A 2011-2012. tanév szeptember 3.-án kezdődik. Kérem a kedves szülőket, időben értesítsenek mailben, telefonon, sms-ben, hogy tudnak-e jönni.
+31464750660
+31683335202
Nyaralási fényképeket, emlékeket lehet hozni, hogy nézegessük, beszélgessünk róla.
A tanév utolsó foglalkozásán mindössze négyen voltak jelen.
Környezetismeret: Meglátogattuk a szomszéd helyiségekben található szociális játékboltot. Janet, az önkéntes munkában dolgozó “boltos” elmesélte a gyerekeknek hollandul, mi a feladata ennek a jótékony célú alapítványnak. Megnézegettük a polcokon sorakozó rengeteg játékot, azután a másik szobában azt, hogyan érkeznek a használt játékok ömlesztve, dobozokban, és hogyan válogatják, tisztítják meg, csomagolják őket. A látogatás után beszélgettünk a szegénységről, a szegény gyerekek sorsának javításáról, melynek ez a szociális játékbolt is egyik módja.
Uzsonna: mézes reggeli sütemény, banán, víz
Kézimunka: 1 cm széles papírcsíkok vágása színes papírból, papírszőnyeg szövése.
Beszédfejlesztés: beszélgetés a nyári képekről.
Mese: Az aranyos-tarajos kiskakas - ismétlés
Zene: A part alatt - dal ismétlés
Játék: autópálya építése, parkológarázs, versenyautók, babázás.
Uzsonna: zsemle, májkrém, mortadella, jégsaláta, paradicsom, bodzaszörp, sütemény
Képolvasás: nyári képekről mesélés. Minden gyerek kapott 2 képet, a feladat, hogy mondja el, mit lát rajta. Szókincsbővítés és kiejtésjavítás. Az aratási kép kapcsán beszéltünk a búza termesztéséről, megmutattam nekik néhány gabonaszálat, megnéztük közelről a kalászt. Szó volt a betakarításról, kaszálással és cséplőgéppel, a malomról, lisztről, pékségről, a lisztből készült élelmiszerekről is.
Dal: A part alatt
Mesélés: Az aranyos-tarajos kiskakas
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kandúr, egy rigó és egy aranyos tarajos kiskakas. Az erdőben laktak egy kunyhóban. A kandúr és a rigó eljárt fát vágni, a kiskakast pedig otthon hagyták. Így történt ez minden reggel.
Amikor a jó barátok elmentek, szigorúan a lelkére kötötték:
- Messzire megyünk, te maradj itthon, tarts rendet a házban, de meg se nyikkanj, ha jön a róka, az ablakon se nézz ki!
Amint megtudta a róka, hogy a kandúr és a rigó nincsenek otthon, odaszaladt a kunyhóhoz, leült az ablak alá és elkezdett énekelni:
Kiskakas, te kiskakas,
szép aranyos, tarajas,
kényes, fényes szárnyú,
bársonyos szakállú.
Ábrázatod megmutasd,
adok Neked rézgarast!
A kiskakas kidugta a fejét az ablakon. A róka a karmai közé kapta s vitte a rókalyukba.
A kiskakas kiabálni kezdett:
Visz a róka, jaj nekem,
hét határra fut velem.
Hegyen át, réten át,
erdőn, völgyön éren át!
Rigó, kandúr! Segítsetek!
A kandúr és a rigó meghallotta a hívást, üldözőbe vették a rókát, s visszaszerezték tőle a kiskakast.
Nemsokára a kandúr és a rigó ismét az erdőbe mentek fát vágni. Mielőtt elindultak, megint a lelkére kötötték a kiskakasnak:
- Jól vigyázz most magadra! Ne hallgass a rókára, ne nézz ki az ablakon, mert ma messzebb megyünk, nem halljuk meg, ha kiabálsz.
Elment a kandúr és a rigó messzire az erdőbe fát vágni. A róka meg csak erre várt. Ott termett, és elkezdett énekelni:
Kiskakas, te kiskakas,
Szép aranyos, tarajas,
kényes, fényes szárnyú,
bársonyos szakállú.
Ábrázatod megmutasd,
adok Neked rézgarast!
Lapult kakaska, hallgat. A róka újra kezdi:
Gyerekek jöttek sereggel,
búzát szórtak marokkal,
fölkapkodták a tyúkok,
kakaskának mi jutott?
Erre már a kiskakas is kidugja a fejét az ablakon.
-Az ám, kakaskának mi jutott?
A róka megragadta, és már vitte is a karmai közt a rókalyukba. Lármázott a kakas:
Visz a róka, jaj nekem,
hét határra fut velem.
Hegyen át, réten át,
erdőn, völgyön éren át!
Rigó, kandúr! Segítsetek!
A kandúr és a rigó meghallotta a hívást, és máris indultak a rókalyukhoz. A kandúr futott, a rigó repült. Utolérték a rókát, s visszaszerezték tőle a kiskakast.
- Még ez egyszer kiszabadítottunk - mondták neki -, de legközelebb igazán vigyázz!
Telt múlt az idő, a kandúr és a rigó ismét az erdőbe mentek fát vágni. Mielőtt elindultak, igen szigorúan a lelkére kötötték a kiskakasnak:
- De most aztán kakaska, jól vigyázz most magadra! Ne hallgass a rókára, ne nézz ki az ablakon, mert most még messzebb megyünk, s nem halljuk meg, ha kiabálsz.
Elment a kandúr és a rigó még messzebb az erdőbe fát vágni. A róka meg ott termett, leült az ablak alá, s elkezdett énekelni:
Kiskakas, te kiskakas,
szép aranyos, tarajas,
kényes, fényes szárnyú,
bársonyos szakállú.
Ábrázatod megmutasd,
adok Neked rézgarast!
A kiskakas nem moccan, hallgat. A róka ismét rázendít:
Gyerekek jöttek sereggel,
búzát szórtak marokkal,
fölkapkodták a tyúkok,
kakaskának mi jutott?
Lapult a kakaska. A róka meg fújja:
Emberek jöttek sereggel,
gyöngyöt szórtak marokkal.
Fölkapkodták a tyúkok,
kakaskának mi jutott?
A kiskakas ezt már nem hagyta szó nélkül, nem hallgatott a jó szóra, is kidugta a fejét az ablakon és elkukorékolta magát:
-Az ám, kakaskának mi jutott?
A róka myakon csípte a kiskakast, és már vitte is a karmai közt a sötét erdőn túlra, a sebes folyón túlra, a magas hegyen túlra a rókalyukba.
Kiabálhatott a kaakaska, ahogy a torkán kifért, hívhatta a kandúrt meg a rigót, azok bizony nem halották. Amikor aztán hazaértek, látják ám, hogy a kiskakas nincs sehol.
A kandúr és a rigó a róka nyomába eredt. Futott a kandúr, repült a rigó, követték a róka csapását a rókalyukig. Ott a kandúr kapta a citeráját, és pengette-zengette:
Csendülj, pendülj citerám,
szólj arany húrocskám!
Benn fekszik e róka koma
meleg puha vackán?
Hallgatja a róka, hallgatja, s ekkép gondolkozik:
“Csak megnézem már, ki citerázik ilyen szépen s ki dalol ilyen édesen.”
Kapta magát, s kibújt a rókalyukból. A kandúr és a rigó csak erre vártak, megragadták, ütötték-verték, ahol érték, amíg csak el nem hordta az irháját.
Akkor fogták a kakast, beültették egy vesszőkosárba, s hazavitték.
Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Futkározás a folyósón.
Játék: párkereső (memory), autók, főzőcske
Ünnep: az utolsó tavaszi ünnep, a pünkösd, pünkösdi rózsa van a vázában.
Dalok:
Két szál pünkösdrózsa - csárdáslépésekkel körtánc
Megfigyelés, színek: ketten szemben állnak, míg tízig számolunk, megfigyelik párjuk ruházatát. Aztán hátat fordítanak, és elmondják, milyen színek vannak rajta.
Színhez társítás: mondjatok piros (kék, sárga) dolgokat.
Mese: A hétszínvirág
Volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Annuska. Édesanyja elküldte perecet venni. Vásárolt is hét perecet: két köménymagosat apának, két mákosat anyának, két cukrosat saját magának és egy kis rózsaszínűt Öcsinek. Fogta a füzérbe fűzött pereceket, s hazafelé indult. Megy, mendegél, elbámészkodik, megszámolja a varjakat, elolvassa a cégtáblákat. Azalatt odasomfordál egy ismeretlen kutya, s fölfalja a pereceket, egyiket a másik után: apa köménymagosait, anya mákosait, Annuska cukrosait. Érzi ám Annuska, hogy könnyebbedik a perecfüzér. Odanéz, hát üres a fonál, a kutya épp az utolsókat ropogtatja, Öcsi rózsaszínű perecét. Még a száját is megnyalta utána.
– Jaj, te rossz kutya - kiabált Annuska, s a kutya után eredt.
Szaladt, szaladt, de csak nem érte utol, s végül el is tévedt. Nézi, nézi, micsoda idegen helyre vetődött. A nagy házak eltűntek, s csupa kis viskó van körülötte. Megijedt Annuska, s keservesen sírva fakadt. Hát csak ott terem egy anyóka.
– Kislány, kislány, miért sírsz?
Annuska elmesélte hogy járt. Megsajnálta az anyóka Annuskát, bevezette a kertjébe, s így szólt hozzá:
– Ne sírj, ne ríj, majd én segítek a bajodon. Perecem, igaz, nincsen, és pénzem sincs. De nő az én kertemben egy virág, a neve: Hétszínvirág, az mindent megtehet. Látom, te jó kislány vagy, ha szeretsz is elbámészkodni az utcán. odaadom neked a Hétszínvirágot, az majd segít rajtad.
S ezzel letépett a tövéről egy nagyon szép virágot, s odaadta Annuskának. Olyanféle volt az, mint a margaréta, csak épp hogy minden szirma más-más színű: sárga, vörös, kék, zöld, narancssárga, ibolyaszín meg égszínkék.
– Ez a virág nem közönséges virág ám. teljesítheti minden kívánságodat. Csak tépd le valamelyik szirmát, dobd el, s mondd el ezt a verset:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek -
Aztán megmondod, hogy mit kívánsz, s nyomban teljesül. Annuska szépen megköszönte az anyókának a virágot, s kiment a kapun. Az utcán jutott az eszébe, hogy nem tudja az utat hazafelé. Már vissza is fordult volna a kiskertbe, meg akarta kérni az anyókát, hogy vezesse a legközelebbi rendőrhöz, hát uramfia! - se kiskert, se öregasszony, mintha a föld nyelte volna el őket. Mit csináljon? Szokás szerint már éppen elsírná magát, össze is húzódik az orra, mint egy kis harmonika, mikor eszébe jut a titokzatos virág. Gyorsan letépett egy szirmot, a sárgát, eldobta, s így szólt: – Lássuk csak, mit tud ez a Hétszínvirág.
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy otthon legyek azon nyomban a perecekkel együtt.
Ahogy kimondta, már otthon is volt, kezében a perecekkel. “Ez csakugyan nagyszerű virág; ezt a legszebb virágvázába kellene tenni.”Annuska még nagyon kicsi lány volt, ezért fogott egy széket, ráállt és felnyúlt a mamája legkedvesebb virágvázájáért, amely a legmagasabb polcon állt. Hát nem éppen akkor repült el egy sereg varjú az ablak előtt? Annuska pontosan meg akarta állapítani, hány a varjú: hét vagy nyolc? Kinyitotta a száját és elkezdte őket számolni, ujjait egyenként begörbítve.A váza pedig leesett, ezer darabra tört.
– Már megint eltörtél valamit, te haszontalan? - kiáltott be anya a konyhából. – Nem, anyukám, dehogy, semmi sem tört el. Rosszul hallottad! - kiáltott vissza Annuska, gyorsan letépte a vörös szirmot, eldobta, és így suttogott:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy anyu legkedvesebb vázája megint ép legyen.
Alig, hogy ezt kimondta, a cserepek maguktól összeszaladtak s összenőttek.
Anyu beszaladt a szobába, s látta, hogy minden a helyén van, mintha mi sem történt volna. Annuskát mindenesetre megfenyegette az ujjával és kiküldte az udvarra sétálni. Kint a fiúk éppen “Északi sark”-ot játszottak, ócska deszkákon ültek s egy nagy karó volt mellettük a földbe dugva.
- Fiúk, fiúk, vegyetek be engem is játszani!
- Még mit nem! Nem látod, hogy ez az Északi-sark: Csak nem viszünk lányokat az Északi-sarkra!
- Szóval nem vesztek be?
- Nem! Eredj!
