Apoetéka

2008 óta húzódó pernek tett a végére pontot a holland bíróság. Egy vallásos parasztcsalád tanyájának cseréptetején nagy betűkkel  olvasható “Jezus redt” azaz “Jézus megment téged”.  A helyi hatalmasságoknak nem tetszett ez a reklám, többször felszólították a gazdát, távolítsa el. Ez nem történt meg, hát megbírságolták 15000 euróra. A felirat maradt, a gazda fellebbezett. Most már a legfelsőbb bíróságot is megjárta az ügy, megszületett az ítélet: Jézusnak mennie kell. Az indoklásban többek között szerepel, hogy elcsúfítja a tájat, zavarja a közrendet. Érdekes, a gombamód szaporodó mecsetek, minaretek nem rontják a tájképet?

Kompromisszumként felajánlották neki, maradhat a felirat, de ne fehérrel, hanem szürkével, hogy ne látsszon annyira, és sokkal kisebb betűkkel. Joop nem alkuszik és nem fizet. Az Európatanács Emberjogi Bizottsága elé viszi az ügyet, mert szerinte gátolják a szabad véleménynyilvánításban és vallásgyakorlásban. Igaza mellett szól, hogy egyéb reklámfeliratok - Antik, Palacsinta, Friss hús, Kávé - nem zavarnak senkit. Csak Jézust diszkriminálták.

Kíváncsian várom a választ Strassburgból (amit egyes holland újságírók következetesen Straatsburgnak - Utcavár - írnak).

Másik egyházi vonatkozású hír, hogy büntetésből egy kolostorba helyezik át időlegesen Paul atyát, egy Amsterdam melletti kis városka, Obdam fiatal lelkészét. Illetve helyeznék, mert a hívek egy emberként felsorakoztak mögötte, és protestálnak, pedig nem is protestánsok. Paul atya különleges ember, különleges miséket is tart. Most legutóbb például oranje-misét a futballcsapat győzelméért.

Oranje-mis

Gyülekezete elégedett a működésével, minden vasárnap dugig van a templom hívekkel, 80 ministránsa van, az öregotthon lakói is örömmel várják hetente a látogatásait.  Még a temetésekre is másképp mennek az emberek, hiszen Paul atya olyan szép, egyedi beszédeket mond. Ha öröm, ha bánat, mellettük áll. Vele nem lehet soha unatkozni.

Sajnos a püspököt és az egyéb egyházi vaskalaposokat nem hatják meg ezek az érvek. Profanizálást emlegetnek, szabályszegéseket, öltözködési előírást. Nincs mese, Paulnak vezekelnie kell, ezúttal túl messzire ment, mondják.

A hívek azonban tüntetnek. A templomban, a templom előtt, az újságokban, televízióban, a neten.  A facebookon rajongói oldalt nyitottak Paul atyának. Minden követ megmozgatnak, hogy visszakapják a papjukat.

Érdekes megjegyzést tett az egyik hozzászóló:

- Mennyivel különb az a pap, aki megáldja a katonákat, és imádkozik a győzelemért, mint az a pap, aki megáldja a futbalistákat és imádkozik a győzelemért?

Én is beléptem, aláírtam a tiltakozást három helyen is. Egyszer csakcsak nyitni kell ennek a megkövesedett katolikus egyháznak, ha nem akar a sűllyesztőbe kerülni. 

Esküszöm, utoljára írok a világbajnokságról. Ugyan csalódottak a hollandok, de azért volt ünneplés, mert

- ünnepelni mindig jó

- a világ második legjobbjának lenni is valami

- ha már rákészültek…

A gazdaság észrevehetően fellendült a futballnak köszönhetően, csak televízióból 70000 plusz darab fogyott el, és akkor még nem beszéltünk a rengeteg dekorációról, a narancsszínben eladható ezeregy apró cikkről, a pólókról, sapkákról, a rengeteg sörről. A kávéházak, éttermek, kocsmák forgalma is megélénkült, hiszen a meccseket legjobb társaságban nézni. Ezt ki is használták minden városban, Amszterdam főterén több, mint százezer szurkoló követte a döntőt 4 hatalmas kivetítőn. Egy narancsszínű tenger. A kisebb városok sem akartak lemaradni, Eindhovenben például, az állomás előtti téren nagy szurkolótábor jött össze, a tűzoltók 10 percenként spriccelték a tömeget vízpermettel, el ne ájuljon valaki a 37 fokos hőségben. Mindenki drukkolt, reménykedett a győzelemben. Az utcák kihaltak, megállt az élet, 16 millió ember bámulta a döntőt. Ilyenkor mindenki holland, a török, a marokkói, a surinami, az indonéz, a magyar.

Bár nagyon csúnya meccset láthattunk, az utolsó percig volt némi remény. Aztán győztek a spanyolok, és Hollandia 1-2 percre elnémult, de aztán megrázták magukat az emberek, és megpróbáltak vígasztalódni az ezüstéremmel.

A csapatot hétfőn egy narancsszínűre festett katonai vadászgép kisérte a Schiphol reptérig, fogadta őket a királynő is, és minden fanyalgás ellenére az emberek mulattak. Ellövöldözték a tűzijáték rakétákat, megitták a söröket, énekeltek is, mert miért ne? Mától - egy hónap után - mindenki visszatér a dolgos hétköznapokhoz.

Ma én is leszedtem az ablakokból a dekorációt, dobozba téve a pincében várja a következő eseményt, az Európabajnokságot. Hup-hup-Holland!

Focilázban ég az ország, ez alól senki nem tudja már kivonni magát. Jönnek a hirdetések, 30% árengedményt kínálva, ha Hollandia nyeri a világbajnokságot. A kávéházakban, kocsmákban féláron adják az italt meccsek idején. Mindent el lehet adni, aminek narancsszíne van. Nem is csoda, hiszen mikor lehetne nyerni, ha most nem? A holland válogatott 25 mérkőzését nyerte meg zsinórban, 2008 szeptembere óta nem veszített. Csúnya focit játszanak, az igaz, de úgy látszik, működik. Mindenki nagyon lelkes, drukkolnak a csapatnak itthon és a helyszínen. Öt plusz repülőgép indul Dél-Afrikába több, mint ezer szurkolóval. Amszterdamban hajófelvonulást és népünnepélyt szerveznek a győztesek tiszteletére. Született egy dal is:

Dal

A szövege
Majesteit Majesteit, heb je volgende week wat tijd
Omdat je dan wat jongens moet belonen

Majesteit, Majesteit heb je volgende week wat tijd
Want dan komen ze de wereldbeker tonen

We zeggen nu alvast tegen Suarez
Dat z’n klusje morgen al klaar is

En dan nog Duitsland of Spanje
En daarna is de wereld van Oranje

Majesteit Majesteit, heb je volgende week wat tijd
Want het volk droomt in warme nachten

Majesteit Majesteit, even voor de duidelijkheid
Men wil een rondvaart door de grachten

En geeft het feest nog een bijzonder tintje
En geef ze dit keer allemaal een lintje

De fontein in je tuin spuitte champagne
Want de wereld die is van Oranje

Majesteit Majesteit, het was geen makkelijke strijd
Er werd veel te saai en veel te Duits gewonnen

Majesteit Majesteit, stop toch eens met dat verwijt
De kwartfinale zijn ze pas begonnen

Toen vloeide er gloeiend hete tranen
Bij de iets te zekere Brazilianen

Beatrix geniet toch en ontspan je
Want de hele wereld wordt Oranje

Majesteit Majesteit, even voor de duidelijkheid
We weten heus wel dat we twee keer moeten winnen

Majesteit Majesteit, elet maar op het is een feit
We hebben die beker zeker binnen

En je kunt je dapperheid bewijzen
Door je in een jurk van Bavaria te hijsen

Als je dat doet houdt het volk van je
Net zoals die jongens van Oranje

Majesteit Majesteit, doe het voor de zekerheid
Anders staat het volgende week in alle kranten

Majesteit Majesteit, dan ben jij je baantje kwijt
De nieuwe koningin heet dan Yolanthe

És a fordítás kb.

Felség, ó Felség, jövő héten ugye lesz egy kis időd,
Hogy valamivel megjutalmazzad a fiúkat.
Felség, ó Felség, jövő héten ugye lesz egy kis időd,
mert jönnek megmutatni a serleget.
Megmondtuk Suareznek, hogy vége a munkának,
most már csak a németek vagy a spanyolok maradtak.
És narancssárga lesz a világ.
Felség, ó Felség, jövő héten ugye lesz egy kis időd,
mert a néped álmodik meleg éjszakákon.
Felség, ó Felség, még érthetőbben:
népünnepélyt akarunk a csatornákon.
Adjuk meg a módját az ünnepnek,
és adj nekik érdemrendet is ezúttal.
a szökőkút a kertedben pezsgőt spricceljen,
mert az Oranje az egész világ.
Felség, ó Felség, ez nem volt könnyed csata.
Sokszor unalmas, és a németek sokszor győztek.
Felség, ó Felség, felejtsük, ami elmúlt,
a negyeddöntő épp elkezdődött.
A magabiztos braziloknak forró könnye hullt.
Beatrix, lazíts és élvezd a játékot
mert az Oranje az egész világ.
Felség, ó felség, még kétszer kell nyernünk
tudjuk, hogy most miénk lesz a serleg.
És te is megmutathatod a bátorságodat,
ha felveszel egy Bavaria-ruhát.
Ha megteszed, szeretni fog a néped,
éppúgy, mint az Oranje csapatot.
Felség, ó Felség, tedd meg ezt magadért,
különben az áll majd a lapokban,
hogy elvesztetted az állásodat
Hollandiának új királynője lesz
az új királynőt Jolantának hívják.

Ismét új rendszert vezetnek be a szemétszállítók. Még alig szoktuk meg a digitális kukásautókat, amik mérik a kukákat teli és üres állapotban, már ismét szép pénzt markolt fel valaki az átszervezésért. Most azt találták ki, minek ennyi embert foglalkoztatni, minden autóhoz egy sofőrt és két kukáslegényt, az automatizálással ez utóbbiak feleslegessé válnak. Meg is rendelték hamar az új típusú szemetesautókat, amik emberi kéz érintése nélkül képesek a kukákat felemelni, kiüríteni és a helyükre visszatenni.  Gondolom a technika egyáltalán nem volt olcsó, a háztartásonként két új szemetesedény szintén sokba kerül, a felvilágosító röplapokat, reklámokat sem ingyen csinálták, cserébe viszont kapnak egy sereg friss munkanélkülit. Gratulálok.

Már megkaptuk az öntapadó címkéket, amiket a régi konténerekre kell felragasztani, mikor majd elviszik - ki tudja, talán egy fejlődő országban még hasznát vehetik - és megérkezett a rajzos utasítás is, hogyan kell ezután kitenni a kukákat az utcára, hogy működjön a dolog. Például a szürke konténerek közti távolság egy arasz kell legyen, a zöldek között pedig két arasz. A hollandok ilyen szempontból őrületesen fegyelmezettek, biztosan betartják majd az utasításokat. Aki meg nem, az ráfizet, mert ott marad a kukája kiürítetlenül. Várhat két hetet a pótvizsgára. Kíváncsian várom már azokat a hajnalokat, amikor a munkába igyekvő szomszédok “araszolgatnak” a kukáikkal.

Van azért a dolognak előnye is, legalábbis ígéret szintjén. Állítólag jutalmazzák majd azokat a háztartásokat, amelyek több biohulladékot gyűjtenek, és a szolgáltatás árát csökkentik akkor is, ha ritkábban tesszük ki a konténert.

A holland csapat továbbjutott a döntőbe,  a meglepetésre szintén bekerült szlovákokkal fognak játszani. Csupa izgalom az élet. A mérkőzéseken elég sok a durvaság, a sérülés, de nem kevésbé veszélyes a nézők élete sem. Különösen a szívbetegeknek lehet káros egy izgalmas meccs. Egy német statisztika szerint ilyenkor négyszeresére nő a szívrohamok száma. Ezért a heerleni Atrium kórház elébe ment az igényeknek, és az étteremben egy futball-sarkot rendeztek be, ahol a szívbetegek kardiológus és ápolószemélyzet, valamint orvosi műszerek felügyelete alatt biztonságosan drukkolhatnak a csapatnak. És legalább az alkalmazottak sem titokban, hanem munkaköri kötelességből, lelkifurdalás nélkül nézhetik a meccseket

Hollandia leköszönőben lévő majom kormánya aláírta a FIFA szerződést, miszerint 2018-ban  itt rendeznék a labdarúgó világbajnokságot. Mint kiderült, olyannyira sietni kellett ezzel, hogy el sem tudták olvasni, mi áll a dokumentumokban. A választásokon győztes pártok - akik még véletlenül sem azonosak a Balkenende-bandával, megtették ezt. Most zúg a felháborodás, ugyanis olyan dolgok szerepelnek benne, hogy
- a FIFA semmilyen bevétel, nyereség után nem fizet adót
- a szponzorok minimális adót fizetnek
- új stadiont kell építeni, mert a meglévő túl közel van a szegénynegyedhez, nem mutat jól a tv-ben
- a rendőrség és a vámhatóság hivatalos segítséget kell nyújtson a szponzorok, multik anyagi érdekeinek védelmében és a reklámszabályok ellen vétők üldözésében!!!

Ez utóbbihoz persze törvénymódosítás kell, hiszen eddig itt nem volt divatban az ilyesmi.

Majd ha a győzteseknek sikerül kormányt alakítani végre, meglátjuk, mihez kezdenek a házifeladattal.

Ismét focilázban ég Hollandia. Még egy jó hét van a világbajnokság kezdetéig, de már az egész világ narancssárga. Ebben a színben a legújabb őrület a toeter, vagyis a duda. Kb. fél méteres eszköz, 2-3 bődülésszerű hangot lehet kicsiholni belőle, ami elsőre akár roppant vicces is lehet, ám huszadszorra kedvem lenne fejszét ragadni. 50-90 centért kezdték árulni, és akadt olyan elvetemült szülő, aki képes volt ilyesmit megvenni a gyerekének, de most már ajándékba is adják ezt a vacakot egy láda sör vagy egy nagy zacskó csipsz mellé. Itt a szomszédos utcákban is van pár darab, a srácok kitalálták, milyen klassz dolog, ha reggeltől estig felelgetnek vele egymásnak. Néha kiordít valaki az ablakon, akkor negyed órára csönd lesz végre, majd kezdődik minden elölről.

Hogy a vb-ig se teljen unalmasan az idő, az Oranje csapat edzőmérkőzéseket rendezett, tegnap éppen a mieinkkel. Siettem is haza a munkából, hogy láthassam a ritka találkozót. A kollégák, szomszédok kérdezgették is, kinek drukkolok?

- Hát mindenképpen a magyar csapatnak, hiszen előbb voltam magyar, mint holland! - feleltem.

Aztán elkezdődött a mérkőzés és lelkes szurkolásom eredményeként megszületett az első magyar gól.  Jókat vigyorogtam a gyakran mutogatott, lepedőnyi feliraton:

“Wij maken goulash van Hongaren!”

“Gulyást csinálunk a magyarokból!”

Még akkor sem voltam elkeseredve, amikor kiegyenlítettek a narancsok. De 4:1 után dühösen kikapcsoltam a tévét, így csak később olvastam a szégyenteljes 6:1 arányú vereségről. Egy jó csapattól nem szégyen kikapni, de a meccset nézve a hollandok félgőzzel játszottak. Elkeserítő volt látni a rossz passzokat, az ijedséget, ha a mieink véletlenül labdához jutottak, és a terv és cél nélküli hazaadogatást. De legalább nem gorombáskodtak, ahhoz túlságosan tisztelték a nagynevű ellenfelet. Azon gondolkodtam, mennyire kaptunk volna ki, ha nem holland a csapat edzője? (Erwin Koeman)

Most már csak abban reménykedem, hogy a világbajnokságon ettől szebb, jobb, izgalmasabb meccsekkel kényeztetnek majd bennünket, focirajongókat.

Időközben beköszöntött a várva-várt tavasz, és mi - hála a pár napot nálunk töltő vendégseregnek - kirándultunk. Első utunk a belgiumi Brugge városába vezetett. Gyönyörű hely, át- meg átszelik a kis csatornák, amiken sétahajók viszik az álmélkodó turistákat. Mi is befizettünk egy vízitúrára, vidáman siklottunk a rengeteg hattyú és vadkacsa között, és fényképeztünk vadul.

A főtéren a templom tornyába 365 lépcsőn lehet felmászni. A fiatalok, akik teljesítették ezt a feladatot, megajándékoztak bennünket a légifelvételekkel. Míg ők sportoltak, az érettebb korúak elüldögéltek a számtalan kávézó egyikének teraszán. A téren zajlott az élet, lovas hintók jöttek, vidáman csattogtak a paták a macskakövön. Mindenféle színű turisták meneteltek fel-alá, helybéliek próbálták biciklivel kerülgetni őket. Pincérek mászkáltak megrakott tálcáikkal a térre kirakott asztalok között, ahol alig látszott, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik kávéház.

Aztán olajban sült krumplit - frietet - ettünk, amit a belgák találtak fel, ezt bizonyítja a közeli Frietmúzeum. Szintén belga találmány a bonbon, azaz a töltött csokoládé is. Természetesen jártunk a csokoládémúzeumban, láttuk, hogy készülnek a töltött szivecskék, és meg is kóstoltuk azon frissiben.

A város utcáin csipkeboltok, csokiboltok és kávéházak sorakoznak egymás mellett. Ez utóbbiban igen finom belga söröket lehet inni.

Panorámaképek Brugge

Frietmúzeum

Csokoládémúzeum

Néhány téli képet hoztam ma.

Napok óta havazik. csöndesen, apró szemekben hull az alkonyszínű égből, milliméterenként építve hókucsmát, hóködmönt, hóleplet, hócsipkét a kerítésekre, fákra, tetőkre, autókra. Az utcabéli gyerekek iglut kezdtek építeni.

A cicagyerekek időközben nagyra nőttek, mindketten átestek az ivartalanításon, napok alatt fel is gyógyultak, és most élvezik a szép havas időt. Egyáltalán nem kényesek, szívesen játszanak odakinn, mókás nyomokat hagyva a hómezőn.

A karácsonyfánk a teraszon jégbajúszt növesztett, miközben az utcákon és az ablakokban karneváli hangulat uralkodik.

Hideg téli szombatot választottak a hollandiai magyar iskolák pedagógusainak továbbképzésére. Novemberben esett szó róla először, a sok ünnep ellenére elég gyorsan sikerült tető alá hozni a találkozót. A hágai magyar követség adott otthont a rendezvénynek, igazán kitettek magukért. Reggel tízkor kávéval, teával és némi ünnepi köszöntővel nyitottak, délben pedig szerény ebédet is kaptunk. Persze megjelentek a helyi magyar szervezet képviselői is, mint sok más helyen, itt is csöndes vetélkedés folyik a lelkekért.

A Balassi intézetből érkezett fiatal előadónő felkészülten, vidáman és fáradhatatlanul beszélt, és vette rá a 22 - egymást addig nem, vagy alig ismerő - tanerőt a közös munkára. Sok anyagot és segítséget kaptunk tőle a munkánkhoz, a tervezéshez, feladatok, szövegek válogatásához vagy kitalálásához, nekem mégis a legnagyobb ajándék az volt, hogy kiléphettem végre a homályból, lévén a Limbovi az ország legfiatalabb és legkisebb “intézménye” , ahol egyedül végzek minden munkát. Jólesett elbeszélgetni a rövidebb-hosszabb szünetekben a többiekkel, ismerkedtünk, címet-telefonszámot cseréltünk, talán nem veszítjük egymást szem elől.

Hágáról nem sokat tudok írni, kilenc órakor befutott velem a vonat, és hála az internetnek, meg némi privát segítségnek, ügyesen odataláltam a helyszínre.  Meg is jegyeztem magamban, milyen klassz a villamos, akár Pesten az új Combinók. Érthetők a táblák, feliratok, a digitális képernyőn is olvashatók az állomások nevei és a hangosbemondó is segít eligazodni, hol járunk, mi a következő állomás, nevezetes épület, hol a zónahatár stb.  A rotterdami tömegközlekedésben már bevált chipkártyás fizetési rendszer már Hágában is működik, a helyiek láthatóan megszokták, de én persze még a régi strippenkaart jeggyel vacakoltam.

Mire vége lett a fejtágításnak, leszállt az este és kigyulladtak a nagyvárosokra jellemző tiritarka fényreklámok, megnyúltak az árnyak, és megváltozott a világ képe is. Nagyobb baj volt, hogy egy öregecske villamost fogtam ki természetesen a technika csodái nélkül. Még csak egy kampón lógó táblácska sem segített, ami pedig negyven éve egy otthoni nyitott tuja alapfelszerelése volt.  Minden megállónál a kinti feliratot kellett nézegetnem, ha nem akartam elpasszolni a vasútállomást, lökdöstek is eleget az ajtónál a le- és felszállók.

A holland vonatközlekedés meglehetősen jó, az emeletes IC szerelvények kényelmesek és általában tűrhetően tiszták is.

Eddig jutottam az írásban, természetesen a vonaton, amikor a hangosbemondóban ezt mondta egy együttérző férfihang:

- Hölgyeim és uraim, tíz perc múlva Tilburgba érünk. Sajnos ennek a vonatnak ez lesz a végállomása, mert a besti alagútban tűz ütött ki, így bizonytalan ideig Eindhoven, Maastricht irányában nincs közlekedés. További információkért forduljanak az állomáson a piros sapkás vasutasokhoz.

Siettem volna haza, várt a születésnapos férjem, meg néhány vendég, de hiába, ha nem lehet, hát nem lehet. Ismét alkalmam volt megbámulni a hollandok nyugodtságát. Nem zúgolódtak, nem reklamáltak, mindenki előkapta a telefonját, és hazaszólt, hogy késni fog. Ennyi. Az izgalmak ezután következtek. Mikor leszálltunk, a peron tele lett a Limburgba, a karneválra igyekvő néppel. Skót szoknyák alatt kékülő meztelen férficombok, Asterix, a hétfejű sárkány, óriások, bohócok, medvék, méhecskék, Hófehérkék és kalózok között keress meg egy piros sapkás baktert!  A társaság zenélt, énekelt és ivott, ha már mulatni indult.  A (jel)meztelenek meg élvezték az ingyencirkuszt. Fél órába telt, mire megoldották a kerülőút-problémát és ismét vonatra szállhattunk.

Este tízre azért sikerült hazaérnem, a vacsorából, ünnepből is maradt még egy kevés. No meg a karneválból is, hiszen ezután jön még a java.