Könyves Kálmán (1074 körül – 1116. február 3.) magyar király 1095 – 1116. I. Géza fia, anyja Loozi Zsófia, a belga-limburgi Arnulf herceg leánya volt.

A korszerű törvényhozó

Törvényei és rendelkezései a tökéletes jogalkotás mintaképei voltak. Kálmán törvényeit hosszas tanácskozások eredményeként hozta meg. Munkatársa Albericus jogtudós volt, aki a törvények végső megfogalmazásában segédkezett a királynak. Kálmán törvényein az abszolút méltányosság tükröződik a néppel szemben, de kérlelhetetlen a főemberek és a királyi tisztviselők vonatkozásában. A törvények szerint a ország ügye nem a király magánügye, hanem közügy. Igen fontosnak tartja a békességet, a béke megőrzését. A korabeli harcos lovageszmény után furcsán hangzik Kálmán szellemiségét minősítő mondata, miszerint: “A békességhez nem szokott katonaember magának és az országnak veszedelmére van.”

Forrás

Könyves Kálmán törvényei
Uralkodása idején Magyarország közép- európai nagyhatalommá fejlődött.

lengyelfalvi báró Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1830. február 3. – Budapest, 1890. április 19.) író, néprajzi gyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1887).

“…mert Háromszék nemcsak az összes Székelyföldet, hanem az annyi nagyszerű vidéket felmutató erdélyi résznek is kétségtelenül legszebb pontját képezi , és ha Háromszék természeti szépségben ritkija párját, ha tájfüzérének nagyszerűsége által kiemelkedik: erkölcsi becsben méginkább túlszárnyalja honunk minden más vidékét…”

A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA

Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (Párizs, 1754. február 2. - Párizs, 1838. május 17.) francia politikus, diplomata, államférfi. Autun püspöke volt, Benevento (1806) majd Dino (1815) hercege. Külügyminiszterként szolgálta mind I. Napóleon császárt, mind XVIII. Lajost. Ő képviselte Franciaországot a bécsi kongresszuson.

Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!

Géza (945 körül – 997. február 1.

„Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szűnjenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza.”

(Részlet Szent István király Nagy legendájából)

Érszegi Géza Államalapításunk és a kereszténység felvételének jelentősége

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!

A Civilek Napja Magyarszágon: Az 1994-ben alakult Civil Parlament Magyarországon 1997-ben február 1-jét jelölte meg a Civilek Napjának. 1998-ban tartották meg először, felhívta a figyelmet arra, hogy ha nem működnek kellő számban civil szerveztek, akkor az önkormányzatokra sokkal több feladat és felelősség hárul.

Civilnek lenni e hazában majdnem lehetetlen. A civilek azt hiszik, hogy akkor tudnak tenni és hatni, ha politikai támogatót szereznek, ha maguk is dörgölődznek a politikához, ha burkoltan vagy nyíltan szimpatizálnak egy párttal. A politikus azt hiszi, hogy azért kell szóba állnia a civillel, mert politikailag ez jól mutat, és csak így lehet feltérképezni, hogy a civil miként állítható a politika szolgálatába.
Ha egy politikusból civil politikus lesz, azt ő és környezete teljes bukásként éli meg. A civil politikusnak a civilsége, a civil szervezet vezetése csak annyiban érték a számára, hogy ezzel kapcsolatokat tud építeni. Vagyis a civil politikus ismételten karrier-építésbe kezd, hogy aztán egy kedvező fordulattal, politikusi és párt hátszéllel a politika magasságába emelkedhessen.
A politika imádja a civil szervezeteket. Elsősorban és meghatározóan a választások előtt és a választások után. A közte lévő mintegy három és fél évben viszont nem törődik velük. Aztán a politika imádja őket szóban, hiszen a politikai közbeszéd egyik állandó eleme dicsérni a civileket és a civil társadalmat. A civilek egyébiránt senkit, egyik pártot, egyik kormányt és egyik minisztériumot sem érdeklik. A civilek és szervezeteik csak púpot jelentenek az amúgy is jól működőnek hitt állam hátán, és csak zavarják a hatalomgyakorlást.
A civil szervezetek és azok vezetői azért fontosak, mert párt és kormányprogramok szorgos végrehajtói ideológiát közvetítenek és legitimálnak. A politikai és ideológia transzmissziós szerepéért cserébe az Országgyűlés évenként némi aprópénzt, mintegy 200 millió forintot oszt szét közöttük, szigorúan pártpreferenciák alapján, áldemokratikus procedúrával. A pénz azonban nem csak itt, vagy nem elsősorban itt van, hanem a mindig és kizárólag - jórészt sohasem publikus névsorú - szakmai testületek által eldöntött pályázatokban.
A civil szervezetek közül politikai szempontból csak azok a fontosak, amelyek közvetlenül hasznosíthatók a primér politikai színtéren, illetőleg amelyek a politikusoké vagy azok köré szerveződnek. Ideológiát közvetítenek és legitimálnak, amelyek a politikusoké, vagy azok köré szerveződnek. Nincs annál szívet melengetőbben “valódi” civil mozgalom, mint amelyet aktív politikusok hoznak létre a párt tagjaiból és holdudvarából azért, hogy pártpolitikai ellenfeleik ellen - az emberi jogi érvelés vagy hazafias érzület mentén - mozgósítsanak. Amit a politikusok nem tudnak elvégezni hivatalból és politikusi-szakmai szempontból, azért létrehoznak egy választási civil gyülekezetet, egy mozgalmi csoportot, amely függetlenként lép fel a politikai arénában. Nyilván hatásos (és a politikának ez a fontos), de hiteltelen az, amikor a választások előtt pártcivilek húsvéti békemenetre hívnak, miközben annak részükről nincs előzménye, és nyilván folytatása sem lesz. A húsvéti békemenet a pártok konkrét békepolitikáját hivatott hirdetni (amint a mindenkori béketanács), miközben ugyanők soha, semmilyen békeügyben nem hallatták a hangjukat. A hatalom és a hatalomra kerülés pártos békéjét keresik ők civil, pacifista és húsvéti köntösben, miközben tisztán politikai csillagokat követnek.
A civilek nagyon szeretnek részesedni a hatalomból. A civil szervezetek Civil Parlamentet csinálnak és rendszeresen üléseznek a Parlamentben. Az a vágyuk, hogy ugyanott lehessenek térben és lélekben, ahol a nagypolitika zajlik. A civilek parlamentjébe, a Civil Parlament ülésére hivatásos politikusokat hívnak meg, és boldogok, hogy azok elfogadják a meghívásukat. Boldogok, hogy a nagypolitika díszletei között hallgathatják a nagypolitikusokat, hogy egy kis időre egyenrangúaknak érezhetik magukat.
A civilek, a civil szervezetekről civileknek szóló tudományos konferenciára főembernek a legfőbb közjogi méltóságot hívják meg. Az egész civil konferencia összekuszálódik ettől, mivel a méltóság - bokros és mindig méltányolandó teendői miatt - több órát késik. A civil konferencia legnagyobb attrakciója a hivatásos politikus lesz, tőle lesz fontos a civilek élete, és miatta fog az eseményről öt sor megjelenni a másnapi sajtóban.
A politikusok és magas beosztású közhivatalnokok a civil rendezvények védnökei. Azért ők, hogy a rendezvények tényleg tekintélyesek legyenek. Ettől lesz valóban komoly a rendezvény. Ettől lesznek kiskorúak a civilek és mozgalmaik. Kell nekik a hatalommal bíró politikus, aki megnemesíti, valójában felhígítja a rendezvényt. Az ilyen civilnek állami ember, állami tekintély, a hatalom szimbolikus és tényleges viselője kell ahhoz, hogy civilnek érezhesse magát.
A civilek számos esetben ugyanúgy hatalmat akarnak, mint a politikusok. A civil szervezetek, az egyházak, a nemzetiségek mind a kétkamarás országgyűlés mellé álltak. Ha a nagy hatalomba nem is jutnak be, legalább kis hatalom jusson nekik is.
A hatalomra törő civil, ha nem jut be a hatalom felkent templomaiba, akkor olyan civil szervezetet hoz létre vagy olyanba lép be, ahol vezető lehet. Megteremti a maga infrastruktúráját és udvartartását, a maga hatalmát. Kizárólag a tagság és a civil szervezet által képviselt nemes ügy érdekében évről évre ál-demokratikusan újraválasztatja magát. A civil vezető az állam felé a demokrácia élharcosa, belül pedig egyeduralomra törekvő hatalom-mániás civil lesz és jól élő bürokrata.
Hogyan lehet (civil) alapítványban kurátornak lenni, amikor aktív politikus is az illető? Miként lehet valaki egyszerre a lapok által sűrűn foglalkoztatott véleményformáló, függetlenként beállított szaktekintély, valamely párt mellett nyíltan kampányoló alapítvány pénzosztó vezetője és egy politikailag frekventált civil szervezet első embere? Valószínűleg azért, mert pártalapítókból, pártaktivistákból és pártdelegáltakból lesznek a legjobb civil és független szakértők, civil kuratóriumok tagjai és civil díjak kiosztói. A pártemberek civilként pályáznak és kurátorként döntenek. Pártot alapítanak, majd alapítványt. A civil kurátorok pedig pártérzékenység szerint döntenek. Civilként elutasítják a balkáni háborúban való magyar részvételt, majd a parlamentben politikusként megszavazzák azt.
Az aktív és mellékállású politikusok által alapított civil szervezeteken kívül a nekem legjobban tetsző civil csoportok a nyugdíjba vonult hivatásos katonák és a papok által vezetett civil mozgalmak. Ők alkotják a szimbolikusan létező civilek pártját.
Természetes, hogy ebben a társadalmi közegben hiány mutatkozik civilekből, civil szervezetekből és civil kurázsiból.

Csapody Tamás

Radnóti Miklós  Január

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

1941

John Galsworthy (Kingston upon Thames, 1867. augusztus 14. – London, 1933. január 31.) angol író és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas.

Nem kétséges, hogy az emberek képtelenek úrrá lenni a találmányaikon; a legtöbb, ami telik tőlük, az, hogy kifejlesztik alkalmazkodókészségüket azokhoz az új viszonyokhoz, amelyeket ők maguk teremtenek.

Munkássága

Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.
KI VISZI ÁT A SZERELMET

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Köteles Sámuel (Újtorda, 1770. január 30. – Nagyenyed, 1831. május 17.[1]) filozófus, államtudós, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. A felvilágosodás korának neves, kantiánus alapokra helyezkedő erdélyi filozófusa volt, fontos szerepet játszott a magyar filozófiai szaknyelv megteremtésében.

Forrás

A Magyar Tanító Kar elhunyt díszének,
A tiszta bölcsesség élő kútfejének,
Az igazság ügye szentelt bajnokának,
KÖTELES SÁMUEL ditső árnyékának.
Emlékezetére, hogy szívből tisztelték,
Hálás Tanítványi könnyek közt emelték.
Élt LXI.
Mint Bölts a Hazában,
Mint Tanító
M. Vásárhelyen és N. Enyeden
Fénylett XXXI. Esztendőkig.
Megholt
Mint a Nemzeti Tudós Társaságnak
E kisebb Hazából
Egyetlen egy rendes dolgozó tagja.
MDCCCXXXI-ben Május 26-ikán.”

„SÍRKŐ-ÍRÁS”

Köteles Sámuel: tanár és tevékeny értelmiségi