- Hát nem is kell! Én nélkületek is eljutok az Északi-sarkra most mindjárt. És nem is olyan rongyosra mint a tiétek, hanem olyanra, mint az igazi. Pukkadjatok meg!
Annuska a kapuhoz ment, elővette a titokzatos Hétszínvirágot, letépte a kék szirmot, elhajította, és így szólt:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy az Északi-sarkon legyek, de most rögtön. Még ki sem mondhatta, amikor szörnyű szélvihar kerekedett, a nap elsötétült, körüs-körül koromfekete éjszaka lett, a föld meg úgy forgott a lába alatt, mint a pörgettyű. Annuska úgy, ahogy volt, vékony nyári ruhácskájában, csupasz lábával, egyes-egyedül ott találta magát az Északi-sarkon, ahol száz fok hideg van.
- Jaj, mamácskám, megfagyok! - kiabált Annuska, és sírva fakadt, de a könnyei nyomban jéggé fagytak, s úgy lógtak az orráról, mint a jégycsapok az esővízcsatornáról.
A jéghegy mögül előcammogott hét fehér medve, s egyenest a kislánynak tartott: egyik szörnyűbb a másiknál. Az első - ni, jeges, a másik - ideges, a harmadik - talpas, a megyedik - tenyeres, az ötödik - lába kicsit csámpás, a hatodik - szeme tüzes lámpás, a hetedik - a legislegmérgesebb. Annuska félholtra vált rémületében, jéghidegre fagyott ujjaival épp csak hogy le tudta tépni a zöld szirmot, eldobta, s kiabált, ahogy csak a torkán kifért:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy otthon legyek az udvarunkon, de rögtön.
Abban a szempillantásban megint az udvaron termett. Néznek rá a fiúk, és nevetnek rajta.
- Na hol az a te híres Északi-sarkod?
- Ott voltam.
- Hiszi a piszi, bizonyítsd be!
- Nézzétek, még lóg a jégcsap rólam!
- Ez neked jégcsap? Macska farka ez, nem jégcsap!
Annuska megsértődött, s megfogadta, hogy többet nem bajlódik a fiúkkal, inkább átmegy a másik udvarra, ahol a kislányok játszanak. Odamegy, s látja, hogy azoknak mindenféle játékuk van. Egyiknek babakocsija, másiknak labdája, a többinél ugrókötél, sőt egy kislány karján egy nagy beszélőbaba csücsült. Elbúsulta magát Annuska. Az irigységtől még a szeme is sárga lett, mint a macskáé. “Na - gondolta magában -, majd én megmutatom nektek, kinek van több játéka.”
Elővette a Hétszínvirágot, letépte a narancsszínű sziromlevelet, eldobta, és nagy hangon mondta:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy a világ minden játéka az enyém legyen.
Azon nyomban özönlött feléje a sok játék a világ minden tájáról. Elsőnek persze a babák, csak úgy csattogott a szemük a nagy pislogásban, szüntelenül kiabáltak, hogy “papa, mama!” - “papa, mama!”. Annuska először megörült, de azután olyan sok lett a baba, hogy megtelt velük az egész udvar, a kis utca, s a térnek is jó fele. Egy lépést sem lehetett tenni, hogy baba ne kerüljön láb alá. Elképzelhetetlen, mekkora lármát tud csapni ötmillió baba. A babák után gurultak a labdák, golyók, kerékpárok, traktorok, autók. Az ugrókötelek úgy kúsztak a földön mint a kígyók, a lábak közé tekeredtek, s ettől az ideges babák mégjobban rikácsoltak. A levegőben milliószám röpködtek a játékrepülőgépek, léghajók és vitorlázók. A közlekedés elakadt. A rendőrök felmásztak a lámpaoszlopokra, s nem tudják mitévők legyenek.
- Elég, elég: - kiabált rémülten Annuska, fejéhez kapva - elég lesz!
Nagyon kérem! Nekem nem kell ilyen sok játék, csak tréfáltam. Félek…
De hiába, a játék csak úgy özönlött mindenfelől. Már az egész város a háztetőkig megtelt játékszerekkel. Annuska felszaladt a lépcsőn - a játékok utána. Ki a balkonra - a játékok a nyomában. Föl a padlásra - a játékok is. Akkor kiszaladt a háztetőre, letépte az ibolyaszínű sziromlevelet, eldobta, s gyorsan elmondta:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy a játékok menjenek vissza a boltokba, de most mindjárt.
S a játékok azonmód eltűntek. Ahogy Annuska ránéz az ő Hétszínviráhgjára, hát látja ám, hogy már csak egyetlenegy szirom van rajta.
“Ejnye, ejnye, hat szirmot már elfecséreltem, s mi hasznom belőle? Na nem baj. Ezután jobban meggondolom.” Megy az utcán s töri a fejét. “De mit is kívánhatnék? Rendelek két kiló töltött csokoládét, fél kiló savanyúcukrot, tíz deka törökmézet, tíz deka cukrosmogyorót, s hogy el ne felejtsem, egy rózsaszínű perecet Öcsinek, no és?
Ha meg is kapok mindent, megeszem az egészet, és akkor nem marad semmim.
Nem, akkor már inkább biciklit kérek. Különben minek? A végén úgyis elveszik a fiúk. Sőt meg is vernek. Nem. Jobb lesz, ha jegyet kívánok a moziba vagy a cirkuszba. Az legalább mulatságos. Vagy talán új szandált kérjek? Ennél különb dolgot is kívánhatok. csak el ne hamarkodjam, ez a fő.”
Ilyenformán tűnődött Annuska, amikor egyszercsak meglátott egy kisfiút, aki egy padon ült. Nagy, kék szeme volt, vidám, de szelíd. Nagyon tetszett neki a fiú, messziről látszott rajta, hogy nem verekedős, és Annuska nagyon szeretett volna vele megismerkedni. Oda is ment hozzá bátran,
- Fiú, mondd, hogy hívnak?
- Viktornak, hát téged?
- Annuskának. Gyere, játsszunk fogócskát!
- Nem lehet. Én nem tudok futni, sánta vagyok.
Most látta meg csak Annuska, hogy a fiú lábán furcsa, magas talpalású cipő van.
- Milyen kár! - mondta Annuska - nagyon tetszel nekem, s nagyon szívesen szaladgáltam volna veled.
- Te is nagyon tetszel nekem, s én is nagyon szeretnék veled játszani, de sajnos, lehetetlen. Hiába minden. S ez már így marad egész életemre.
- Ej, micsoda csacsiságokat beszélsz - kiáltott fel Annuska, s elővette az ő Hétszínvirágát. - Ide nézz! S ezzel a kislány óvatosan letépte az utolsó sziromlevelet, az égszínkéket, egy pillanatra a fiú szeméhez tartotta, aztán szétnyitotta ujjait, s boldogságtól reszkető, vékony hangocskáján énekelte:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg délfele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek, hogy Viktor lába meggyógyuljon.
A fiú ebben a pillanatban leugrott a padról, elkezdett Annuskával fogócskázni, s olyan pompásan futott, hogy a kislány sehogy sem tudta utolérni, akárhogy igyekezett is. Így fogyott el a hétszínvirág hét szirma.
Uzsonna: sonkás-sajtos szendvics, ribizli, cseresznye, eper
Mozgás: körjátékok játszása az udvaron
Bújj, bújj zöld ág
Zöld paradicsom, liliom
Fehér liliomszál
Rajzolás: hétszínvirág
Játék: mágnestábla, kisautók
Beszélgetés, kísérletek: légzőgyakorlatok - levegővétel orron, szájon át, kifújás. A levegő útja a tüdőig. Mit lehet fújni? Gumimatracot, léggömböt, strandlabdát, úszógumit, focilabdát, bicikligumit, autógumit, tüzet, gyertyalángot, levest, a kezünket hidegben, a pitypang termését.
Uzsonna: mazsolás kalács, gyümölcslé.
Mese: A szél és a nap
Többet ésszel, mint erővel: ez derül ki a nap meg a szél versengéséből is.
Réges-régen történt, még amikor nem volt ritkaság, hogy a nap elbeszélgetett a fákkal, a csillagokkal, az erdő vadjaival.
Egyszer, úgy mondják, a széllel ereszkedett szóba.
Csakhogy a szél rettentően gőgös volt, amellett nagyon vad is, nem lehetett vele rendesen beszélgetni, azonnal elkezdett huzakodni, hetvenkedni, kötözködni.
Így történt ez most is. A nap barátságosan köszöntötte, de a szél éppen csak mordult egyet feleletül, aztán nyomban hivalkodni kezdett.
- Bizony - mondta - ,akármilyen fennen hordod is az orrodat ott az ég magasában, kettőnk közül azért mégis én vagyok az erősebb!
A napnak ugyan semmi kedve nem volt hozzá, hogy vitatkozni kezdjen egy ilyen neveletlen süvöltvénnyel: de azért mégiscsak megkérdezte tőle:
- Miből gondolod, hogy erősebb vagy nálam?
- Miből? - zúgott-morgott fölfuvalkodottan a szél. - Onnét, hogy te csak baktatsz odafönt, és mosolyogsz, de én idelent akárkit derékon kapok és megpörgetem: amellett, ha megharagszom, akármi akad az utamba, egyszerűen elfújom, mintha ott se lett volna.
- Derék dolog - jegyezte meg a nap -, de azért nem ártana próbát tenni egyszer, mert régi igazság, hogy sok beszédnek sok az alja, és nem annak a legerősebb a karja, akinek a legharsogóbb a hangja.
- No, hát álljunk ki versenyre! - hányta-vetette magát a szél.
- Nem bánom - mondta a nap. - De miben versenyezzünk?
- Látod ott azt a parasztembert? - kérdezte a szél, és a vándorra mutatott, aki az úton bandukolt. - Látod a vállán a subát? No, hát az nyeri a versenyt, aki le bírja húzni róla a subáját.
- Rendben van - egyezett bele a nap.
A szél nem sokat teketóriázott, hatalmasan fölfújta magát, azzal nekirontott a parasztembernek, és elkezdte tépdesni, ráncigálni a subáját.
De hiába ráncigálta, nem sokra ment vele. A parasztember ugyanis fázott a vad szélben, fölhajtotta körben a suba gallérját, jól befészkelte magát a meleg birkabőrbe, aztán, mert a szél egyre erősebb lett, s majd ledöntötte a lábáról, leült egy szikla tövébe, hátát nekivetette a sziklának, s úgy megbújt a subában, mintha többé ki sem akarna bújni belőle.
A szél dühöngött, morgott, huhogott, de nem ért el semmit.
- Jól van - mondta a nap -, most én jövök.
Megállt a kuporgó vándor fölött, és elkezdett mosolyogni. Mosolygott egyre szélesebben, csak úgy ontotta meleg mosolyát. A vándor már nem fázott: aztán már nemcsak hogy nem fázott, de kezdett melege lenni, aztán kezdett verejtékezni, s egyszer csak ledobta magáról a subát, s jókedvűen elhevert rajta a napsütésben.
A szél, mit tehetett mást, morogva elkullogott: a nap meg csak mosolygott tovább a felsült hetvenkedőn.
Versek, dalok a szélről
1. Tavaszi szél vizet áraszt
2. Hej Dunáról fúj a szél
3. Őszi éjjel izzik a galagonya
Majtényi Erik: Októberi szél
Hej, hogy reccsen, hej, hogy roppan a sok száraz ág.
Hűvös őszbe, nyirkos őszbe fordul a világ.
Ha ilyenkor duhaj kedvvel nekilendülök,
és a fázó bokrok között táncra perdülök,
Hogy bokázik a sok sárga zörgő falevél,
Én vagyok az, én vagyok az októberi szél
Weöres Sándor: Kis versek a szélről
Tekereg a szél,
kanyarog a szél.
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?
Fúj a szél, fúj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
mégis belefér.
Széles világba
fut a szél magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.
Fújj szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél.
Nem fúj már és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz!
Mozgás: közkívánatra a nyuszi-róka játék az udvaron. Bent a szobában szélfújta fák hajladozása
Beszélgetés és gyakorlat: képek közül kiválogatni, amiken szelet látunk. Szélmalom, szélkerék, szélzsák, szélkakas, szélfújta fa, madár, széllovas, papírsárkány, sárkányrepülő, vitorláshajók, hullámok, viharfelhő, szélfútta vándor… Mindenkinek jut 2-3 kép, amiről elmondja, mit ábrázol és mi köze van a szélhez.
Kézimunka: szélforgó készítése színes nylonfóliából és hurkapálcából, majd kipróbálás kint a szélben.
Játék: dominózás, képeskönyvek
Számolás: testrészeink (hány lábunk, kezünk, szemünk, orrunk, fülünk, szánk, ujjunk van) hány lába van a kutyának, kakasnak, nyuszinak, póknak, halnak, légynek, csigának stb.
Dobj a dobókockával, majd keresd meg a dominók között, melyiken van ugyanannyi pötty. Ki dobott többet, ki dobott kevesebbet, ki ugyanannyit? Kinek a dominóján van összesen a legtöbb pötty?
Adok korongokat, számold meg, keresd ki a dominók közül, melyik szám való hozzá. A kicsiknek egyszerű feladat - 3-4 korong, a nagyobbaknak a két szín korongjainak száma legyen a dominó két felén.
Mese: Mese a számokról (Minden napra egy mese)
Melyik mesében, versben vannak még számok? Pl. Egy, megérett a meggy…., A százlábú, A három kismalac, Hófehérke és a hét törpe, A hét kecskegida, A hétfejű sárkány, A három pillangó stb.
Uzsonna: rongyos kifli (croissant) és gyümölcsjoghurt
Feladatlap :
Mozgás: Szaladgálás, játék az udvaron, Jön a róka, házfoglaló játék.
Játék babákkal - doktor, babafürdetés, képeskönyvek.
Rajz: Húsvéti kifestők színezése
Mese: Húsvéti tojások (Móra Ferenc)
Az erdő közepében, egy vén tölgyfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük.
Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától:
- No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre?
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek.
A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a kosárral a karján elment a piacra.
Hanem jó félóra múlva már vissza is jött, átfázva a nagy hidegtől, tüsszögve, és üres kosárral.
- Hol van a répa? - kérdezte az öreg nyúl.
- Hát a káposztatorzsa? - kérdezték a kicsinyek.
- A vásáros kofák a nagy havazás miatt be se jöhettek a falvakból, még csak gyönge faháncsot sem tudtam venni. Egy pár fiatal fának szóltam ugyan visszajövet, de ők azt mondták, hogy ebben a kegyetlen hidegben nekik is kell a kérgük. Az öreg nyúl megvakarta erre hosszú füle tövét, a kicsinyeknek pedig sírásra állott a szájuk. Kevés széna volt ugyan még a kamrában, de ilyen napon, újév napján, még a mezei egér asztalán is különb ebédet tálalnak föl.
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Baj, hát baj, de azért nem kell ám mindjárt sírni!
Aztán odafordult nyúlné asszonyhoz, hogy öltöztesse fel jó melegen a gyereket. Az asszony fel is öltöztette őket, meleg sálat is kötött mindegyiknek a nyakára, hogy köhögést ne kapjanak a reggeli ködben.
- Gyerekek - mondta az öreg nyúl -, menjetek át a tisztásra az erdész bácsihoz. Köszöntsétek illedelmesen, mondjátok, hogy boldog újévet és jó egészséget kívántok neki, és hogy jó szívvel venném, ha valami kis finom főzelékfélével segítene rajtunk.
Az anyjuk pedig azt mondta:
- Meg ne álljatok a jégen csúszkálni! Ha meg azokkal a bolondos vizslakölykökkel találkoztok, kerüljétek el őket okosan, hogy fogócskát ne játsszanak veletek megint. A gyerekek kézen fogva mentek az erdőn át, az erdészlak felé. Meglehetősen jól viselték magukat, csak néha böktek meg alattomban egy-egy fehér bokrot, hogy egy kis havazást csináljanak. Az erdész urat a kertben találták a három kisfiával, épp hóembert csináltak. A kisnyulak elmondták a mondókájukat, az erdész meg tüstént beküldte a fiait a feleségéhez, hogy adjon valamit a nyulaknak. Adott is négy-négy nagy répát. A kisnyulak a répákkal hazafelé mentek. Mikor az ismerős erdőbe értek, jókedvük kerekedett, és futkosni kezdtek. Azzal ijesztettek egymásra, hogy „Jön a róka!” Aztán nagy versengéssel iramodtak házuk felé. Aznap nyúléknál igen jó ebéd volt. Első fogásuk répaleves, aztán pirított répa répamártással, a harmadik fogás répafőzelék, desszertenk meg répatorta. A télnek hamarosan vége lett, és a nyulak egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy a hó elolvadt, és hogy régi ismerőseik, a vándormadarak megint ott csicseregtek a fák között, csodálatos dolgokat mesélve idegen országokról, hol a télen jártak.
A nyulaknak most már nem kellett többé az erdészhez fordulniuk, ha megéheztek, mert az erdő tele volt bársonyos fűvel és illatos herével. Hanem azért nem feledkeztek meg erdészékről. Az öreg nyúl azt mondta:
- Ilyen nagy úrral jó fenntartani a barátságot, és nem lehet tudni, mi lesz a jövő télen.
Éppen húsvét éjjelén volt, mikor a legnagyobb csendben furcsa egy társaság sompolygott az erdészék kertjébe.
Tapsiék voltak meg a rokonságuk. Elől Tapsiné ment, egy-egy piros tojást vitt a hóna alatt. Aztán Tapsi úr jött, ez meg akkora húsvéti tojást hengergetett maga előtt, amelynél nagyobbat és szebbet sose láttam. Kék bársonyból volt ez a húsvéti tojás, arany abronccsal. Aztán jöttek a többiek, ők meg kosárban, pici szekérben hozták a sok húsvéti tojást. Mikor a kertbe értek, serényen munkához láttak. A kicsinyek ügyes fészkeket raktak a fűben, a bokrok alatt, az öregek meg óvatosan elosztogatták a tojásokat a fészkekben. Mikor elvégezték a munkájukat, usgye!… visszairamodtak az erdőbe.
Másnap az erdész már korán reggel lent járt a kertben. Később leszólította a gyerekeket is:
- Gyerekek - mondta -, nekem úgy rémlik, mintha nyomokat látnék a kertben. Ha itt jártak a nyulak, akkor itt is hagytak valamit. Jó lesz egy kicsit körülnézni a bokrok alatt, de óvatosan lépjetek, nehogy rálépjetek valamire.
A gyerekek szétfutottak a kertben, aztán itt is, ott is hallatszott az örömkiáltásuk, amint egy-egy húsvéti tojással megrakott fészekre bukkantak. Az a kékbársonyos, aranyabroncsos tojás, melyet Tapsi úr maga görgetett be a kertbe, tele volt cukorkával. Vidám húsvét volt.
Uzsonna: sonkás töltött tojás, húsvéti fonott kalács, zöldsaláta, sárgarépa-karikák.
Mozgás: Jön a róka! házfoglaló játék az udvaron.
Húsvéti tojáskeresés a játszótér füvén.
Játékidőben kellékek és ajándékok készítése
Uzsonna: vajas rozskenyér, sonkaszalámi, uborkaszeletek, tej.
Műsor: A három pillangó - mesejáték
Vers: Nadányi Zoltán - Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
“Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
“Anyu! Anyu! Anyu!”
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Dal: Eresz alól fecske fia idenéz-odanéz
Mozgás: Séta a játszótérre.
Játék: rajzolás, papírból formák kivágása, ragasztás, játék a műanyag építővel
Uzsonna: szilvalekváros kukoricamálé, tej vagy tea
Szókincsbővítés: tavaszi virágok neve - pitypang, százszorszép, nefelejcs, nárcisz, tulipán, gólyahír, ibolya
Mesélés: A három pillangó
Vers és dal gyakorlása anyák napjára.
Séta, a tavaszi jelenségek megfigyelése, játék a játszótéren, virágok, madártoll gyűjtése, fű a húsvéti kosárkába.
Játék: léggömbök ütögetése, babafürdetés és -gyógyítás
Zene: új dalt tanultunk
Eresz alól fecske fia idenéz, odanéz
van-e hernyó, hosszú kukac, izesebb, mint a méz
csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán
kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
Környezetismeret: beszélgetés a tavaszról. a költöző madarakról, különösen a fecskéről. Hol fészkel, mivel táplálkozik, hogyan szaporodik, fejlődik.
Irodalom: versolvasás
Benedek Elek : Megjöttek a fecskék
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajjon megvan-e még az ő puha fészke.
És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.
Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.
Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.
Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.
Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.
Az eresznek alját nagy hamar ellepték.
Kiki reá talált a maga fészkére.
Mindenikben egy pár pompásan elfére.
Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.
Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem: Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!
Anyák napjára is készülünk már, verset tanulunk, de ez legyen meglepetés.
Mozgás: végre szép idő volt, kimehettünk az udvarra, jót futkároztak a gyerekek, utána vonatoztunk.
Uzsonna: mazsolás-vaniliás rizsfelfújt, Áron és Kinga szorgalmasan etette az öccsét, hogy hamarabb végezzünk.
Kézimunka: a tavaszi faliképhez füvek, virágok kivágása.