Archive for February, 2011

Doktorosdi

Saturday, February 19th, 2011

doktor.jpg

Játék:  babák gyógyítása. Eszközök: sztetoszkóp, lázmérő, torokvizsgáló pálcika, injekciós tű, fehér köpeny, gyógyszeres dobozok, kötszer, ragtapasz, stb.

doktoros.jpg dsc00226.jpg dsc00229.jpg

Beszélgetés: egészség-betegség. Kézmosás fontossága, vitaminok. Betegápolás, aki beteg, nem mehet óvodába, iskolába.

Szókincsbővítés: Öblögetés, borogatás, dunyha

Vers:
Démény Ottó: Doktor bácsi

Adjon egy kanalat
Mondja szépen – á
A hőmérőt bedugjuk
A hóna alá!
Maga kérem nagy beteg!
Biztos megint beevett!
Öblögessen, borogasson,
Bújjon a dunyhába!
Ha reggelig nem köhög,
Mehet óvodába!

Mese: Panni babái

panni.jpg panni1.jpg
W.O. Ullmann
(fordította Nemes Nagy Ágnes)

Panninak van hat babája:
Péter, Palkó, Pistuka,
Klári, Mári s Évi-bébi,
Ő még pólyás kisbaba.

És legjobban kit szeretsz te?
Mondd meg Panni nem titok!
Mindet, mindet, mint a kincset,
Hisz mamájuk én vagyok.

Panninak van hat babája,
Hat babával mennyi baj!
Nem lehet még reggelizni,
Hogyha égnek áll a haj!

Itt a kanna – mondja Panna.
Rendetlen még mind a hat!
Nem csekélység, nem gyerekség
Sorra mosni hátukat.

Panninak van hat babája,
Mind a hat száj enni kér.
Vásárolni, az se könnyű,
Az is több a semminél!

Marci öcskös itt a boltos.
Mondd, mit árulsz Marcikám?
Hurkát, kolbászt, csukamájat,
Mind valódi marcipán.

Panni mama hat babáját
Tisztán tartja ám nagyon,
Éppen ezért nagymosás van
Minden áldott szombaton.

Mosni kezd és öltöztetni.
Piszkos minden ing nyaka.
Szélben leng a friss pelenka,
Napfürdőzik hat baba.

Panninak van hat babája.
Iskolázni szörnyű gond!
Mit beszélsz te Klári, Mári?
Lári-fári! Újra mondd!

Énekelni, táncra kelni,
Minden verset tudni kell.
Nézd, a pólyás Évi-bébi
Már a karba énekel.

Panninak van hat babája.
Jaj beteg lett Palika!
Hívjuk Marci doktor bácsit,
Majd segít a patika.

Kis türelmet, nyújtsd a nyelved!
Ó. ez nem nehéz eset,
Egy-kettőre írunk néked
Orvosságot, édeset.

Panninak van hat babája.
Járjunk egyet, itt a nyár.
Hat babája kinn a réten
Játszik, ugrik, rúgkapál.

Margaréta, tarka béka,
Méhe méze drága kincs.
Pille szálldos és a pintyek
Úgy dalolnak, mint a pinty.

Panninak van hat babája.
Mind a hat babája jó.
Este hétkor ágyba mennek,
Nem kell nékik altató.

Fejtől-lábtól Klári, Mári,
Péter, Palkó, Pistuka,
S Panni mellett Évi-bébi, -
Mert ő pólyás kisbaba.

Mozgás: versenyfutás a folyosón

Uzsonna: túrógombóc vaniliaszósszal és erdeigyümölcs szörp

dsc00230.jpg dsc00232.jpg dsc00233.jpg

Rajzolás: a kezünk

A túrógombóc receptje:

 50 dkg tehéntúró, 2 tojás, 4 evőkanál búzadara, csipet só, 2-3 vaniliáscukor, reszelt citromhéj – összekeverni, 1-2 órát állni hagyni. Vizet forralni, majd a lassan fövő vízbe a masszából gombócokat szaggatni. Ha feljöttek a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, pirított zsemlemorzsába forgatjuk őket. Lehet mellé vaníliaszószt, meleg lekvárt, fahéjas porcukrot, vagy édes tejfölt kínálni. Még izgalmasabb, ha a gombócok közepébe gyümölcsöt is teszünk, epret, banánkarikát, aszalt szilvát stb.

Télutó

Saturday, February 5th, 2011

dsc00160.jpg

Játék műanyag építőkkel, figurák összerakása, kislányoknak babázás, főzőcske.

Uzsonna: kacsazsíros kenyér, piros, sárga és zöld paprikaszeletek, bébisárgarépa, citromos limonádé.

dsc00166.jpg

Mozgás: futóverseny a folyosón.

Mese: Tél apó haragja

Régen történt biz ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget.

Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón.

No, hanem Tél apó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egyszerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kiáltani, csak hogy akármilyen kár, oda van a nyár.
- Bizony kár – sóhajtozták az emberek -, mert többet ér egy nyár száz télnél.
- Ohohó, ohohó! – sikoltott mérgesen Tél apó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak.
- Ugyan minek is teremtette a jó isten ezt a gonosz telet? Virágtördelőnek, madárpusztítónak, emberek sanyargatójának?
- Hihihi, huhuhu, hahaha! – kacagott be Télapó a kéményeken, hogy csak úgy borsózott bele az emberek háta.
- Hej, de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet!

No, hanem erre már csakugyan megharagudott Tél apó. Kapta magát, vette a sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek; közé nem ért, ahol a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon, s onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra:
- Megálljatok, majd hívjátok még vissza Tél apót! – Csak azt lesd! – nevettek az emberek.

Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást.
- Siessünk, emberek – biztatták egymást -, míg Tél apó megint a nyakunkra nem ül.

Bizony nem jött Tél apó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csakúgy szórta a szikrákat, mint aratáskor: nem volt, aki fellegfátylat terítgessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették el a madarakat.
- Nini – örvendeztek az emberek -, nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének.

Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Nem bólingatott lágyan, szelíden, mint máskor: csörgött, csikorgott, hogy szomorúság volt hallani.

Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhajtott az égre:
- Könyörülj rajtam, Tél apó, takargasd be sebeimet puha, fehér takaróval.

Bezzeg az emberek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjába Tél apó, nem takargatta be meleg takaróval, puha fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot.
- Nincsen vetés, nem lesz kenyér! – sóhajtoztak az emberek, s reménykedve tekintettek a magas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük az a jó Tél apó.

De nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek a másikban kenyeret ! Lett olyan éhség, hogy sírtak az emberek.  Bizony nem győztek hálálkodni Tél apónak, mikor megint leszállt a földre fehér bundájában:
- Ó, Tél apó, mit érne nálad nélkül a nyár!

Tél apó jókedvűen nevetett, és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ő dolgába. Hanem, hogy emlékezetes legyen nekik a lecke: sose nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt volt.
Pedig ugye, kár?

Beszélgetés a meséről, a tél szépségéről, vidám szórakozásokról.  Hó – jég – jégcsap – olvadás – csepeg az ereszről a víz.

Vers: Csip-csepp, egy csepp

öt csepp, meg tíz

olvad a jégcsap

csepereg a víz.

A verset eleinte lassan mondogatjuk, aztán a tavaszi széltől gyorsabban olvad a jég, ha kisüt a napocska, még gyorsabban olvad a jég. Egyre gyorsabban mondjuk, és az ujjunkkal kopogunk is az asztalon. El is lehet énekelni.

Rajzolás: vízcseppek


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer