Farsang farka

March 8th, 2014 by limbo

Ma farsangi bulit tartottunk.  Jól sikerültek a jelmezek, ha a fényképek nem lennének egyértelműek, egy kis segítség, ki minek öltözött:

Györgyi néni – tél, Klári – tavasz, Marietta – nyár

Árpád - fehér ninja harcos, Álmos – fekete ninja harcos

Áron – magyar vitéz

Bence – dalmát kutyus

Amina – csigabiga

Lilit – nyuszi

Lili – plázacica

Sofie – páva

Joy – királykisasszony

Uzsonna: zsemle, virsli. A desszerttel játszottunk kicsit, bekötött szemmel kellett egymást etetni csokipuddinggal.

Zenehallgatás: Gryllus Vilmos Maszkabál c. lemezéről hallgattuk a banya, varázsló, hóember, kéményseprő, bohóc számokat és pár vidám dalt: Kiment a ház az ablakon, Száraz tónak nedves partján

http://www.youtube.com/watch?v=2if-EDer_N0   – Bál, bál, maszkabál

http://www.youtube.com/watch?v=YavRbILBGvo   – banya

http://www.youtube.com/watch?v=EKQeBTlknDY - kéményseprő

http://www.youtube.com/watch?v=U91rCFLv2Fk  – hóember

http://www.youtube.com/watch?v=7WBPrlFJCY4 - bohóc

Kézimunka: papírból elkészítette mindenki a jelmezét viselő babát.

Mivel végre kellemes tavaszi idő kerekedett, elmentünk a közeli játszótérre, ahol a gyerekek nagy örömmel próbálták ki a sokféle hintát, mászókát, homokozót.

Kézenfekvő témánk a kéz

February 22nd, 2014 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Áron, Balázs, Laura, Lili, Lilit, Amina, Sofie, Joy, Bence

Játék autókkal, babákkal, kifestők, állatfigurák készítése a meséhez, bújócska

Mondóka : Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűs ujjam hazavitte, a legkisebb mind megette, megfájdult a hasa tőle.  Gumikesztyű ujjaira filctollal rajzolom a történetet, elmondjuk együtt, aztán egyenként.

Kézimunka: a kicsik tenyérlenyomatot készítenek festékkel, kipöttyözik almákkal. A nagyok körberajzolják a kezüket, leírják az ujjak nevét, megbeszélik a kéz részeit. Új szavak gyakorlása, utána a mondóka lerajzolása.

Kicsikkel csiklandozó tenyérjáték: kerekecske gombocska, itt szalad a nyulacska. Számolás 1-10. Az ujjak nevének gyakorlása.

Játék: szembekötősdi. Egy gyereknek bekötjük a szemét, és tapintással kell felismernie, ki áll előtte.

Mese: Móra Ferenc – A kesztyű

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:
a pocok cipót talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
a szarvasbogár bútort gyalult
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.

De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak a z ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:
a nagyujjban bableves,
a mutatóujjban mákos tészta,
a középső ujjban töltött káposzta,
a gyűrűsujjában sonkacsülök
s a kisujjában tejbegríz.

Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!
a pocok hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
a szarvasbogár trombitált
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.

Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:
a pocok és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
a szarvasbogár újságot olvasott
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.

Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

Uzsonna: önkiszolgálós szendvics. A gyerekek a felkarikázott, apróra szelt alapanyagokból egy fejet készítenek. Ha elkészült a mű, lefényképezzük és megesszük. Alma is van mellé, utána víz.

Mozgás: kéz és lábemelgetős gyakorlatok, ugrálókötél, szaladgálás az asztalok körül.

Fényképek a facebook oldalon.

Ez itt én vagyok!

February 8th, 2014 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Áron, Balázs, Laura, Lili, Amina, Sofie

Játék babákkal, öltöztetés, sétáltatás. Fiúknak autók.

Kézimunka: közös munkával körberajzoljuk a gyerekek testét, majd kivágják a körvonalak mentén, és külön az arcképet is.  A képet felragasztják, aztán festékkel-szivaccsal felöltöztetik.

Uzsonna: kannibál-menü. Sajtos sós kislányt ettünk, meghatározott sorrendben, hozzá háromszögletű “kockasajtot”. Desszertként babapiskótából dekorcukorral és színes cukormázzal készített babákat ettünk, mellé citromos jeges teát ittunk. Jó buli volt :)

Beszédfejlesztés: kép alapján és tükörképpel a testrészek, érzékszervek megnevezése, megmutatása, helyes kiejtés. Melyik részünk mire jó?

Nagyoknak írásgyakorlat: testrészek, érzékszervek, belső szervek

Feladatok: Öltöztetőbaba rajzolása, körvonal.  Mi hiányzik a képről? Feladatlap, egyénileg.

Mozgás: Előre a kezedet, utána hátra, dal tréfás gyakorlatokkal.

Fényképek a facebook oldalon.

Tüzet viszek, nem látjátok

January 25th, 2014 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Balázs, Áron, Amina, Lili, Joy, Sofie

Játék:  építőkkel

Dalismétlés: Ég a város…. önállóan énekli az, akinek a fején a tűzoltósisak van.

Beszélgetés a tűzről, az éghető anyagokról, a tűzoltók munkájáról. Mit csinálsz, ha tűz van?

Fogócskás játék: Tüzet viszek, nem látjátok, ha látjátok, sem oltjátok, ég, ég a ruhátok. A gyerekek körben állnak, kezük hátul, egy gyerek a “tűzzel” a körön kívül jár, a dalocska végén valakinek a kezébe adja a tüzet. Ez a gyerek kergeti a tűzvivőt, a többiek tízig számolnak, ha utoléri, helyet cserélnek.

Hol a maci… keresős játék: Valaki kimegy, másik gyerek eldugja a macit, a csoport segít a keresésben a hideg, hideg, langyos meleg, forró, tűz, tűz szavakkal.

Uzsonna: briós, gránátalma, multivitamin

Meseismétlés: A didergő király

Kézimunka: ujjfestés pirossal és sárgával tüzet, kékkel vizet festenek.

Nagyoknak írásgyakorlat és beszélgetés a tűzről. Szókincsbővítés és kiejtésjavítás.

Kisérlet: tűzoltás a hamutartóban. Papírból, hurkapálcikákból mini máglya rakása, meggyújtása. Hogyan lehet eloltani?

Vers: Tűztánc

Fenn a hegyen körbe-körbe

tűztáncot jár három törpe,

rátiporva kőre, rögre,

azt huhogják megpörögve:

Hipp-hopp, hepe-hupa,

avar, muhar jaj de puha.

Zeng a daluk mindörökre:

törpe bögre, görbe bögre.

Az r hang gyakorlása, mondd minél gyorsabban az utolsó sort!

Képek a facebook oldalon.

Tűz, tűz

January 11th, 2014 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Áron, Balázs, Laura, Lili, Lilit, Amina, Joy, Sofie
Játék: tűzoltóautók, babázás, telefonálás, műanyag építőkből és papírból tűzoltóautó készítése.
Környezetismeret: Beszélgetés a tűzről, tűzoltásról hidegről-melegről. A tűz veszélyes. Mit kell tenni tűz esetén? Mik az éghető anyagok? Képek elemzése, a hideggel kapcsolatos dolgokat a kék, a meleggel kapcsoaltosakat a piros karikába tedd!
Szókincsbővítés: hideg-meleg, forró, tűz, tűzoltó, tűzoltóautó, gyertya, gyufa, láng, kandalló, bolondozás, bohóckodás, udvari bolond, kolomp.

Uzsonna: hideg – szendvics, paradicsom, retek, meleg: kakaó, utána születésnapi sütemény kiosztása.
Dalok:

Ég a gyertya, ég, el ne aludjék, aki lángot látni akar, mind leguggoljék.

Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is, tűz-tűz, tűz-tűz, jaj de messze a kanális, ég a város, ég a ház is.

http://www.gyerekdal.hu/dal/eg-a-varos

Mozgás-tánc: Három háznak hat kemence
körüljártam, még sincs este
ha nincs este van menyecske,
kincsem, rózsám, teremtette
Ég a gyertya, ha meggyújtják
Ezt a lányok szépen fújják,
Fújjad, fújjad, kis Katóka,
Hadd vigadjon ez az utca. (csárdáslépések)

Mese: A didergő király – mesejáték dramatizálás

Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
– Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
– Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!

Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,
Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,
Mókázna a jámbor, serdül, perdül, fordul,
De a király rája haragosan mordul:
– Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.
– Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám – nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülön fogva az udvari fűtőt!
– Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
– Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!
Nyöszörög a fűtő: – Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari ácsot!

Nekibúsul erre a didergő király.
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
– Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban, amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:
– Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Nekeresd országban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:

– Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!
Megfordul a király: – Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.
Mért haragszol reám? sohse bántottalak! –
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
– Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik:
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszíve harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
– Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője! –

Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,
Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
– Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
– Asztalt terítgetni, ökröt sütögetni.
Fussatok a hordót csapra ütögetni!
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem – nagy Meseországban…

 

Kézimunka: gyertya készítése papírgurigából és színes papírból.

 

Fényképek a facebook oldalon.

 

Ó, zöld fenyő

December 28th, 2013 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Laura, Áron, Lilit, Amina, Joy Sofie

Játék: Karácsonyi képek színezése, képeskönyvek nézegetése, tüske építő.

Mese és versolvasás:

A fenyőfa álma

Messze a nagy erdőn élt egy kis fenyőfa.
Nem volt szép virága, nem volt sűrű lombja.
Szomorún nézett szét erdőn, réten, tájon.
- Nem lát meg senki sem, hiába is várom!
Ó, ha szép lehetnék, de gyönyörű álom!

Elmúlt a nyár, az ősz, elérkezett a tél.
Hópelyhekkel játszott a fagyos téli szél.
A kicsi fenyőfa szívét bánat rágta:
- Nem leszek szép soha, hiába, hiába!
De nicsak! Ki jár itt? Embereket látok!
Ugyan mit keresnek? Nincsenek virágok!
Ágak között a szél fütyülve muzsikál.
Hó lepi az erdőt, csend hona itt a táj.

Az erdőben vidám kiáltozás hallik:

Apám! Édesapám! Megtaláltam! Itt, ni!

Édesapám jöjjön! Hol a kisbaltácska?
Ne keressük tovább, itt egy fenyőfácska.
Zúzmarás az ága, szép zöld a levele.
Jöjjön édesapám, menjünk haza vele!
Jövök fiam, jövök, hozom a kisbaltát!
Együtt visszük haza ezt a kis fenyőfát.

A kisfát kivágták, elhozták hozzátok.
Így lett karácsonyra, szép zöld fenyőfátok.
Rajta csillogó dísz, aranyalma, dió,
Alatta sok játék, minden mi szép, mi jó.
Ő lett a világnak, legboldogabb fája.
Így teljesedett be a fenyőfa álma.

Karácsonyi mese

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl élt egyszer egy pici leány. Ez a leányka mindig nagyon boldog volt, csak egy szomorította el: ritkán láthatta a távolban élő nagyszüleit.
December vége felé járt az idő, gyermekek hada várta türelmetlenül a Szent Karácsony eljövetelét.
Amikor szülei megkérdezték Nórit – ez volt ugyanis a leányka neve –, mit szeretne karácsonyra kapni, ő így felelt:
– Nagyon örülnék egy babának és sok-sok könyvnek. De a legjobban arra vágyom, hogy láthassam a nagyszüleimet.
Törték a fejüket Nórika szülei, hogyan is mondják meg kislányuknak, hogy a nagymamáit és nagypapáit majd csak a nyári szünetben láthatja. Nem akarták elszomorítani, csak ennyit válaszoltak:
– Nórika, biztosan hoz majd az angyalka neked egy szép babát, és hagy majd a fa alatt neked könyveket és talán még mást is.
A kislány másnap a kertben játszott a frissen hullt hóban. Mivel anyukája a lábujjától a feje csücskéig felöltöztette, ujjongva feküdt bele a nagy fehérségbe. Lábacskáit és karjait mozgatva pillanatok alatt hóangyalt rajzolt, majd óvatosan felállt. Ránézett művére, és vágyakozva így szólt:
– Ó, de jó is lenne, Angyalka, ha tudnál nekem segíteni!
Abban a szent minutumban a hóangyal életre kelt, és a meglepett  kislány elé állt:
– Szervusz, Nóri! Hallottam a kívánságodról, és szeretnék neked segíteni!
Varázspálcájával néhány kört rajzolt a levegőbe, majd így folytatta:
– Látod ezt a varázsbiciklit? Ha felülsz rá, becsukod a szemedet, és néhányat pedálozol, máris ott leszel, ahol szeretnél.
Nórika fülig érő szájjal megköszönte az angyal segítségét, és máris felpattant varázsbiciklire. Először csak kétszer tekerte meg a pedált, és máris a Floridában élő nagyszüleinél termett. A sok-sok puszi és ölelés, na meg a finom almás pite után ismét nyeregbe pattant, de most messzebbre készült. Csukott szemmel ötször is megtekerte a pedált. Amikor kinyitotta a szemét, erdélyi mamája és papája állt előtte. Mintha csak várták volna, finom sajtos pogácsával és citromos teával kínálták meg. Az élvezetes találkozás után, amikor haza kellett indulnia, nagyszülei hosszasan integettek utána.
– Nóri! Nórika! – hallotta váratlanul anyukája szavát. – Állj fel a hóból, kislányom, mert megfázol!
Nóri lelkesen mesélte el, mi történt vele:
– Anya! Apa! Képzeljétek, a nagyiéknál jártam…  – közben éppen zsebébe tette pogácsája utolsó falatját.

Szókincsbővítés: fenyőfa-karácsonyfa, dísz, toboz-doboz. A fenyőfa a kertben, parkban, erdőben áll, a karácsonyfa a házban, szobában, iskolában, üzletben.  A fenyőágakon tűlevelek, tobozok vannak. A karácsonyfán díszek vannak. A tobozok a dobozban vannak.

Képeken is megmutatjuk, melyik melyik és tárgyakon is.

Uzsonna: sokmagos sós sütemény (természetesen fenyőfa formájú), gyümölcskompót.

Mozgás: séta a környező utcákon, fenyőfák és karácsonyfák keresése. Játék a tornateremben, mászás, csúszás, hulahopkarikák, Mókusok a házból ki

Kézimunka: fenyőfák díszítése ragasztással a kisebbeknek, gombostű és flitterek segítségével a nagyobbaknak.

Zene: daltanulás (az Óh Tannenbaum, oh Tannenbaum melódiájának magyar szövege)

Ó zöld fenyő, ó zöld fenyő, tűleveled de kedves,

Ó zöld fenyő, ó zöld fenyő, tűleveled de kedves,

Nem hervaszt el az őszi szél

Te zöld maradsz, ha jő a tél,

Ó zöld fenyő, ó zöld fenyő, tűleveled de kedves.

A nagyoknak feladatlap kitöltése: a FENYŐFA, KARÁCSONYFA, DOBOZ, TOBOZ, TŰ, TŰLEVÉL  szavak lemásolása, elolvasása.

Fényképek a Facebook csoportban

Ho-ho-hóember

December 14th, 2013 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Áron, Amina, Joy, Lili, Lilit, Sofie

Játék: tüske építő, babák, mackók, egyéb állatkák

Kicsiknek szókincsbővítés: testrészek – emberi test, baba, mackó, hóember részei. Mondóka:

Itt a szemem, itt a szám,
Ez meg itt az orrocskám.
(mutatás szemre, szájra, orra)
Jobbra-balra két karom,
Forgatom, ha akarom.
(jobb és bal kéz emelgetése, forgatása

Nagyoknak szókincsbővítés: fenyőfa-karácsonyfa, narancs-mandarin, hóember, répaorr, “tökfödő” , fazék, seprű, söprű, csomagolópapír, fényképezőgép, korcsolya

Versolvasás a hóemberről:

Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;

seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
vele bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,

mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

Mozgás: gyakorlatok a tornateremben, egyensúlyozás, kúszás, mászás, ugrás.

Uzsonna: hóemberfigurás sajtos kenyér, mézes puszedli, málnaszörp

Kézimunka: fenyőfa zöldre festése, hóemberfigura összeillesztése, díszítése.

Nagyoknak feladatlap: keresd meg a különbséget a két hóemberes képen.

Mesélés: Kié a hóember?

Péter és Lacika szomszédok, egy szép téli délutánon kimentek a friss hóba játszani.
– Ebből már lehetne hóembert is építeni! – mondta Péter..
Tolni kezdte a havat a csizmájával, majd nagy vidáman építeni kezdték a hóembert, és olyan gyorsan haladtak vele, hogy hamarosan már csak a feje volt hátra. Óriási fejet gömbölyítettek neki, a száját piros kukoricaszemekből Péterke rakta ki, felfelé görbülő, szélesen mosolygó ív alakban. Kedves pisze orrot Lacika csinált neki egy jókora sárgarépából, meg fényes széndarabkákból csillogó, huncut szemeket. Péter egy ócska, lyukas fazekat hozott, Laci pedig egy régi nyírfa seprűt. A fazekat hetykén, félrecsapva a fejére illesztették, a seprűt meg a kezébe dugták. Mikor kész lett, Péter, mint valami vásári kikiáltó, bemutatta őt a falunak:
– Íme, Elek, a hócimbora!

Lacika mérges lett:
– Mit kiabálsz te, Péter. A hóembernek nem Elek a neve, hanem Kótyomfitty, az sokkal viccesebb. Én építettem a hóembert, te csak segítettél. Tehát én is nevezem el.
– De Laci! Éppen fordítva! Én építettem a hóembert, és te segítettél!
– De hiszen én csináltam a szemét is! Az a legfontosabb rajta! A hóember az enyém!
– Dehogy a szeme, a szája a legfontosabb! Azt pedig én csináltam! A hóember az enyém, és Elek a neve!
A nap lenyugodott, egyre hidegebb lett, de a két fiú még vagy egy óra hosszat veszekedett a hóember előtt.
Lacikát hazahívták, az ajtóból még visszakiáltott:
– Abból is látszik, hogy az enyém, hogy a mi házunk előtt áll!
Ez meghökkentette Péterkét, de egyszer csak támadt egy jó ötlete: „No, megállj, te betyár! Ha neked az számít, hogy hol áll a hóember, kijavítjuk a hibát!”
Amikor már feljött a hold, fogott egy vaslemezt meg az ásót, és kiosont Elek cimborához. Az ásóval elválasztotta a hóembert a földtől, aztán alája tolta a vaslapot, és mint valami szánkón, áttolta a saját kapujuk elé.
Másnap reggel, amikor kiszaladt az utcára, Lacika már ott állt Elek cimbora előtt és csodálkozva kérdezte
– Hát ez hogyan lehetséges?
Péter huncutul kacsintott:
– Idesétált az éjszaka! Ezzel is azt akarja mutatni: ő az én hóemberem.
- Te Hóemberszöktető! Te tolvaj!

Mielőtt még összeverekedtek volna, odatoppant közéjük a postás bácsi.

– Buták vagytok! Nem fontos egy csöppet sem, hogy kié a hóember. Az a fontos, hogy mialatt csináltátok, kint voltatok a friss levegőn, mozogtatok, játszottatok. Építsetek most még egyet a másik ház elé, ne ácsorogjatok ebben a hidegben!
Azzal továbbment, Péterke meg készségesen tolta a havat a szomszéd kapu felé:
– Igaza van neki, gyere, építsünk most neked is egyet!
Lackó azonban dühbe gurult:
– Hogyhogy nekem is? Hiszen itt az én hóemberem, Kótyomfitty! Ismerd el, hogy ez az enyém, és akkor neked építhetünk másikat.
– Abból ugyan nem eszel! Ez Elek, és az enyém!
– Kótyomfitty, és az enyém!
A két fiú egész nap vitatkozott, veszekedett, magyarázta a helyzetet az arra járóknak, de azok csak nevettek rajtuk. Mikor beesteledett, Lacika lopózott ki, és a Pétertől tanult módszerrel, egy vaslapon betolta a hóembert….no nem a kertbe, az udvarba, hanem egyenesen a hálószobába. Megnyugodva bújt be a  jó meleg ágyba, mert nagyon borzongatta a hideg.
Péter is rosszul aludt, köhögött, tüsszögött, de reggel első útja az ablakhoz vezetett. Kinézett, hát Eleknek csak a hűlt helyét látta. – Megállj, te csirkefogó – kiáltotta és szaladt kifelé.

Lacika arra riadt fel, hogy valaki nagy robajjal benyit, és dühösen kiáltja:
– Hová rejtetted Elek cimborát, te csibész?! Mögötte pedig haragos arccal viharzott be az édesanyja, és rákiáltott a fiacskájára:
– Hogy mertél felkelni? Nem megmondtam, hogy ágyban maradsz?! Egész éjjel köhögtél!
Besietett ekkor Laci anyukája is:
– Laci meg egész éjjel kiáltozott… na tessék, láza van! Te is meghűltél, te is ágyban maradsz!
– De Péterke nem tágított. – Azt kérdeztem, hová rejtetted Elek cimborát! Mondd meg azonnal!

Laci a padlóra bámult, ekkor vették észre a többiek is a hatalmas víztócsát, benne egy lyukas fazék, egy répa, néhány széndarab meg a seprű. Ennyi maradt a hóemberből a meleg szobában.

- Látjátok, ti szamarak, most egyikőtöké sem lett a hóember, de mindkettőtöké a betegség. Remélem, ebből tanultatok.  – mondta Laci anyukája.

Így is lett, mikor mindketten meggyógyultak, elmentek az óvoda elé, és egy hatalmas hóembert építettek az óvodásoknak.  Aztán egy fa mögül lesték, hogy örülnek neki a kicsik.

Fényképalbum a Facebook csoportban.

Itt kopog, ott kopog…

November 30th, 2013 by limbo

Jelen voltak: Áron, Balázs, Lili, Lilit, Laura, Amina, Sofia, Joy  …és a Mikulás!

Játék és kézimunka: Mikulás-puzzle, kvartett és memory, hópihék kivágása

Versek, dalok, tánc próbája

Uzsonna: almafánk, túrófánk, sajtos rudak, vitaminital

Műsor:

1.  Itt kopog, ott kopog, megérkezett Télapóka, hopp.

2.  Üdvözlés, kérdések a Mikulásnak

- Kedves Mikulás, mi a valódi neved? Mert szólítanak Télapónak, Szent Miklósnak, Sint Niklaasnak,  és ki tudja még hányféleképp. Szóval hogy hívnak tulajdonképpen?

- Kedves Mikulás, mondd, mivel érkeztél? Szánkón, lovon, motoron, helikopteren? Mert ugye az ember annyi mindent lát…..

- Kedves Mikulás, kicsit kényes kérdést szeretnék föltenni. Azt mesélik, filmen is láttam, hogy a kéményen keresztül szoktál a szobába lopózni. Mondd, igaz ez?

Hát most már mindent tudunk, engedd meg, hogy egy kis műsorral köszöntsünk, addig pihend ki magadat, hiszem hosszú út áll még előtted.

3. Reggel süt a pék, süt a pék gezemice lángost

Rakodó nagyanyó beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost

Taligán tol a pék gezemice lángost.

4. Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop – nyolc patkó-
Nyolc patkó – kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling -
Tél öblén távol ring.

5. Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

6. Hull a pelyhes fehér hó

7. Egy csendes téli éjen – dal

8. Ajándékosztás.

A fényképeket fölraktam a facebook csoport oldalra.

Facebook

Készülődés a Mikulásünnepre

November 16th, 2013 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Áron Balázs, Amina, Laura, Lili, Lilit, Sofie, Joy

Játék: Mikulás puzzle, Mikulás memory, mikulás kvartett társasjátékokkal

Kézimunka: mikulás hajtogatása, ajándékdobozok csomagolása

Iskola: Mikulás, télapó, ló, hó, szánkó, csengő szavak felismerése, leírása, szavak jelentése. Feladatlap: labirintusban a rénszarvas elvezetése a Mikuláshoz. Másik feladatlap: kakukktojás megkeresése.

dsc04486.JPG dsc04491.JPG dsc04487.JPG

Óvodásoknak szókincsbővítés: szakáll, szemüveg, sapka, csizma, piros, fehér, fekete, szán, csengő, zsák stb.

Dalok:  Éj mélyből fölzengő csinglingling száncsengő  és Hull a pelyhes fehér hó gitárkísérettel, a gyerekek is csengettyűznek és kopognak a dalokhoz egyszerű hangszerekkel.

dsc04492.JPG  dsc04477.JPG fiuk.jpg

Mese: A titokzatos hóember

Uzsonna: Születésnapi almás sütemény, Áron köszöntése a Boldog születésnapot c. dallal.

Mozgás: futás a teremben az asztalok és székek körül, majd gyakorlatok a széken.

dsc04503.JPG dsc04493.JPG dsc04498.JPG

Szellem- és pókünnep

November 3rd, 2013 by limbo

Jelen voltak: Árpád, Álmos, Áron, Amina, Balázs, Laura, Lili, Sofie és két vendég gyerek, Hanna és Máté

Dekoráció: őszi levelek, termések, dísztökök, boszorkák, gyertyák és szellemlámpa, üvegben két kis pók, valamint mászkáló játékpókok.

Környezetismeret: egyéni  és kiscsoportos beszélgetések az őszről, az asztalon lévő tárgyak megnevezése, jellemző tulajdonságai. A pókok megfigyelése, testrészeik, mozgásuk, mit esznek. Színek gyakorlása: fehér, fekete, kék

dsc04459.JPG  dsc04455.JPG  dsc04473.JPG

Vers: Csupa fehér

Reggel süt a pék, süt a pék gezemice-lángost

Rakodó nagyanyó beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost

Taligán tol a pék gezemice-lángost.

Szókincsbővítés: pék-pók, a pék pókja, lángos, vánkos, taliga, boszorka, szellemke, sütőtök, töklámpás.

Uzsonna: szellemke pillecukorból, pók gofriból és csokipálcikából, fahéjas sült tök, birsalmasajt, víz

dsc04465.JPG dsc04468.JPG dsc04469.JPG

Mese: A pék pókja

Egyszer volt, hol nem volt, egy kisvárosban lakott egy pék.  Szép kis pékműhelye és boltja volt a főutcán. Ebben a boltban minden fehér volt: fehérek voltak a falak, fehér volt a padló és a mennyezet, a lisztesláda, a kiszolgálópult és a pénztárgép. Fehér volt a pék nadrágja, inge, hosszú köténye és sapkája is. De még a haja és a bajusza is hófehér volt neki.  A fehér bolt pékjét úgy hívták: Pók Péter.

Egy szép napos őszi reggelen Péter, a pék bement a boltjába, ahogy szokott, körülnézett nyitás előtt, hogy minden rendben van-e. Hát egyszer csak uramfia, mit lát, a sok fehérségben valami fekete villant a szemébe. Közelebb lépett, és látta, hogy egy kis fekete pók üldögél a sarokban.  Péter felkapott hirtelen egy konyharuhát – az is fehér volt persze – és le akarta ütni a pókot. A szegény kis fekete pók annyira megrémült, hogy egészen elkékült az ijedségtől.

- Ne bánts, kérlek – könyörgött a pók, összetéve legelső két lábacskáját.

A péknek a meglepetéstől megállt a levegőben az ütésre emelt karja, szeme elkerekedett, szája is tátva maradt a csodálkozástól.

- Te tudsz beszélni? – kérdezte a pókocskát.

- Persze, hogy tudok. Te is beszélsz nem?

- Én igen, de hát én ember vagyok, nem látod? Az emberek tudnak beszélni, de a pókok nem.

- Dehogynem, hiszen most is beszélgetünk, és különben is, te is pók vagy, azért jöttem éppen hozzád.

- Tehát azért értem a beszédedet, mert a nevem Pók Péter?

- Hát persze.  Bár te csak egy kétlábú pók vagy, sajnállak is érte. Nem tudom, hogy tudtok ti emberek azon a két lábon járni, sőt szaladni! Mennyivel könnyebb a mi életünk ezzel a nyolc lábbal. Mondd csak, ugye nem akarsz már bántani?

- Dehogy, itt maradhatsz nálam télire. Itt jó meleg van. De mit fogsz enni?

- Ne aggódj, keveset eszem. Ha akad olykor egy szúnyog, legyecske vagy molylepke, beérem vele. Ha pedig a lisztet szitálod, és fennakad pár lisztkukac a szitádon, megvendégelhetsz vele.

- Jól van megegyeztünk. Hanem van egy kis baj, ha meglátnak a vásárlóim, még majd bajod eshet. Az emberek félnek a pókoktól, vagy utálkoznak. Én is ilyen ember voltam eddig, de egy ilyen helyes kis kék póktól nem lehet félni. Tudod mit? Nappal bújj el a lisztesláda mögé, és csak akkor gyere elő, amikor már bezártam a boltot.

- Ez jó lesz, köszönöm. Már bújok is.

Ezzel a kis kék pók nyolc lába fürgeségével beszaladt a lisztesláda mögé. A pékmester pedig kinyitotta a boltajtót. Jöttek is a vevők, vitték a friss kenyereket, kifliket, zsemléket.

Esténként a pókocska kibújt a rejtekhelyről, és míg a pék takarította a boltot, és dagasztotta a másnapi kenyeret, jókat beszélgettek. A pék és a pók.

Kézimunka: pókok, pókháló, denevér, szellemke készítése. Felhasznált anyagok és eszközök: festék, papír, tojástartó, lufi, műanyag zacskó, gombostűk, fonal, filctoll, olló, ragasztószalag. Kifestő: a pék

dsc04456.JPG dsc04458.JPG dsc04461.JPG
Mozgás: bújócska

Fényképalbum


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer