A magyarság hite szobrokban

Találkozás Varga Imre szobrászművésszel

Varga Imre munkásságában jelentős helyet foglalnak el a magyar szentek, akik mint mondja a nemzet életében, történelmünkben fontos szerepet játszottak. Immár több mint harminc éve annak, hogy egy főpap megtisztelte a művészt barátságával, és egy megbízással, amely közvetlenül a pápától származott. Így készült el Szent István és Magyarok Nagyasszonya szobra a vatikáni magyar kápolnába, ahol a magyarság ősi hitére utaló plasztika is Varga Imre műve. Egy későbbi Szent Istvánja Aachenbe került. A hetvenes években készített még egy Szent László-portrét, egy vázlatot Szent Imre hercegről, Árpád-házi Szent Erzsébetről és Margitról. Ezek aztán mintegy előtanulmányai lettek egy, a közelmúltban elkészített sorozatnak. Kelenföldön, a Szent Gellért-plébánia kerengőjében látható öt magyar szent: István, László, Margit, Imre, és Erzsébet. Óbudán, a művész kiállítótermében, régebbi alkotásainak meghitt társaságában először arról kérdeztük, mi foglalkoztatja ma, készül-e valami vagy valaki a műtermében.

szt-istvan.jpg

Szent István

Aachenben számos Árpád-házi relikvia található, ezek irányították a figyelmemet II. Szilveszter pápa, a magyar korona adományozója felé, aki ezen a tájon élt, Reims érseke volt. Később, pápaságának egyik első cselekedeteként küldte a koronát a magyarok leendő királyának. Krichenbaum József barátom vetette fel, aki a kelenföldi plébániára befogadta szentjeimet, hogy érdekes volna, ha a társaságukba kerülhetne II. Szilveszter pápa. Remélem, jövő tavaszra megvalósul ez az álom. A szobrot tervezve egyetlen ábrázolást találtam róla, amely a jelenlegi szarkofágját díszíti s a XVII. században keletkezett. Semmiképpen sem lehet hiteles. Kiderült, hogy az eredeti szarkofágot a XVI. században felbontották. Egy francia püspök azt írja erről, hogy II. Szilveszter a mellén keresztbe tett kézzel feküdt a szarkofágban, fején a pápai tiara.

A magyaroknak koronát ajándékozó pápa maga is királyi fejéket viselt?

Ez persze tévedés, a hármas koronát ugyanis csak a XIII. századtól viseli a pápa. A szarkofág felnyitásáról szóló vallomás mégis megerősített abban, hogy joggal tehetem a tiarát szobrom fejére. A jelképek ugyanis az időben visszafelé is hatnak! A XVI. században azért láttak tiarát az 1010-ben eltemetett pápa fején, mert az ő korukban már ez volt a jelképe a pápaságnak, és ez maradt a mai napig. Én pedig a századok során kialakult hitünket fogalmazom meg a szobrokban, nem pedig ásatási leletegyüttest!

ii-szilveszter.jpg

II. Szilveszter pápa

Nem arra törekszik tehát, hogy valósághű legyen az alkotás?

Amikor felállítottam Szent István-szobromat az aacheni dóm mellett, szinte tetemre hívtak a német egyháztörténészek és művészettörténészek. Mi van a fején, mi a kezében, mi van rajta? Azt válaszoltam, nem a valóságot mintáztam meg, hanem a mi hitünket. Szent István arcát Szent László ismert hermáján fellehető családi vonások alapján alakítottam, noha tudom, hogy készítője nem találkozhatott Szent Lászlóval. Az általam ábrázolt palástot sem viselhette első királyunk, hiszen köztudott, hogy a koronázási palást néven ismert miseruhát a királynő és a király adományozza a fehérvári bazilikának 1032 táján. Ugyancsak bizonyos, hogy a ma ismert Szent Korona soha nem lehetett a kezében. A hit azonban több mint kinyomozható valóság. A magyarok hite testesült meg számomra azokban az attribútumokban, amelyeket a szobron elhelyeztem.

A királyi jelvények önmagukban is jelképek, a szobron még inkább, de a szobor maga is jel

Ki az, aki akár a tudomány eszközeivel, akár az érzékszerveivel a világot felfoghatja? Ki látja az atomok mozgását, ki érzékeli a másik ember agyában a foszfor vegyületek lebomlását és ezeken át a gondolatait? Ezt a csodát, ami a világ, sokféleképpen próbáljuk megközelíteni, de hiábavaló volna valamiféle azonosulásra törekedni mindazzal, amit látunk belőle. Szobraink semmiképpen sem másai a valóságnak, hanem gondolataink jelei. Akkor jók, ha nem titkos jelek, nem valamiféle megfejtésre váró jelképek, hanem magától értetődően sugároznak egy emberi jellemet, egy magatartást.

magyarok-nagyasszonya.jpg

Magyarok Nagyasszonya

Lehetséges a jeleket természetessé, magától értetődővé tenni?

Ha egy szeretett ismerősre várok, s feltűnik a tér túlsó oldalán, felismerem ezer között is. A feje formájából, egy-egy mozdulatából tudom, hogy ő az, pedig alig látok néhányat abból az összetett jeltömegből, amivé válik, ha közelebb jön hozzám. Ez a fajta megközelítés teszi lehetővé a művész számára a takarékos beszédet. Lehet persze sok szóval is beszélni, jelek tömegét belefoglalni egy üzenetbe, de nagyon kevesen vannak azok, akik így is meg tudják tartani a mű egységességét. Ilyen Johann Sebastian Bach vagy Palestrina, bár meg kell jegyeznünk azt is, hogy ők, az igazán nagyok, rengeteg jellel is az egyszerűség benyomását keltik a mű befogadójában.

szt-erzsebet.jpg

Árpád-házi Szent Erzsébet

Bach muzsikáját a legtöbb ember élvezi anélkül, hogy megpróbálná érteni, ám a későbbi korok alkotásai, legyen szó zenéről vagy éppen szobrászatról, egyre több értetlenséggel találkoznak

A művészettől való általános elidegenedésének nemcsak a közönség műveletlensége az oka. A művészek mindig próbáltak közelebb kerülni műveik befogadóihoz, ennek legtermészetesebb útja a sokszorozás, egyre több jel alkalmazása. A művészetek történetét tanulmányozva látjuk, hogyan válik a gótika takarékos beszéde a reneszánszban fecsegéssé. Bár annak a kornak is voltak kiemelkedő személyiségei, akik össze tudták fogni a feldúlt hangyaboly lakóihoz hasonlóképpen szertefutó jeltömeget. Úgy vélem, a művészetben kiemelkedő személyiségek sajátos képessége, hogy függetlenül a jeltömeg mennyiségétől, a gondolat közlésére képesek összpontosítani. Én egész pályámon megpróbáltam a szükségeset és nem többet mondani.

Karácsony a születés, a transzcendencia valósággá válásának ünnepe. Hogyan születik földön túlivá a szobor?

A műalkotásnak úgy kell működnie, mint a robbanótöltet kanócának: meg kell gyújtania a puskaport. A néző ne egy síró, nevető vagy éppen fenséges arcot lásson, hanem olyat, amely képes a sírásra, nevetésre, képes fenséges lenni. A néző az, aki ráruházza a látványra illetve a tárgyra a benne kialakuló képet és ezáltal mintegy felneveli azt. A kapcsolat első pillanata kritikus, de ha létrejön, a továbbiak már szinte automatikusan történnek. A néző érzelmei ráruházódnak a tárgyra, az pedig egyre többrétű jelentést kezd hordozni ezáltal. Igazán jó esetben a néző a teljes lelki kincstárát a műalkotás gazdagítására fordítja. Talán ezt nevezhetjük katarzisnak.

Szikora József

Ezt az interjút az Új ember hetilap 2000 december 24-31-i számából kölcsönöztem Papp Tamás főszerkesztő úr szíves engedélyével

One Response to “A magyarság hite szobrokban”

  1. Virághalmy Géza Says:

    Varga Imre valóban egy rendkívül érdekes személyiség. Az ő tárlatvezetőjéből önkormányzati képviselőt csináltam annakidején (még azt hittem a politika = a közjó szolgálatával) és a bankett a kiállítótermeiben volt. A művész úr beugrott egy órára. Na ebből egy egész éjszakás beszélgetés lett.

    Sok szocialista szobrot alkotott ő, nem csak Szent Istvánt, amint felajálja a koronát Máriának (Vatikán, Magyar kápolna). Tele van ezekkel a szoborpark, amelyben összegyűjtötték alkotásai jelentős részét. Ezek közül nekem a partizán tetszik legjobban. Egy kézlegyintéssel akarta elintézni a bemutatáskor én meg megjegyeztem: “na itt a balek, aki komolyan vette, micsoda tragédia”. Csak annyit mondott: én is erre gondoltam amikor csináltam.

    Nem könnyű egy művésznek diktatúrában élnie. Károlyi Mihály szobránál emlitette (a Parlement előtt áll): A szobor már öntésre kész volt amikor Acél György Andrássy Katinkával megtekintette. A feleség felkiálltott, az én uram sohasem hordott monoklit és díszzsebkendőt! ‘”Hát nézd! Itt a fénykép amiről a szobrot mintáztam. Monoklija van, a díszzsebkendője meg a köldökéig lóg! De nem szóltam semmit. Erre Acél salamoni döntést hozott, “azt a díszzsebkendőt vegye le, a monokli meg marad!” Ennyit ér az alkotói szabadság egy diktatúrában.

    Vannak, akik elfogultan kritizálják ezekért a “szocialista” szobrokért. De mi lett volna, ha nem vállalja el? Nem készülhetett volna el a sok szép alkotás.

    Egyébbként a szoborparkban lévő szobrai is kifejezőek. Arról szólnak amit ábrázolnak és amihez sok illúzió is tartozott. Nagy érzések és mégnagyobb indulatok. “Tudod legalább megkérdeztek volna amikor elhurcolták ezeket a helyükről, úgysem mondtam volna nemet”.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer