Archive for April, 2009

Anyák napja

Saturday, April 25th, 2009

babamama.jpg

Ma a közelgő anyák napjára készültünk.

Szerepjáték a babákkal, családjáték, papás-mamás, öltöztetés, biliztetés.

Beszélgetés az édesanyákról.

Vers: 

Ágh István: Álom

Édesanyám, virágosat álmodtam,

napraforgóvirág voltam álmomban,

édesanyám, te meg fényes nap voltál,

napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.

Zenehallgatás-ének

Köszöntő

Már megjöttünk e helyre,

Anyák köszöntésére,

Anyám légy reménységgel,

Köszöntlek békességgel.

Amennyi a zöld fűszál,

Égen ahány csillag jár,

Májusban a szép virág,

Annyi áldás szálljon rád.

Kézimunka

Ajándékkészítés: szomorú-nevetős figura

Kivágott körök és félkörök felhasználásával, ragasztási technikával egyéni foglalkoztatásban. Közben az arckifejezések kipróbálása, nevetős felfelé görbülő száj, szomorú lefelé görbülő.

Torna, mozgás: kint az udvaron futkározás, körben szaladás, egyik kockakőről a másikra ugrálás.

 Az áprilisban készült fényképeket ebben az albumban találjátok. Köszönet érte az Asztalos családnak.

Tojáskeresés

Sunday, April 12th, 2009

dsc05858.jpg

Szombaton kirándulni voltunk. Megnéztük a közeli kisállatkertet, útközben megfigyeltük a tavasz jeleit, a virágzó fákat, pitypangot, százszorszépet,  nárciszt, repkedő pillangót, bogarat, hallgattuk a madárdalt. Tanultunk közlekedni is, minden kereszteződésnél STOP kiáltásra megállni, balra és jobbra nézni, ha nem jön jármű, át lehet menni.

Az állatkertben láttunk pónikat, kecskéket, őzeket, nyulakat, tyúkot-kakast, és galambokat. A játszótéren megkerestük az eldugott meglepetéseket, kosárba gyűjtöttük.  A gyerekek hintáztak, csúszdáztak, majd visszasétáltunk az óvodába. Csokievés, vízivás után meseolvasás következett majd tojásfestés.

Ismétlés: locsolóvers és Nyuszi ül a fűben – dalocska

Mese: A fehér nyuszi

A Feketenyulak országában, Kormosfalván élt Réparágó a feleségével, Káposztaropogtatóval. Két gyermekük volt már, Ferdefül és Bojtosfarok, amikor újra kis nyuszijuk született, akit Selymesnek neveztek el.  - Nézzétek! Ilyet még nem láttatok! Hófehér a bundája! – csodálkoztak, amikor először meglátták a kicsit.   Hamar híre ment, hogy milyen furcsaság történt. Sokan kíváncsian szaladtak megnézni őt.

 - Ó, de aranyos, milyen szép! – ámuldoztak néhányan.

 - Ha ránézünk, még a hideg is kiráz bennünket! – fintorogtak mások.  

A családon belül is megoszlottak a vélemények. Apja, Réparágó büszke volt rá, és örült Selymesnek.  - Semmi baj, hogy ilyennek születtél, én akkor is szépnek talállak – mondta, és gyengéden simogatta újszülött gyermekét.   Anyja, Káposztaropogtató szégyellte magát, hogy ilyen kis nyuszija született. Sírt, sírt, egyre csak sírt.  - Rá sem bírok nézni! – dünnyögte.

Káposztaropogtató észbe kapott, hogy igazságtalanul viselkedett. Abbahagyta a sírást, és felvette Selymest a karjába. Ferdefül is haragudott kicsit az új testvérkére. Bojtosfarok pedig úgy, mint apja, első látásra megkedvelte őt.   Selymes nőtt növekedett, és lassan világossá vált számára, hogy az ő élete teljesen más, mint a többieké.   Valójában tetszett neki fehér bundája, de azért haragudott is rá, mert sok gondja volt miatta. Irigyelte társait, hogy ők nyugodtan élhetnek, senki sem csúfolja őket. Amerre járt, gyakran gúnyolták.

- Itt jön a tejfölös nyúl!

- Nézd, hűtőszekrényben napozott!  

- Hahaha! Ez olyan fehér, mint egy kórház!

  Az ilyen megjegyzések annyira fájtak neki.

 - Arra vágyom, hogy én is olyan fekete lehessek, mint bárki más – panaszkodott apjának.  - Ne törődj vele, ki mit mond, nagyon szép nyuszi vagy. Tudod, vannak, akik irigykednek rád, mert különlegesek szeretnének lenni – vigasztalta Réparágó. – Nem az számít, kinek milyen a külseje, hanem az, hogy van-e szeretet a szívében.   Selymes ilyenkor mindig megnyugodott egy kicsit.   Egyszer aztán eszébe jutott, hogy minden gondja megoldódna, ha titokban befestené a bundáját feketére.

 Eljött a húsvét. Az öreg nyulak kikeverték a tojásfestékeket. Selymes beosont a raktárba, és belemászott a fekete festékes vödörbe. Koromsötét lett a szőre. Oda állt a tükör elé, és alig ismert magára. Boldogság járta át a szívét.  - Végre én is olyan vagyok, mint a többiek! – mosolygott vidáman.   Kiment az utcára, és kíváncsian várta, mi fog történni. Mindenki ment a maga útján, senki sem tett megjegyzést rá, ismerősei elmentek mellette. Eleinte nagyon örült, hogy nyugodtan sétálhat, ugyanolyan, mint a többi fekete nyúl, de aztán olyan érzés fogta el, mintha valamilyen ismeretlen bőrébe bújt volna. Megborzongott. Hiszen, ez a megszokott kellemetlenségeknél is sokkal rosszabb.  - Ki vagyok én most valójában? – kérdezte magától. – Most minden olyan más.   Hamarosan rájött, hogy legjobb lesz, ha gyorsan lemossa a festéket. Elszaladt a patakhoz, és sokáig vesződött, míg újra hófehér lett a bundája. Megkönnyebbülve sóhajtott, amikor megszabadult a fekete színtől.  - Így a jó! Újra olyan vagyok, mint voltam.   Selymes, soha többé nem vágyott arra, hogy másmilyen legyen, mint amilyennek született.

dsc06848.jpg


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer