szervezetek és azok vezetői azért fontosak, mert párt és kormányprogramok szorgos végrehajtói ideológiát közvetítenek és legitimálnak. A politikai és ideológia transzmissziós szerepéért cserébe az Országgyűlés évenként némi aprópénzt, mintegy 200 millió forintot oszt szét közöttük, szigorúan pártpreferenciák alapján, áldemokratikus procedúrával. A pénz azonban nem csak itt, vagy nem elsősorban itt van, hanem a mindig és kizárólag - jórészt sohasem publikus névsorú - szakmai testületek által eldöntött pályázatokban.
A civil szervezetek közül politikai szempontból csak azok a fontosak, amelyek közvetlenül hasznosíthatók a primér politikai színtéren, illetőleg amelyek a politikusoké vagy azok köré szerveződnek. Ideológiát közvetítenek és legitimálnak, amelyek a politikusoké, vagy azok köré szerveződnek. Nincs annál szívet melengetőbben “valódi” civil mozgalom, mint amelyet aktív politikusok hoznak létre a párt tagjaiból és holdudvarából azért, hogy pártpolitikai ellenfeleik ellen - az emberi jogi érvelés vagy hazafias érzület mentén - mozgósítsanak. Amit a politikusok nem tudnak elvégezni hivatalból és politikusi-szakmai szempontból, azért létrehoznak egy választási civil gyülekezetet, egy mozgalmi csoportot, amely függetlenként lép fel a politikai arénában. Nyilván hatásos (és a politikának ez a fontos), de hiteltelen az, amikor a választások előtt pártcivilek húsvéti békemenetre hívnak, miközben annak részükről nincs előzménye, és nyilván folytatása sem lesz. A húsvéti békemenet a pártok konkrét békepolitikáját hivatott hirdetni (amint a mindenkori béketanács), miközben ugyanők soha, semmilyen békeügyben nem hallatták a hangjukat. A hatalom és a hatalomra kerülés pártos békéjét keresik ők civil, pacifista és húsvéti köntösben, miközben tisztán politikai csillagokat követnek.
A civilek nagyon szeretnek részesedni a hatalomból. A civil szervezetek Civil Parlamentet csinálnak és rendszeresen üléseznek a Parlamentben. Az a vágyuk, hogy ugyanott lehessenek térben és lélekben, ahol a nagypolitika zajlik. A civilek parlamentjébe, a Civil Parlament ülésére hivatásos politikusokat hívnak meg, és boldogok, hogy azok elfogadják a meghívásukat. Boldogok, hogy a nagypolitika díszletei között hallgathatják a nagypolitikusokat, hogy egy kis időre egyenrangúaknak érezhetik magukat.
A civilek, a civil szervezetekről civileknek szóló tudományos konferenciára főembernek a legfőbb közjogi méltóságot hívják meg. Az egész civil konferencia összekuszálódik ettől, mivel a méltóság - bokros és mindig méltányolandó teendői miatt - több órát késik. A civil konferencia legnagyobb attrakciója a hivatásos politikus lesz, tőle lesz fontos a civilek élete, és miatta fog az eseményről öt sor megjelenni a másnapi sajtóban.
A politikusok és magas beosztású közhivatalnokok a civil rendezvények védnökei. Azért ők, hogy a rendezvények tényleg tekintélyesek legyenek. Ettől lesz valóban komoly a rendezvény. Ettől lesznek kiskorúak a civilek és mozgalmaik. Kell nekik a hatalommal bíró politikus, aki megnemesíti, valójában felhígítja a rendezvényt. Az ilyen civilnek állami ember, állami tekintély, a hatalom szimbolikus és tényleges viselője kell ahhoz, hogy civilnek érezhesse magát.
A civilek számos esetben ugyanúgy hatalmat akarnak, mint a politikusok. A civil szervezetek, az egyházak, a nemzetiségek mind a kétkamarás országgyűlés mellé álltak. Ha a nagy hatalomba nem is jutnak be, legalább kis hatalom jusson nekik is.
A hatalomra törő civil, ha nem jut be a hatalom felkent templomaiba, akkor olyan civil szervezetet hoz létre vagy olyanba lép be, ahol vezető lehet. Megteremti a maga infrastruktúráját és udvartartását, a maga hatalmát. Kizárólag a tagság és a civil szervezet által képviselt nemes ügy érdekében évről évre ál-demokratikusan újraválasztatja magát. A civil vezető az állam felé a demokrácia élharcosa, belül pedig egyeduralomra törekvő hatalom-mániás civil lesz és jól élő bürokrata.
Hogyan lehet (civil) alapítványban kurátornak lenni, amikor aktív politikus is az illető? Miként lehet valaki egyszerre a lapok által sűrűn foglalkoztatott véleményformáló, függetlenként beállított szaktekintély, valamely párt mellett nyíltan kampányoló alapítvány pénzosztó vezetője és egy politikailag frekventált civil szervezet első embere? Valószínűleg azért, mert pártalapítókból, pártaktivistákból és pártdelegáltakból lesznek a legjobb civil és független szakértők, civil kuratóriumok tagjai és civil díjak kiosztói. A pártemberek civilként pályáznak és kurátorként döntenek. Pártot alapítanak, majd alapítványt. A civil kurátorok pedig pártérzékenység szerint döntenek. Civilként elutasítják a balkáni háborúban való magyar részvételt, majd a parlamentben politikusként megszavazzák azt.
Az aktív és mellékállású politikusok által alapított civil szervezeteken kívül a nekem legjobban tetsző civil csoportok a nyugdíjba vonult hivatásos katonák és a papok által vezetett civil mozgalmak. Ők alkotják a szimbolikusan létező civilek pártját.
Természetes, hogy ebben a társadalmi közegben hiány mutatkozik civilekből, civil szervezetekből és civil kurázsiból.
Csapody Tamás
