Badenweiler, Csehov és Előd Egon

Szeretek túrázni, kirándulni. Szeretem a természetet szép virágaival, madaraival, szikláival és minden teremtményével, de szeretem megtekinteni, megismerni azt is, ami emberi szorgalom és tehetség műve, legyen az egy épp sarjadó búzatábla, egy kunyhó, vagy egy több ezeréves sírkőhalom.

Egy alkalommal utam a délbádeni Badenweiler üdülővároskában kezdődött és ugyanide érkeztem majd vissza. A kis város is megérdemel egy látogatást. Sok híresség töltött itt több-kevesebb időt, mint például Indira Gandhi, vagy Anton Csehov, aki 1904-ben itt lelte halálát.Miután a város feletti hegyen át megtettem úgy 15 km-es utamat, a visszaúton, már közel Badenweilerhez áthaladtam egy Lipburg nevű kicsike falun. Mióta „érett” lettem (értsd öreg), már nem rohanok, mint régen, ellenben sokkal több dolgot tekintek meg. Utam a pici falu pici temetője mellett vezetett. Betértem a temetőbe. Mint majdnem minden német temető, ez is tiszta, rendezett és rendeltetéséhez illő terület.

Ha ilyet látok, eszembe jut szülővárosom híres-hírhedt temetője, a Házsongárd, ahol már a sírok közötti utakat is sírok foglalták el. Ahhoz, hogy eljussak hozzátartozóim sírjaihoz, kénytelen vagyok több ízben is más sírokra lépnem.

Nos betértem a temetőbe és elkezdtem a sírfeliratokat olvasni. Egyszer csak megakadt a szemem az egyiken: EGON ELŐD PROF. DR. ING. És MARIA ELŐD kettős sírján. Így szépen hosszú ővel.

Magyar nevekkel találkozni egy majdnem teljesen magyarmentes környezetben örömet és kíváncsiságot okozó esemény. Hogy kerül a kis Lipburgba Előd Egon?

Nagyon sokat kutatgattam, találtam is adatokat, de sokkal kevesebbet, mint azt a ráfordított idő után elvártam.

A német források szerint Egon Előd 1891. április 7-én látta meg a napvilágot Budapesten. Apja Előd Károly bankigazgató volt, édesanyja Szipkó-Kohout Karolina.

Egon Előd 1909-ben érettségizett Budapesten, majd a karlsruhei Technikai Főiskolán folytatta tanulmányait.  1914-ben ugyanitt doktorál.

1914 és 1918 között katonai szolgálatot teljesít, részt vesz az 1. Világháborúban. A magyar honvédség és csendőrség névkönyvének 1915-ös és 1918-as oldalain is megtalálható, a tábori ágyúsezredek kötelékében, mint tartalékos főhadnagy.

A háború után rögtön visszamegy Karlsruheba, ahol gyors karriert fut be. 1923-ban  privátdocens, 1925-ben már egyetemi tanár.

A 2. Világháború befejezte után a Badenweileri Állami Textilvegyészeti Intézet igazgatója és a Textilvegyészek és Koloristák Egyesületének elnöke.

Sikeres kutatásai, és sok textilvegyészeti szabadalma elismeréseként 1952-ben megkapja a Német Szövetségi Köztársaság  Nagy Érdemkeresztjét.

1960-ban Wiesbadenben hal meg, eltemetve, mint már említettem a Badenweiler melletti Lipburgban van.

1978-ban a Német Textilnemesítők Szakembereinek Egyesülete létrehozta az Egon-Előd díjat, amelyet eddig egyetlen magyar szakember kapott meg: dr.Bereck Attila.

A világhálón megtaláltam egy Magyar díjak, kitüntetések listáját. Ebben szerepel egy Előd Egon-díj is. Sajnos ezzel kapcsolatban semmit nem sikerült kinyomoznom. Létezik-e még e díj? Ki adja és kik kapják? Ha létezik egy ilyen magyar díj, akkor miért nem lehet magyar forrásból semmit megtudni Előd Egonról, aki igaz élete java részét Németországban élte le, de mint magyar vitte bőrét a frontra annakidején és több alkalommal publikált is magyarul a Magyar chemiai folyóíratban, majd a Magyar kémikusok Lapjában bizonyitottan 1916-ban, 1923-ban és 1944-ben, de feltehetően máskor is.

Schneider Alfréd

Comments are closed.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer