RÉGMÚLT MAGYAR NYOMOK ITÁLIÁBAN – I. utolsó rész

II. Endre, a tizennyolcadik árpád-házi király testvére, Margit, Bonifác monferratói őrgrófhoz ment nőül, aki részt vett a IV. keresztes hadjáratban, amely Jeruzsálem helyett Konstantinápoly elfoglalásával végződött. A vállalkozás fővezérét, Balduin flandriai grófot 1204-ben görög császárrá koronázták, a bizánci birodalom pedig részeire bomlott. Bonifác és felesége Makedóniában létesítettek királyságot a bizánci császár hűbéreseiként, de uralmuk nem volt hosszú életű: 1221-ben, az új bizánci uralkodó gyengeségét kihasználva, Theodórosz Angelosz epeiroszi fejedelem elfoglalta Makedóniát. Az özvegyen maradt Margit anyakirálynő, mint annak idején Orseolo Ottó özvegye, Magyarországon, testvérénél talált menedéket, fia, Demetrius pedig II. Frigyes szicíliai királyhoz menekült. Endre a Szerémség kormányzását bízta nővérére, aki uralkodása idején minden befolyását felhasználta, hogy számára a bizánci koronát megszerezze.

II. Endre Meraniai Gertrúddal kötött első házasságából házasságából öt gyermeke közül, Mária, Béla, Erzsébet, a későbbi szent (a szeretet nagy szentje), IV. Lajos thüringiai tartománygróf feleségéről (Sárospatak, 1207 – Marburg, 1231. november 17.), számtalan olaszországi ábrázolás található.

A régi Szent Erzsébet ábrázolásokon láthatjuk, hogy a XIII. században minden attributum, minden külső jel nélkül jelenítették meg. Vannak olyan Erzsébetet ábrázoló képmásaink is a XIII. századból, amelyek szentünket fátyollal és koronával, kezében könyvvel ábrázolják. Erzsébet megértette az Evangélium igéit és életét is ehhez alakította. A kezében lévő könyv a bizonyság erre.

A XIV. századbeli ábrázolások koldussal, nyomorékkal, vagy bélpoklossal jelenítik meg őt.

A XV. század művészeinél egy olyan edényt tart, amelyben halak és kenyérkék találhatók. Néha korsó is van a kezében. Ruhája gyakran nyomorúságos ezeken az ábrázolásokon, amelyeken kórházi betegeket ápol, akikben maga Krisztus rejtőzik.

Későbbi időkben jelképe a korona – gyakorta hármas korona is – amit a szent levesz a homlokáról. A hármas korona pedig a szüzet, az anyát és az özvegyet jelképezi egyes magyarázatok szerint.

Erzsébetet időnként úgy is ábrázolják, hogy templomot, – többnyire a róla elnevezett marburgit – tart a kezében.

Csak jóval későbbi időkben ábrázolják Erzsébetet fejedelemnőként, harmadrendiként, vagy amint pénzt ad a szegényeknek.

A «nazarénus»-nak nevezett festőcsoport a XIX. században kezdte meg a német művészetben a rózsacsoda motívumnak, ennek a későbbi időkben Erzsébetre alkalmazott legendának képzőművészeti megvalósítását. Moritz von Schwind egyik képén rózsákkal ábrázolja Wartburg várában Szent Erzsébetet. Ennél azonban sokkal szebben és találóbban festette meg ugyanott az irgalmasság hét cselekedetét.

Nem kerüli el figyelmünket az sem, hogy Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában. Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik.

Erzsébet tisztelete a 13. századtól nagyon gyorsan elterjedt egész Európában. Egymás után alakultak a Szent Erzsébet-kórházak, templomok, kápolnák és kolostorok. A «Szentek, boldogok és tanúk» c. olasz honlapon az Árpád-házi Szent Erzsébet többféle művészi megjelenítését láthatjuk.

Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-re. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.

Most, születésének 800. évfordulóján a világ minden táján, ahol tiszteletben tartják az Árpád-házi szentet, megemlékezéseket, konferenciákat, tartanak, beleértve a vallásos szertartásokat is.

Itáliában is korán támadt tisztelet az Árpád-házi Szent Erzsébet iránt. Nagybátyja, Berthold pátriárka († 1251) alapítványt létesített névnapjára. Templomokat és kolostorokat szentelt neki Bologna (1234-ben) – balra Finale di Emilia (Bo) Szent Erzsébet temploma látható – , Perugia (1338), Firenze (1337). Róma pedig a Tizenkét Apostol templomának egyik kápolnáját. A nápolyi „Donna Regina” templomot Mária magyar királyné († 1323) alapította. Falfestményei Szent Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Különösen sok oltárt és képet szenteltek nevének a ferences kolostorokban és templomokban. Más országokban is korán választották már védőszentté, mint pl. Granada (kolostor és templom), Lille, Lyon, Lwen, Metz, Reims, Strassburg, Valencienne, Winchester (1301-ben létesült Erzsébet-kollégium).

Most pedig íme néhány más megjelenítése:

clip_image001c.jpg

Simone Martini freskója az Assisi bazilika altemplomában: Assisi Szent Klára és Árpád-házi Szent Erzsébet

(Forrás: Szentek, boldogok olasz honlapja )

clip_image001d.jpg

Árpád-házi Szent Erzsébet freskója

(A római Chiesa della Curia generale OFM – Ordine Francescano Secolare/ OFM Általános Kúria templomában)

 

Az előbb említettem Mária nápolyi magyar királynőt. II. Károly, azaz Anjou (Sánta) Károly (1254 – 1309), felesége, akitől tizenhárom gyermeke született. Férje nevét «Sánta» melléknévvel kísérve őrizte meg a hagyomány, de a fennmaradt feljegyzések dicsérik vonásai szépségét, délceg tartását, nyájas modorát. A francia udvari műveltséget hozta magával a dél-olasz királyságba., ahol II. Frigyes az itáliai tudomány és irodalom legvirágzóbb központját teremtette meg. Mária hercegnő, V. István (1270-1272) legidősebb lánya a nápolyi követek és saját udvara kíséretében, gazdag kelengyével ellátva, feldíszített hajón érkezett Zárából a dél-olasz kikötőbe. Vele jött többek között Sixtus mester, esztergomi kanonok, a küldöttség vezetője, és Kézai Simon, a «Gesta Hungarorum» szerzője, akik előzőleg már többször jártak Itáliában: Sixtus római követként, míg Kézai valószínűleg olasz egyetemek diákja is volt. Mária magyar környezetét később is maga mellett tartotta. A források megőrizték első udvarhölgyének, a hatalmas Csák nemzetséghez tartozó özvegy Ágnesnek a nevét; három fiának gondozója egy Éva nevű magyar nő volt. Élete későbbi korszakában is szerepeltek magyarok udvari emberei és birtokának intézői között. Elkísérte Nápolyba apja és nagyapja udvari káplánja is, aki Andrea Ungaro néven megírta latin nyelven Anjou I. Károly győzelmes háborújának történetét Manfréd, II. Frigyes császár fia ellen. A spanyol hajóhadtól elszenvedett vereség következtében II. Károly fogságba esett, s ezzel Mária életében is megkezdődött a megpróbáltatások korszaka. Nehéz helyzetében mindent megmozgatott férje kiszabadítása érdekélben. Több mint négy évig tartott, amíg Sánta Károly szabadon bocsátását sikerült keresztülvinni: 1288 őszén látta viszont férjét Aix-en-Provence-ban.. Három fia, Lajos, Róbert és Rajmond Aragóniai Alfonz túszai lettek, s csak 1296-ban kerültek haza. A királyné fél évig, férje visszatéréséig vitte az ország ügyeit, a helyi krónikások kiemelik tapintatát és igazságosságát hivatala ellátásában. Ezeket később kamatoztatta unokája magyar trónjának biztosításában. A folyton forrongó magyarországi helyzet arra késztette az idős királynét, aki Nápolyból állandó figyelemmel kísérte régi hazája eseményeit, hogy ismét Magyarországra utazzon – előtte, 1308 áprilisában a pápai küldöttséggel utazott Magyarországra – és jelenlétével megpróbálja elsimítani az ellentéteket unokája és a királyi önkény ellen lázongó főrendek között. 1309 óta özvegy királynét férjét harmadik életben maradt fia, Róbert követte a trónon. Az anyakirályné utolsó éveit főleg a jótékonyságnak és egyházi létesítmények támogatásának szentelte. A Nápolyban megforduló magyarokat külön pártfogásában részesítette; feljegyezték róla, hogy az ott tanuló Miklós aradi prépostról betegsége alatt ő gondoskodott. A nápolyi nép tisztelettel vette körül; emlékét máig őrzi a róla elnevezett S. Maria di Donna Regina – a Királyné Asszony Szűz Mária-temploma – Nápoly belvárosában. A 7. század végéről származó eredeti épületet a mellette álló kolostorral az 1293-as földrengés elpusztította; Mária egy évtizedig tartó munkálatokkal alapjaiból újra felépíttette a templomot, amely belső beosztásával példa nélkül áll az egyházi építészetben: hajója két emeletre volt osztva, és ezek a szentély felé nyitva álltak, hogy a szomszédos kolostor apácái felülről, a többi templomlátogatótól elválasztva vehessenek részt a szertartásokon. A királyné külön hozatott énekelni tudó apácákat, hogy kedves templomában a híveket karénekükkel gyönyörködtessék. Sienából behívott, Simone Martini és Pietro Lorenzetti művészetéhez közel álló mesterek díszítették freskóikkal az emeleti hajót; az Utolsó Ítéletet ábrázoló képsor alakjaiban a királyné családjának tagjait örökítették meg. Ott volt férjének és két fiának, a korán elhunyt Martell Károlynak és Péternek koronás alakja, a nők csoportjában pedig anyja, nővére Erzsébet és nagynénje, Arpád-házi Szent Margit, akinek kolostorában gyermekkora egy részét töltötte, De ott voltak az Árpád-házi királyné nemzetségének kiemelkedő tagjai is: Szent István, Szent László, és egy képsor nagyapja szent életű testvérének, türingiai Erzsébetnek élettörténetét elevenítetté fel. A messzire szakadt magyar hercegnő így akart maradandó emléket állítani nagy múltú családjának az idegen országban, ahol leélte életét.

A templomot a 17. században lezárták, az apácák helyette újat építtettek. A 19. században az épületnek más rendeltetése volt, a freskókat lefedték, majd később újra feltárták. A II. világháború bombázásai végül betetőzték az idők rombolását; azóta a templom zárva maradt. Sérült falai közt rejti Mária sírját is a díszes síremlékkel, amelyen Tino da Camaino a királyné fekvő alakját faragta ki: az egyetlent, amelyet korabeli szobrász az Árpád-ház egyik tagjáról készített. A fekvő anya szarkofágjának oldalát számos gyermekének figurái díszítik: köztük az is, akinek fiát szívós akarattal segítette hazája trónjára, hogy történetében új, virágzóbb korszak megindítása legyen.

 

Megjegyzés: A királyok neve melletti dátum az uralkodásuk évét jelzi.

Felhasznált irodalom:

Jászay Magda: Párhuzamok és kereszteződések. A magyar-olasz kapcsolatok történetéből; Gondolat, Budapest, 1982.

Magyar történelmi kronológia az őstörténettől 1970-ig, Tankönyvkiadó, Budapest, 1979.

Magyarország története képekben (Szerk. Kosáry Domokos), Gondolat, Budapest, 1985.

Elfride Kiel: A szeretet nagy szentje Árpád-házi Erzsébet (Ford. Possonyi László) Szent István Társulat, Budapest, 1970.

Triznya-Szőnyi Zsuzsa: Róma és a keresztény magyar kultúra

© B. Tamás-Tarr Melinda Dr.

1) Folyt. köv.

A teljes írás, e kivonatos írás forrása: http://www.osservatorioletterario.net/italmagyarnyomok.pdf

B. Tamás-Tarr Melinda

OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l’Altrove***

O.L.F.A.

Comments are closed.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer