Mese: A kóró és a kismadár

A múltkori mese verses változata sok hangutánzó szóval.

A kis madár unta magát,

Egy kicsike kóróra szállt:

„Te kis kóró, ringass engem!”

– „Nem ringatlak biz én, lelkem!”

A kis madár err’ a szóra

Megharagud’t a kóróra.

Egyet se szólt, tovaszállott –

Egyszer egy kis kecskét látott

Selyem füvön legelészni,

Szaladgálni, heverészni:

„Kecske, rágd el a kórót!”

– “Nem biz én! – a kecske szólt –

Jobb nekem itt enni, járni…”

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

Ment, mendegélt a kis madár,

Egyszer csak egy farkast talál:

„Farkas, edd meg a kecskét!”

– “Nem bántom én szegénykét!”

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

A kis madár ment, mendegélt

Egyszer csak egy faluhoz ért:

„Falu, űzd el a farkast!”

– „Nem bántom én az ordast!”

Falu nem ment farkas-űzni,

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

A kis madár ment, mendegélt,

Hát egyszer csak egy tűzhöz ért:

„Tűz, égesd meg a falut!”

– „Nem, mert koldusbotra jut.”

Tűz nem ment falu-égetni,

Falu nem ment farkas-űzni,

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

A kis madár ment, mendegélt,

Hát egyszer csak egy vízhez ért:

„Te víz, oltsd el a tüzet!“

– „Nem oltom én, mert meleg.”

Víz nem is ment tűz-oltani,

Tűz nem ment falu-égetni,

Falu nem ment farkas-űzni,

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,

Egyszer csak egy bikát talált:

„Bika, idd föl a vizet!”

– „Nem iszom én senkinek.”

Bika nem ment vizet inni,

Víz nem ment tüzet oltani,

Tűz nem ment falu-égetni,

Falu nem ment farkas-űzni,

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,

Egyszer csak egy furkót talált:

„Furkó, üssed a bikát!”

– „Üsse biz a! …” – rákiált –

Furkó nem ment bika-ütni,

Bika nem ment vizet inni,

Víz nem ment tüzet oltani,

Tűz nem ment falu-égetni,

Falu nem ment farkas-űzni,

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,

Egyszer csak egy férget talált:

„Fúrd ki, féreg, a furkót!”

– „Nem merem” – a féreg szólt.

Féreg nem ment furkó-fúrni,

Furkó nem ment bika-ütni,

Bika nem ment vizet inni,

Víz nem ment tüzet oltani,

Tűz nem ment falu-égetni,

Falu nem ment farkas-űzni,

Farkas nem ment kecske-enni,

Kecske nem ment kóró-rágni,

A kóró se ringatta hát

A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,

Egyszer csak egy kakast talált:

„Kapd föl, kakas, a férget!“

– „Föl én, komám, teérted!“

Szalad a kakas – kukuriku!

Kapja a férget – kukuriku!!

Szalad a féreg – zimzimzim!

Fúrja a furkót – zimzimzim!

Szalad a furkó – piffpaffpuff!

Üti a bikát – piffpaffpuff!

Szalad a bika – bűbűbű!

Issza a vizet – bűbűbű!

Szalad a víz is – licslacslocs!

Oltja a tüzet – licslacslocs!

Szalad a tűz is – ripprappropp!

Égeti a falut – ripprappropp!

Szalad a falu – jujjujujj!

Űzi a farkast – jujjujujj!

Szalad a farkas – vauvauvau!

Eszi a kecskét – vauvauvau!

Szalad a kecske – mekmekmek!

Rágja a kórót – mekmekmek!

A kóró is ringatta hát

A nevető kis madárkát.

Vers:Tordon Ákos - Madárszálló
Havas téli nagy ég alatt
Vendégeim a madarak.
Kopognak már az ablakon
Jól élnek itt morzsán, magon.

Csipegetnek, eszegetnek,
Ha jól laktak elröppennek.
De holnapra visszajönnek,
Ablakomon beköszönnek.

Így élnek ők a nagy télben,
Vendégeim minden délben.
Meghálálják majd tavasszal
Madárfüttyel, madárdallal.

Beszélgetés a madarak téli táplálásáról. Szókincsbővítés: madáretető, morzsa, mag, csőr, csipeget

Uzsonna: sütőtökös-áfonyás muffin, sajtos-sós rúd, tej

Kézimunka: egyesek az elmúlasztott varázsképet készítik gyertyával, festékkel, mások sablonnal rajzolnak, színeznek.

Dal: Egy boszorka van

Mozgás: futóverseny a folyosón.

Uzsonna: mákos és diós bejgli, bodzaszörp

Vers: Csukás István - Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg paprikából,
lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol?
Ütött-kopott rossz fazék a tökfedője,
megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre.
seprűnyél a nagyvilági sétapálca, el is mehetne, ha tudna véle bálba.
Ilyen ő az udvarunkon, nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt az inggallér.
Mégse fázik, mikor minden majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne hóembernek! 

Mese: A kóró és a kismadár
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.
- Kis kóró, ringass engemet!
- Nem ringatom biz én senki kis madarát!
A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
- Kecske, rágd el a kórót!
Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy farkast.
- Farkas, edd meg a kecskét!
Farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy falut.
- Falu, kergesd el a farkast!
Falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy tüzet.
- Tűz, égesd meg a falut!
Tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy vizet.
- Víz, oltsd el a tüzet!
Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy bikát.
- Bika, idd fel a vizet!
Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkót.
- Furkó, üsd agyon a bikát!
Furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy férget.
- Féreg, fúrd ki a furkót!
Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy kakast.
- Kakas, kapd fel a férget!
Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kis madarat. Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Beszélgetés a hazugságról és a tréfás csalimeséről. Mi a lehetetlen ebben a mesében? Találjunk ki mi is “hazugságokat” - Körtét szedtem az almafáról. De szépen énekel ez a halacska! Borsófőzeléket ettünk uzsonnára….stb

Mese hallgatása

Kézimunka: varázskép készítése gyertyával és kék festékkel.

Mozgás: séta a friss levegőn, kórót is kerestünk.

Meseismétlés: A beteg Mikulás

Zenehallgatás:

Micimackó

Száncsengő

Hull a pelyhes fehér hó

Télapó itt van

Kézimunka: angyal és hóember készítése fagyis pálcikából

Uzsonna: sütőtökös muffin, banán, víz

Dal: Micimackó és Télapó itt van dalok gyakorlása

Mozgás: futóverseny a folyosón, Tekeredik a kígyó… játék

Muffin recept 12 darabra:

20 dkg sült vagy párolt sütőtök-püré

10 dkg (barna)cukor

2 tojás

0,8 dl étolaj

15 dkg liszt

csipet só

1/2 csomag (7,5 gr) sütőpor

fahéj

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, egy másikban a nedveseket, majd a kettőt összeöntve kikavarjuk egy fakanállal és elosztjuk a muffinsütőben vagy a papírformákban. 180-200 fokon tűpróbáig sütjük.

Lehet a tetejére darált diót, csokireszeléket, vagy színes cukorkát szórni. Tök helyett használhatunk azonos mennyiségű más - nem vizes - gyümülcspürét, pl. banánt, almát, körtét, de akár főtt sárgarépát is.

Mikulás témájú kirakójáték és párkereső közben beszélünk a közeledő télről, a téli ruhadarabokról, és a Mikulásról.

Dal: Télapó itt van 

(új szavak: suba, szakáll, zsák, szarvas, szán-szánkó, gömbölyű, százfele)

Télapó itt van, hó a subája,

jég a cipője, leng a szakálla,

Zsák, zsák, teli zsák,

piros alma, arany ág.

Két szarvas húzta, szán röpítette,

Gömbölyű zsákját százfele vitte

Zsák, zsák, teli zsák,

piros alma, arany ág.

Uzsonna: lekváros kiflikarikák, mentatea mézzel. Közben a Három kismalac mese ismétlése.

Séta, az őszi fák, lehullott levelek megfigyelése, topogás az avarban, a száraz levelek neszének hallgatása, az örökzöldek és lombhullatók, a faházak és téglaházak megkülönböztetése, közlekedési ismeretek (járda, úttest, stop)

Kézimunka: falevelek ragasztása rajzlapra.

Élt egyszer három kismalac, úgy hívták őket, Nyifi, Nyafi és Nyufi.  Mikor annyira megnőttek, hogy már kicsi volt nekik az ól, odaálltak az anyjuk elé, és ezt mondták:

- Mi már nem férünk itt el, világgá megyünk, és építünk magunknak valahol saját házikót.

Így is tettek. Mentek, mendegéltek sokáig, míg egyszer találkoztak egy emberrel, aki szalmát cipelt a hátán. A legkisebb malacka, Nyifi megszólította:

-Szalmás bácsi, ui, ui, ui, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót magamnak!

Az ember megsajnálta a kismalacot, odaadta neki az egész szalmáját de még segített is neki a házikót felépíteni. Annak a házikónak hátul volt az ajtaja. Nyifi beköltözött az új házba. Most már csak két kismalac vándorolt tovább, mentek, mentek, amikor egyszer találkoztak egy emberrel, aki fából készült deszkákat cipelt a hátán. Nyafi megszólította:

- Deszkás bácsi, ui, ui, ui, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót magamnak!

Az ember megsajnálta a malackát, és odaadta az egész deszkát neki, de még segített is a házikóját felépíteni. Annak a házikónak hátul volt az ajtaja. Nyafi beköltözött a házába, így már csak egy kismalac ment tovább. Ment, mendegélt, nemsokára találkozott egy emberrel, aki téglát tolt talicskában. Nyufi megszólította:

- Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót magamnak!

Az ember odaadta a malackának a téglákat, segített is neki felépíteni a házikót. Így aztán mindegyik malac a saját házában éldegélt, Nyifi a szalmaházban, Nyafi a deszkaházban, Nyufi pedig a téglaházban.  Egyszer aztán arra tévedt egy farkas. Éhes volt nagyon, odatalált a szalmaházhoz. Megérezte a malacka szagát, bekopogott és bekiabált:

- Gyere ki te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házadat!

Megijedt a kismalac, mindjárt reszketni kezdett, de azért nagy hangon kikiabált:

-Lompos farkas fekete, engem ugyan  nem kapsz be!

Azzal kiszökött a hátsó ajtón, és meg sem állt a testvére házáig. A farkas nekiesett a szalmaházikónak, és földig rombolta. Nyifi és Nyafi a deszkaházban csöndben lapultak. Jött ám a farkas, kopogott és kiabált:

- Gyere ki te kismalac, hadd kapjalak be, ha nem jössz ki, szétverem a házadat!

A két kismalac visszakiabált:

- Lompos farkas fekete, minket ugyan nem kapsz be!

Kimenekültek a hátsó ajtón, és elszaladtak a téglaházban lakó testvérükhöz. Szép nagy ház volt, elfértek benne mind a hárman. De nem sokáig örülhettek, mert a farkas, miután szétrombolta a deszkaházikót, jött ám, verte az ajtót és így kiabált:

- Gyere ki te kismalac, hadd kapjalak be, ha nem jössz ki, szétverem a házadat!

A három kismalac nagy bátran kikiabált:

-Lompos farkas fekete, minket ugyan nem kapsz be!

A farkas nagy dühösen nekiesett a téglaháznak, rúgta-vágta, de kicsorbult minden körme, harapta, de bizony beletört a foga. Tele lett sebekkel, kék foltokkal,  és vonítva eliszkolt. A kismalacok pedig együtt maradtak az erős téglaházban és boldogan élnek ma is.

A mese után a gyerekek megtapasztalják a szalma, a fa és a tégla közti különbséget, megemelik, megkopogtatják, melyik anyag a legerősebb, legkeményebb, legnehezebb. A párbeszédeket elismételjük közösen.

Mozgás: versenyfutás a folyosón, utána vonatozás (Megy a gőzös)  és körjáték (Kör-kör ki játszik, csak egy kislány hiányzik, kör-kör ki játszik, mindenki játszik) a hallban.

Uzsonna:  sajtos kenyér, főtt tojásból egérke (a gyerekek szerint malacka ) uborka- és sárgarépakarikák. Mandarin-alma üditő.

Kézimunka: a múltkor lepréselt levelekből ragasztunk őszi képeket. A nagyobbak dolgoznak csak, a kicsik játszanak.

Őszi csendélet az asztalon. Piros levélkoszorú, kukoricacsövek, dió, mogyoró, makk, vadalma, gesztenye, fenyőtobozok, csipkebogyó, alma, körte, töklámpásban gyertyamécses ég. Tarka levelek halomban. Különféle gombák egy tálcán. Madárijesztő támaszkodik egy hatalmas sütőtökre. Dobozban két kis eleven csiga mászkál.

Csigák megfigyelése, testrészeik, mozgásuk, viselkedésük. Mikor bújik ki és be? Új szavak, kifejezések: szarvacska, nyálkás, csúszik, csíkot húz. Dalismétlés: Csigabiga gyere ki. Mondókaismétlés: Csigabiga told ki szarvadat.

Beszélgetés az őszről, az őszi termésekről. A levelek színe, ehető és nem ehető termések, melyik hol terem? A diót, mogyorót mi is szeretjük, de megeszik a mókusok, madarak is. Új szavak: kukoricscső, csuhé, bajusz, csipkebogyó, makk és kalapja, gomba.

Dalok: Ég a gyertya ég, Egy üveg alma, Érik a szőlő,  és Őszi éjjel

Őszi éjjel 

Mondóka: Dombon törik a diót, hegyen meg a mogyorót. Közben a két öklünket összeütögetjük. Ha gyorsabban mondjuk, gyorsabban mozog a kezünk is.

Uzsonna: kifli, alma, körte, bodzaszörp.

Rajzolás: falevelek kiszínezése sárgára, pirosra, barnára.

Leveleket préselünk egy könyvbe, papírtörlők közé.

Képeskönyveket nézegetünk, képekről mesélünk, főleg a háziállatokról.

Csigaházak nézegetése, válogatása.

Dal:

Csigabiga gyere ki,

ég a házad ideki,

kapsz tejet-vajat,

holnapra is marad.

Vers: Csigabiga néne

Körülnézett háza táján Csigabiga néne

Közeledik már az ünnep,  meszelni is kéne.

Meszet oltott egy csöbörben, kimeszelte házát,

Olyan fehér, olyan tiszta, nem találni párját.

Megbámulja, megcsodálja egész erdő népe,

Háza előtt örvendezik Csigabiga néne.

Mondóka:

Csigabiga told ki szarvadat

ha nem tolod, összetöröm házadat.

Uzsonna: mazsolás zsömle, erdeigyümölcs szörp, körte

Mese:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi kert a falu szélén, egész közel az erdőhöz. Ebben a kertben pedig élt egy kis meztelen csiga (abban az időben még csak meztelen csigák voltak). A kertben nem volt túl sok minden néhány fa, fű, virág,rágcsálni való jókora lapulevél és egy jó nagy kő. A mi csigánk itt élte hát egyszerű csigaéletét, naphosszat rágódott a lapulevélen, éjszakára pedig behúzódott a nagy kő alá, ami ha nem is volt túl kényelmes lakóhely, de legalább megvédte az éjszaka vadászaitól, a sünöktől, baglyoktól, nomeg a hidegtől is.

Persze, minden jónak vége szakad egyszer, a mi Csigánk jó élete is hirtelen véget ért. Történt ugyanis, hogy a kert városi gazdái kimentek a hétvégére egy kis vidéki levegőt szívni és magukkal vitték a két fiukat is. És míg a szülők a fákat metszegették és a virágokat locsolták, a fiúk focimeccset játszottak. És mivel focimeccs nincs kapu nélkül, a fiúk kerestek valami kapufának valót. Találtak is egy kisebb farönköt, néhány téglát, és emellé nagy szuszogva nem mást cipeltek oda, mint a mi csigánk búvóhelyéül szolgáló követ. Így a Csiga hálóhely és rejtek nélkül maradt. Nekibúsult hát rendesen, mi lesz vele, szegény feje, ilyen házatlanul, védtelenül tán már a holnapot sem éri meg. Hogy másik követ keressen az lehetetlennek tűnt, ameddig a szem ellátott (márpedig az több napi csigajáró- illetve bocsánat: csúszóföldet jelentett) semmi rejtekhelynek való nem kínálkozott. Elindult hát nagy búsan, lógó szarvacskákkal a világnak. 

Ahogy így nekikeseredve ballagott mégis rámosolygott a szerencse, ugyanis összetalálkozott a Jótündérrel.
- Szia Csigabiga, hát te miért lógatod a fejed? köszöntötte a tündér a csigát, kis szárnyaival verdesve.
- Jaj, ne is kérdezd, nagy az én bajom de Te talán varázsolhatnál nekem egy nagy követ…esetleg…ha nem túl megterhelő…
- Sajnos nem tudok, mondta a tündér, a varázspálcám eltörött, én is épp az Ezermester Manóhoz  igyekszem, hátha meg lehet javítani, vagy esetleg van neki egy másik…
Ám ha akarod, téged is magammal viszlek. Ő nagyon ügyes, mindenhez ért és van egy feneketlen ládikája. Abban csak akad neked is valami.
A Csiga boldogan beleegyezett, a Jótündér pedig felkapta, és már repültek is a házak és fák felett, a manót keresve.

Csakhamar meg is lelték, éppen egy jókora ládát vizsgálgatott aggodalmasan. Köszöntötték illendően, majd előadták nagy bajukat és megkérdezték, segítene-e rajtuk?
- Jaj, szívesen segítenék - mondta a Manó - de magam is segítségre szorulok. Valahogy becsuktam a ládikám fedelét és benn maradt a kulcs, s most sehogy se tudom kinyitni.

Elszomorodott erre a másik kettő is, most már hárman nézték szomorkodva a ládát. Mígnem egyszer csak megszólalt a kis csiga:
- kicsi is vagyok meg nyálkás is, talán beférnék a kulcslyukon és megpróbálhatnám a zárnyelvet elhúzni, hogy kinyíljon a ládikád.
- Nohát, ez ragyogó ötlet, tényleg megtennéd? - örült meg a Manó - nem olyan nehéz ám, csak a kallantyút kell kicsit visszahúzni.

Így hát a kis csiga beszuszakolta magát a kulcslyukon és eltűnt a másik kettő szeme elől.
Azok pedig izgatottan hallgatták, mit csinál bent a csiga. Hallottak nagy fújtatást meg sóhajtozást meg lihegést meg nekiveselkedést meg megint szuszogást meg megint lihegést - bizony már letettek róla hogy sikerrel jár a vitéz csiga, amikor egyszerre csak egy kattanás, és hopp - máris felpattant a láda fedele.

A Manó gyorsan megköszönte a fáradságot, majd óvatosan egy ízletes levélre helyezte az elcsigázott Csigát, hadd falatozzon.  
Ő maga pedig lázasan kotorászni kezdett a ládában. Kisvártatva talált is egy gyönyörű új varázspálcát a Jótündérnek, aminek ráadásul egy piros szív volt a tetején, így a Tündérke különösen elégedett volt vele.

A Manó pedig ismét eltűnt a láda kacatjai között, keresgélt és kotorászott, s végül egy furcsa tárgyat húzott elő.
- Követ ugyan nem találtam, de nézd ezt a remekmívű kastélyt, bőven van hely benne hogy elférj és még ajtaja is van, hogy ne fújjon be a szél. És hogy el ne veszíthesd, majd jól odaerősítjük a hátadra.
Így is tettek a Tündér csak suhintott egyet a pálcájával, mire a ház máris odanőtt a csiga hátához. A kis csiga pedig úgy megörült, nem győzött hálálkodni.

 És azóta a csigának mindig van hova bújnia ha megtámadják vagy ha fázik. Ha pedig mégis meztelen csigával találkoznál, szólj neki, szaladjon gyorsan a Manóhoz, hátha akad a ládában még egy ház…

\

Kifestő: Csigabiga

Barkács: Fagyispálcikából, drótból és papírból csiga készítése

Mozgás: futóverseny a folyosón

Játék, közben egyéni beszélgetés, altató versek, dalok mondogatása, vonatos dal éneklése.

Az idei első foglalkozáson a nyári élményekről, nyaralásról beszélgettünk, képeslapokat, fényképeket, prospektusokat nézegettünk, játszottunk kagylókkal, csiga- és tengerisün házakkal, szép kavicsokkal, beszéltünk a tengerben élő állatokról, és hogy melyikük ehető.

Szókincsbővítés: vízesés, hullám, matróz, matrózsapka, kagyló, csónak és hajó, édesvíz- sós víz,

Meseolvasás: Tengerparti táborozás

Uzsonna: spenótos pogácsa és bodzaszörp

Séta, játék és gesztenyegyűjtés a közeli játszótéren.