Rólunk, de nélkülünk
2012. január 26.
A Habsburg és a Török Birodalom közötti békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán.
„Rólunk, de nélkülünk
Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A Temesköz török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövedebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie. Az 1699. évre szóló kolozsvári kalendárium újévi köszöntője még a békében bízott: “Mint e Seculumban ez Esztendő végső: /Adja Isten, legyen Háborúság végző: /Békességnek utat jövendőnek szerző! /Boldog állapottal mely lehessen fénlő.” Hiú remény maradt. 1699 tavaszán tatárok törtek be Lengyelországba. 1700-ban elkezdődött a spanyol örökösödési háború, minden ország fegyvert fogott, mert felborult az európai hatalmi egyensúly. Paget 1702 nyarán indult vissza Londonba Erdélyen át. II. Rákóczi Ferenc többek között azért is kapcsolódott be a háborúba 1703 tavaszán, hogy Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség ügyét az európai béke rendezze, mivel Karlócán: “sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”
R.Várkonyi Ágnes”
