Írországba mentünk…

No jól van. Mivel épp jobb dolgom most nem akadt, megpróálom mégegyszer leírni Nektek amit szeretnék. (Elszánt vagyok, és lehiggadtam kicsit.) Tehát:

Hosszas tervezgetés, álmodozás, vergődés és többszörös nekifutás után végül sikerült elindunlnuk a mesés nyugatra! Csodaszép helyeken suhantunk át, de mindközül a legszebb mégiscsak a nyugati part volt! Pont olyan, ahogyan az ember Írországot elképzeli, ahogy a filmekben látja.

Szombaton reggel indultunk és délután meg is érkeztünk Kerry megyébe, Cahersiveen nevű városkába. Micu itt nézett ki egy kempinget a neten. A kemping csoda klassz, remek helyen, a parton fekszik. Mivel elég kevesen voltak (szerencsére) és főleg lakóautókkal, a legjobb helyen állítottunk sátrat. Közvetlen a parton! Mikor reggel kinéztem a sátorból a legelső dolog, amiben megbotlott a szemem, az egy fóka volt. Innentől kezdve hétfőig (eddig maradtunk) hasonló ingerek értek minket folyamatosan…

Még előző este kinéztünk egy hajós kirándulást, ami az ÓCEÁNon lévő közeli szigetekhez vitt minket. Szerencsére úgydöntöttünk, hogy nem hagyjuk ki, kerül, amibe kerül, mert valószinűleg életre szóló élmény lesz, és hát főleg azért is, mert ott laknak a lundák!! Szóval reggel felhívtuk a hajóskapitányt, és hamarosan jött is értünk. Menetrend szerint. A hajóban szerencsére nem voltunk sokan, és még nagyobb szerencsénkre nagyon kedves emberek voltak az utastársak. Irány a Skellig Michael! Ez a sziget az Unesco-világörökség része, ami tulajdonképpen egy a vízből kiálló „hegy”, 217 méter magas. A csúcstól kicsit alantabb, a tengerszinttől 150 méter magasan fekszik egy 6. századi remetekolostor. (Erről kicsit írok bővebben, mert szerintem nagyon érdekes, mondjuk Micu biztos mérges lesz, hogy má megint sokat írtam… nem baj, akkor is aranyos, ha mérges Benő!)-

A remeték életéről keveset lehet tudni. A korai keresztény szerzetesek a 6. századtól egészen a 12-13. századig bírták az itteni mostoha körülményeket. Az egyiptomi és líbiai sivatagban Szent Antal által alapított kopt egyház hatására eltökélten keresték a tökéletes magányt, amit az Európának e távoli, atlanti-óceáni szélén valóban meglelhettek. A kolostor épületei, az imaházak és a méhkas alakú cellák különböző mérteűek, a legnagyobb alapterülete 4,5×3,6m. Különös hely ez, annyi szent! Kr.u. 812-ből és 823-ból vannak feljegyzések a vikingek támadásairól. A szerzeteseket vagy meggyilkolták, vagy elhurcolták. A közösség azonban kiheverte a sokkhatást, és folytatta életét. Majd a 12-13. században (vélhetően) nem bírva tovább a zord körülményeket és a különösen kegyetlen óceáni viharokat elhagyták a szigetet.

Az 1820-as években két világítótorony is épült a szigeten. Ma csak az egyik működik, a másik romosan áll.-

Szóval gyorsan megnéztük a kolostor romot, amihez 600, sziklafalba vájt lépcső vezet igen meredeken. Érdemes volt felmenni ide, mert iszonyatosan szép volt innen körbenézni (kivéve a túristákat, mert itt már hemzsegetek, de még tűréshatáron belül volt a tömeg). Elindultunk hát lefelé lundákat remélve. Talátunk is egy remek nézelődő helyet, leültünk és vártunk. Hamarosan megjenentek az első példányok. Most éppen költenek, így nem sokat láttunk, csak akkor lehetett őket nézni, mikor kicsit kijöttek az üregekből. Irtó vicces egy madár, meg kell hagyni! Egyet sikerült nagyon közelről, alaposan megnéznünk. Ugyanis szerencsétlen épp szeretett volna visszaszállni a fészkére, de csak az utolsó pillanatban vett minket észre, minek eredménye képpen vicces manőverre kényszerült. Satufék, és seggen levegőben csúszás pont a fejünk felé, szem magasságban 3-4 méterre tőlünk… Gyorsan tett egy kis kört, korrigált és végül sikeresen hazalandolt. Irtó vicces jelenet volt. Közelről. Sajnos nem tudtunk annyi időt itt tölteni, mint szerettünk volna (arra elég volt, hogy Micu morgolódjon, hogy szar az objektív… asszem most arra fogunk gyüjtögetni… J ), ment a hajó. Így is várni kellett ránk egy kicsit, de tényleg aranyos utastársaink voltak, nem nézett ránk senki csúnyán…

Hajóskapitányunk is jófej volt, körbehajóztuk a szigetet, sőt a S. M-el szemben lévő szigetet is körbehajóztuk, a Kis-Skelliget, ami messziről nézve olyna, mintha valaki egy tollpárnával addig püföte volna amíg az szét nem szakadt. Közelről viszont már látszott, hogy mitől is van ez az érzése az embernek. A vízből kálló szikla-szigeten ugyanis 20000 fészkelő párból álló szulatelep van (PKMK: egy hét alatt meggyűznétek! J ). Ez a viág második legnagyobb költő kolóniája. A szulák egész sokáig kisérték a hajónkat, jó közel repültek, alaposan meglehetett őket figyelni (lehet jönni tvícselni srácok! J ) Mivel a sziget madaraknak fenntartott védett terület, szigorúan tilos partra szállni! Szerencsére.

Hazafélé láttunk sok delfint is (Bandris: Common Dolphin), nagyon szuper volt. A közelben lévő nagyon szerencsés búvárcsapatból valaki be is úszott közéjük, és agyonfotózta őket… én meg irígykedtem… (Virág: itt remek merülő helyek vannak, lehet, hogy még divemaster állás is van… J ) Bálnát sajnos nem látunk, methogy elvileg azt is látahattunk volna. Nem baj, nem lehet mindent…

Csodás élményektől bódultan, és a majd 2x 1 órás ÓCEÁNon hajózástól ringatózva megpróbáltuk felfedezni a környéket. Elképszetően szép helyeken jártunk, a leszakadt partoktól kirázott minket a hideg! Egyik álmom az volt, hogy ezeket lássam… Csodás volt!!!!

Aztán alvás a remek kempingünkben (erről is írok kicsit, mert olyan klassz volt…). A kemping irtó helyes, kicsike, kicsike házzal. A kicsike házban nagyon helyes fürdő, mindig szól benne a zene, éjszaka is (gondolom az intimebb hangok ne legyenek olyan visszhangzóak). Kicsike kedves társalgó, rengeteg gyönyörű fotóval, kadallóval, kanapékkal, macskákkal. Kedves konyha rengeteg madaras képekkel… és a kedves házigazdánk, Mortimer. Vicces pasas, annyira illik a helyhez, kopasz, pipázik, és Mortimer… J Annyira megszerettük a helyet, hogy gyorsan meg is kérdeztünk, hogy nincs-e véletlen fölvétel. Nincs. Eléggé kár!

Szóval alvás, és másnap reggel más útvonalon hazafelé vettük az irányt. Sajnos nem volt idő sehol megállni, mert ötre mentem dolgozni. Pedig olyan klassz helyeken suhantunk át, hogy csak na!!! Majd máskor ezt is megnézzük!!

Más, munka : Mostmár szombatonként, reggel 6:30-2-ig is fogok dolgozni egy péküzemben. A 6-7 méteres falakat mosom majd egy fickóval (Dzsémi), aki totál úgy néz ki mint Pataki Attila. A péküzem elég klassz, érdekes nagyon. Ilyen helyekre normáslis esetben csak osztálykiránduláson jut el az ember…Majd megpróbálok csinálni képeket, és akkor még erre visszatérünk!

A bejegyzés kelte : 2008. május 20., kedd - 18:51, és Szilvéke írta kategóriába helyezve. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!