Archive for November, 2010

Készülődés

Saturday, November 27th, 2010

3dkerst4.gif

Játék: családjáték a babákkal, egyéb eszközökkel.

Memóriafejlesztés és beszédgyakorlat:  a kisasztalon lévő tárgyak halmazának megfigyelése, a dolgok megnevezése, helyének megjegyzése. Letakarom terítővel a tárgyakat, a gyerekek becsukják, sőt tenyerükkel el is takarják a szemüket. Mire kinyitják, valami megváltozott. Vagy elvettem valamit, vagy kicseréltem, vagy áthelyeztem. Ki találja ki, mi történt a terítő alatt?

A tárgyakat kis zsákba teszem. Minden gyereknek tapintás útján kell valamit kiválasztania, megneveznie, és elmondania a tárgyról mindent, amit tud (mi az, miből van, milyen színű, mit lehet vele csinálni). Utána megnézi és megmutatja a többieknek.

Uzsonna: szendvics puha zsemléből, füstölt házias májkrémből, vajból, sajtból.  Hozzá piros, sárga, zöld színű paprika, sárgarépakarikák, lila hagyma. Utána zöld és piros alma, mandarin és citromos almatea.

Mese: A titokzatos hóember

Nagyon szép völgyben lakunk. A hegyek úgy ölelik át a kis falunkat, ahogyan anyuék szoktak bennünket, gyerekeket.
     Most, hogy sok hó esett, öcsémmel, Marcival a szobánk ablaka elé csináltunk egy hóembert. Nagy pocakja és magas termete jó étvágyú, gazdag emberre hasonlítana, ha fején nem éktelenkedne az az öreg, lyukas fazék. Szemei a fáskamrában talált legcsillogóbb széndarabkából vannak. Egyedül sárgarépa orra vöröses színe árulkodik arról, hogy hideg lehet egész nap az udvarunkon álldogálni. Ez a hóember nem akármilyen… Ilyen nincs még egy a Földön. Elárulom, hogy ez egy TITOKZATOS HÓEMBER!
     Minden reggel, amikor felébredünk, odaszaladunk az ablakhoz, hogy megnézzük, ott van-e még a hóember orra a helyén. Ugyanis mindennap eltűnik.
     – Nézd, most sincs ott! – mondta kisöcsém bosszúsan.
     – Öltözzünk fel, és menjünk ki az udvarra, hátha csak leesett, és eltakarja a hó.
     Mikor kiszaladtunk a kertbe, körbejártuk a hóembert, de nem találtunk semmit.
     – Elmondanád, hol van az a szép sárgarépa orrod, amit tegnap kaptál? – kérdeztem csípőre tett kézzel, s közben haragosan ráncoltam homlokomat.
Marcira néztem, és láttam, hogy engem utánozva ő is csípőre tette a kezét, és a nagyobb hatás kedvéért néhányat dobbantott a ropogós hóba a lábával.
     – Az volt a legszebb sárgarépa az összes közül! Miért nem vigyáztál rá?
     A hóember dacosan állt tovább, és nem válaszolt.
     – Na jó, még utoljára hozunk egy másik orrocskát neked, de ha erre sem vigyázol, nem kapsz többet!
     Leszaladtunk a pincébe, és a ládából kiválasztottunk egy szép hosszú sárgarépát.
     – Marci! Ma éjjel lesben állunk az ablaknál. Meg kell tudnunk, mi ez a nagy titok.
     Éjszaka le sem vettük a szemünket a hóemberről. A Hold  éppen rávilágított, és láttuk, hogy  sárgarépa orra még ott van a helyén. Amikor már azt hittük, hogy nem történik semmi, hirtelen egy árnyék átugrott a kerítésen. Óvatosan körülnézett, és egyre jobban közeledett a hóember felé. Az árnyéknak hosszú vékony lábai voltak, s mögötte néhány lépésnyire egy kicsi, gömbölyű valami ugrándozva kísérte.  
     Lélegzet-visszafojtva figyeltük, mi lehet az.
     Aztán láttuk, ahogy az a valami felágaskodik, és szájával kiemeli a helyéről a hóember orrát. Miután letette a hóra, a kis gombóccal megosztva jó étvággyal megették a sárgarépát.
     – Nézd, Marci, egy őzike! – suttogtam öcsém fülébe – De ki az ott mellette?
     – Nem látod, hogy milyen hosszú fülei vannak? – súgta vissza Marci.
     – Tényleg! Ez egy nyuszika! Mennyire éhesek lehetnek, hogyha bemerészkednek idáig. Ki kellene találni valamit, hogy még több ennivalót kapjanak.
     Másnap korán felébredtünk. Amikor újabb sárgarépát szerettünk volna a hóemberre tenni, a fején levő lyukas fazék nagyot kondult.
     A fa mögé szaladtunk, és onnan lestük, hogy mi lehet az.
     Aztán a lukon kikukucskált egy cinegemadár. Biztos ott húzódott meg éjszakára a nagy hideg elől. Bent a fazék belsejében nem fújhatta a szél, és egy kicsit melegedhetett is.
     – Adjunk enni a madárkának is!
     Bementünk a házba, és elővettünk két, ujjnyira vágott szalonnabőrkét.
     – Ez jó lesz szemöldöknek a hóemberre. Amikor a cinege megéhezik, néhányat belecsíp a szalonnába, és már lesz, ami melegítse. De a hóembernek mégsem lehet több orra! Mit csináljunk?
     – Mi lenne, ha kettévágnánk egy almát, és két  piros fület készítenénk belőle? – kérdezte izgatottan Marci.
     – Igazad van. És vághatnánk hosszú csíkokra káposztalevelet. Az lehetne a szakálla.
     – És, ha a fazék alá tennénk szénát, mintha haja lenne a hóembernek? Az jobban melegítené a kismadarat.
     Gyorsan munkához láttunk. Amikor elkészültünk mindennel, észrevettük, hogy a cinege rászállt a fazékon talált bejáratra, aztán hirtelen elrepült.
     – Lehet, hogy nem tetszik neki az új fészek? – kérdeztem aggódva.
     De néhány perc elteltével a kismadár megérkezett, és magával hozta a párját is.
     Vidáman csicseregtek, és nagyon boldogok voltak, hogy rátaláltak az  igazi otthonukra.
     A hóemberről azóta is minden reggelre eltűnnek a zöldségek, de most már nem titok, hogy hozzánk jár lakmározni a nyuszi és az őzike.

Mikulás-műsor próbája

Dal: Hull a hó és hózik-zik-zik

Micimackó fázik-zik-zik ://

Kinga - Sziasztok. Nézzétek mennyi hó esett.

Bembi – De jó. Csináljunk hóembert!

Mindenki  – Csináljunk, csináljunk!

Árpád: – Én hozok szenet, hogy legyen neki szeme.

Álmos -  én hozok sárgarépát az orrának

Gréti –  Én söprűt hozok a kezébe

Kinga – én meg elkérem anyukámtól azt a lyukas fazekat, az lesz a kalapja.

Mind – Szaladjunk hamar!

Kinga – Anya, kérem azt a rossz fazekat, hóembert csinálunk.

Eszter – Tessék kislányom. De vegyél sapkát, sálat, meg ne fázz!

Mind -  Már itt is vagyunk.

Kinga – Ez lesz itt a combja

Bembi -  Ez lesz itt a hasa

Boti -  Ez lesz a feje

Árpád -  fekete a szeme

Álmos – Piros az orra

Gréti -  Itt a söprű, fogd meg szépen

Kinga – most még a kalapot

Mind – készen is van a hóember hurrá!

Bembi Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a fehér
hóembernek!

Árpád Szeme szénből, az orra meg
friss répából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.

Kinga Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre.

Gréti Söprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
véle bálba.

Eszter Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér.

Mind  Mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

Dal: Hull a pelyhes…..

Kézimunka: házikók ragasztása, hópelyhek kivágása

A házban

Saturday, November 13th, 2010

Játék: babázás, közben szavak gyakorlása (bölcső, babaágy, babakocsi, gyerekülés, paplan, párna, takaró, lepedő, babaruha, öltöztetés, cumisüveg stb.) Közben háttérzeneként karácsonyi dalok szólnak.

foto0285.jpg foto0284.jpg foto0290.jpg

A babaházba berendezést készítünk dobozokból, maradék anyagokból, gyurmából. Asztal, szék, tv, szekrény stb.

Környezetismeret: mi van a házban?

Nappali , hálószoba, gyerekszoba, konyha, étkező, kamra, fürdőszoba – berendezése, funkciója. A beszélgetéshez képeket használunk.

me060-rosebudbathroom.jpg babakonyha.jpg haloszoba1.jpg etkezo.jpg gyerekszoba1jpg.jpg 

Uzsonna: puha barna zsömle, margarin, szalámi borsbundában, lila hagyma, piros retek. Málna- vagy bodzaszörp.

Beszédfejlesztés: hóembermese dramatizálása, eszközök – kötény, habverő, söprű, fazék, fehér hóruha. Készülés a mikulásvárásra.

Kézimunka: házikó szabásminta kivágása, közben beszélgetés

haziko.jpg foto0289.jpg 

Képeskönyvek nézegetése, számok


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer