Keze, lába van neki
2009. október 24.
Játék: célzott és kezdeményezett szerepjáték a babákkal. Eszközök: lavór, szappan, törölköző, fé, kefe, körömkefe, fültisztító pálcikák, fogkefe, sampon, bili, párna, takaró. Babák fürdetése, törölgetése és öltöztetése közben a testrészek, az eszközök és a tevékenység megnevezése.
Szókincsbővítés és ismeretszerzés: képen a kisfiú testrészeinek, érzékszerveinek megnevezése, megmutatása. Mi mire való? Szagok és illatok, ízek, színek, formák, hangok felsorolása. Néz és lát különbsége: - Ránézek Kingára, látom Kingát. Ha befogjuk a szemünket, fülünket, mi történik?
Kóstolás: Alma és cukros piskóta kóstolása, édes és savanyú, száraz és lédús ennivaló hasonlítása.
Rajz és kézimunka: előrajzolt fejre érzékszervek rajzolása, másik papírra a bal kéz körülrajzolása, ujjak, körmök megfigyelése. Színes plüss drótokból baba hajtogatása.
Mondóka:
Keze, lába van neki.
Szeme, füle van neki.
Orra, szája van neki.
Hová fut a kis nyuszi?
(Tipegőkorúaknak símogató vers, az óvodások a babával játsszák. Keze-lába szóra végigsímítják a baba jobb karját és lábát, van neki erre a balt. Szeme-füle szavaknál megérintik a jobb szemét, fülét, van neki szavaknál a balt. Orra-szája van neki sorra körülrajzolják a baba orrát, száját. A kisnyuszi a baba hóna alá fut.) Ritmusos mondogatásnál tapssal, kopogással lehet kísérni.
Mese: A három kívánság
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy szegény ember s annak felesége. Fiatalok voltak mind a ketten, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokszor összeperlekedtek. Egyszer egy este az asszony tüzet rak. Gondolja magában, mire az ura hazajön, főz valami vacsorát. Még a víz jóformán fel sem forrt, jön haza az ember, s mondja az asszonynak nagy örömmel: - Hej, feleség, ha tudnád, mi történt! Vége a nagy szegénységnek, lesz ezután mindenünk, amit szemünk-szánk kíván. - Ugyan ne tréfálj - mondta az asszony -, talán bizony kincset találtál? - Meghiszem azt! Hallgass csak ide. Amint jövök ki az erdőből, mit látok az út közepén? Belerekedt a sárba egy kis aranyos kocsi, a kocsi előtt négy szép fekete kutya befogva. A kocsiban olyan szép asszony ült, amilyet világéletemben nem láttam. Biztosan tündér lehetett. Mondja nekem: “Te jó ember, segíts ki a sárból, bizony nem bánod meg.” Gondoltam magamban, hogy jólesnék, ha segítene a szegénységünkön, és segítettem, hogy a kutyák kihúzzák a sárból. Kérdi az asszony, hogy van-e feleségem. Mondom neki, hogy igen. Kérdi, hogy gazdagok vagyunk-e. Mondom neki, hogy bizony szegények vagyunk, mint a templom egere. Azt mondja: “No, ezen segíthetünk. Mondd meg a feleségednek, hogy kívánjon három dolgot, teljesülni fog a kívánsága.” Azzal elment, mint a szél. - Ugyan, ez csak mese! - Majd meglátjuk. Próbálj csak valamit kívánni, édes feleségem! Erre az asszony hamarjában kimondta: - Bárcsak volna egy kolbászunk. Ezen a jó parázson hamar megsülne. Alig mondta ki, már le is szállt a kéményből egy lábas, benne akkora kolbász, hogy akár kertet lehetett volna keríteni vele. - Látod, hogy igazam volt - mondta a szegény ember -, hanem most már valami okosabbat kívánjunk. Két tehenet, két lovat, egy malacot… Közben a szegény ember elővette a pipáját, volt még egy kicsi dohánya, megtömte. Benyúl a tűzbe, hogy parazsat tegyen a pipájára, de olyan ügyetlenül talált benyúlni, hogy a lábast a kolbásszal feldöntötte, beleesett a kolbász a tüzbe. - Az istenért, a kolbász! Látod, mit csináltál? Bár az orrodra nőtt volna! - kiáltott ijedten a felesége, s ki akarta kapni a kolbászt a tűzből, de bizony az akkor már az ember orrán lógott le egészen a lába ujjáig. - Látod, bolond, oda a második kívánság. Vegyük le! Próbálja az asszony, de bizony a kolbász egészen odanőtt. - Hát bizony ezt le kell vágni. Egy kicsit az orrodból is lecsippentünk, nem olyan nagy baj az! - De azt nem engedem! - Bizony ha nem, életed végéig így fogsz sétálni a kolbásszal. - Dehogy fogok, hisz akkor mindenki rajtam fog nevetni! Tudod mit, asszony, van még hátra egy kívánság, kívánd, hogy a kolbász menjen vissza a lábosba. - Hát a tehén, meg a ló meg a malac akkor hol marad? - Már hiába, feleség, én ilyen bajusszal nem járok. Kívánd hamar, hogy a kolbász menjen vissza a lábosba. Mit volt mit tenni, a szegény asszonynak csak azt kellett kívánni, hogy a kolbász essék le az ura orráról. Megmosták, megsütötték, s jóízűen az utolsó falatig megették. Evés közben szépen megbékültek, s elhatározták, hogy többet nem pörölnek, hanem inkább dolgoznak szorgalmasan. Jobban is ment dolguk, idővel tinót is, lovat is, malacot is szereztek, mert szorgalmasak és takarékosak voltak.
