Amikor az ókorban, középkorban játszódó történeteket olvastam, vagy ilyen filmet néztem, mindig megdöbbentett, milyen kevésre becsülték az emberi életet. Még százötven éve is képesek voltak párbajozni minden kis marhaságért, és aki megölte a másikat, annak lett igaza. Mi már okosabb világban élünk. (Bejegyzés olvasásának folytatása »)
azaz iskolakerülők.
Már egy hete sztrájkolnak és tüntetnek a középiskolások a készülő iskolareform miatt. A tervezet legnagyobb vétke a kötelező óraszám felemelése évi 1040 órára. Az Országos Diákönkormányzat hirdette meg a tiltakozó akciót, mert szerintük az iskolák nagy része nem lenne képes ezt a magas óraszámot teljesíteni. A szellem azonban kiszabadult a palackból, és most sehogy sem tudják visszatuszkolni. A kamaszok önállósították magukat, tojásokkal, kövekkel dobálóznak, törnek-zúznak, randalíroznak. Néhány iskolaigazgató reggelente bezáratja a kapukat és “lélek ez ajtón se be, se ki!” Mások szankciókkal, kicsapással fenyegetik a garázdálkodókat. Szülői értekezleteket szerveznek, a hiányzókat iskolakerülőnek nyilvánítják, és pénzbüntetést is kilátásba helyeztek már.
Néhány helyen a rendőrségnek kellett közbeavatkozni, vízágyú, gumibot segítségével. Persze rögtön rendőrállamot, terrort emlegettek.
Tilburgban néhány diák megtámadott négy tanárt, akik közül az egyik, miután fejbeverték, olyan szerencsétlenül esett, hogy ájultan maradt a földön. Országszerte zajlanak az események, a mi csöndes kis városkánk is a hírekbe került néhány letartóztatott kölyök miatt.
Az értelmesebbje persze otthon ül és tanul, hiszen ilyenkor vannak az őszi felmérők.
Ma mi is iskolakerülők voltunk, ugyanis délután telefonáltak, hogy beteg az új tanárnő. Remélem, csak megfázott. Azért aggódom érte kicsit, mert napközben a nehezen kezelhető gyerekeket tanítja a helyi középiskolában. Múlt kedden fele osztály hiányzott, mert a rendőrségen éjszakáztak. Hogy mik vannak!
Hat hét még az élet. Januárig kapott haladékot Anne Frank gesztenyefája, a legismertebb hollandiai fa. Több mint 150 évet élt, és régóta folyik a huzavona körülötte. Előbb egy szivárgó olajtartály tette tönkre a gyökereket, később egy különösen agresszív gombafaj támadta meg a törzset. Több százezer eurót fordítottak már a megmentésére, de úgy tűnik, eredménytelenül. A fa lassan életveszélyessé válik, egy nagyobb vihar kidöntheti. Hiába alakultak famentő klubbok, bizottságok, hiába az aláírásgyűjtés, egyszer minden fa életében elérkezik a végső nap. Pedig még a biztosítók is összeálltak, hogy közösen fedeznék a károkat, amit a kidőlő fa okozhat. De az amsterdami városi tanács nem akar tovább kockáztatni.
Addig is ezen a webkamerán lehet nézni, mit látott Anna a padlás ablakából. Szerette ezt a fát. Talán a fa is szerette őt.
http://www.annefrank.org/content.asp?PID=546&LID=1
Azért nincs veszve semmi, az Anne Frank Bizottság már gondoskodott utánpótlásról, a híres fának fia van, egy groningeni kertészetben nevelik. Két méter magas a magonc, pár év alatt akkora lesz, amekkorának elődjét Anne látta.
Közben az E-bayen egy élelmes szomszéd elkezdte árulni a fáról származó gesztenyéket. 208 eurón áll a licit….
Nem hírlapi kacsákról lesz, szó, hanem valóságos eleven szárnyasokról. A házunktól nem messze van egy kezdetleges park. Azért kezdetleges, mert vannak tavacskák, nádasok, saját állatsereglettel is bír, de a fák bizony még nagyon fiatalok. Ám van időnk, kivárjuk, míg megnőnek.
A park természetes úton népesült be, az állatok maguktól találtak ide, amelyiknek megtetszik a hely, marad, szaporodik. Kacsából már van vagy 30 pár, a nádasban laknak szárcsák, egy vadlibapár is idejár költeni. Van egy öreg, magányos (Bejegyzés olvasásának folytatása »)
azaz holland nyelv méretre. Már harmadik éve, hogy erre a nyelvtanfolyamra járunk. Ahhoz, hogy egyáltalán bejussunk, elég komoly vizsgát kellett tenni. Olvasás-, írás- és beszédkészség, nyelvtani ismeretek egyaránt szerepeltek a tesztben. Tucatnyian vagyunk a csoportban széles e világból, lengyel, orosz, vietnami, thai, francia, dél-afrikai, iráni, makedón stb. Ahány, annyiféle akcentus és nyelvi hiba. A szlávoknak a kiejtéssel van a legtöbb gondjuk, a távolkeletiek a latin betűkkel vívnak meg naponta. Nekünk magyaroknak (Bejegyzés olvasásának folytatása »)
Ez a felkiáltás tán az egész világon közismert. Igen, megkezdődött az idei Mikulás-szezon. Az üzleti kínálat már szeptember óta tart, de a jóságos csak most szombaton lépett partra a hollandiai Kampen városkában. Igazi gőzhajó fedélzetén érkezett egyenesen Spanyolországból. A Zwarte Piet csapat kísérte. A parton nagy tömeg és egy hófehér paripa várta, annak hátán teszi meg körútját.
Minden évben hasonlóan zajlik ez a ceremónia, csak a polgármesterek meghívása alapján mindig másik városokban.
Azonban hiába a szent név, a közismertség, a különleges bánásmód, szegény Mikulásnak csupa izgalom az élete. Mert mindig történik valami. Az első gikszer egy szenet szállító hajó képében érkezett. Lassú cammogásával hátráltatta a gőzhajót, így az jelentős késéssel futott be. Az ötvenezren felüli tömeg türelmesen kivárta. Aztán a forgatagban eltűnt Disco Piet, aki a zenét szolgáltatja. De szerencsére hamarosan megkerült ő is. A legnagyobb baklövést Amerigo, a fehér ló követte el, amikor váratlanul megcsökönyösödött. Nem volt hajlandó egy lépést sem tenni és végül ledobta magáról piros palástos lovagját. Nem is ült fel rá a Mikulás, inkább gyalog ment tovább.
http://www.skoeps.nl/index.php?module=Item&func=show&id=26340
Persze nem csak Hollandiában ilyen nehezek a Mikulások munkakörülményei.
Ausztráliában ez évtől nem ajánlatos a címben szereplő hohohó-t kiabálni, mert az bizonyos pikáns képzettársítással járhat. Helyette a hahahá-t javasolják.
Hahaha 
A gyerekeknek hoztam egy szép kifestőt, a Sint gőzhajója
Holnap ismét rendkívüli világnap lesz, a Fekete Macskák Napja.
Ebből az állatfajtából nekem kettő is van,
most törhetem a fejem, mivel lepjem meg őket ezen a feledhetetlen ünnepen.
Süthetnék nekik egértortát, de receptem csak csigára van,
és különben is, mostanában kétjobbkezes vagyok.
Annyi minden eszembe jutott már, de vagy drága vagy vacak, vagy már van nekik. Hoppá. Vajon mit szólnának egy-egy koncertjegyhez?
November 14.-e ímmár 14 éve a cukorbetegek világnapja, 1891-ben ezen a napon született az inzulin felfedezője, Frederick Banting.
Minden évben megjelölnek egy fontos témát, az idén a cukorbetegek lábápolásának szentelnek nagyobb figyelmet. Az ez évi mottó: „Mindenek előtt gondoljon a lábaira: Előzze meg az amputációt”.
Világszerte különböző akciókkal próbálják felhívni a figyelmet erre a hamarosan népbetegséggé váló nyavalyára. Információs napokat rendeznek, ingyenes vércukormérést, gyalogtúrát, diétás tanfolyamot, koncertet, ki tudná az összes érdekes és okos programot felsorolni?
Hollandiában 800000 cukorbeteg van. Számuk óráról-órára nő, évi 3 százalékkal. Köztük egyre több a gyermek. Bár azt tartják a tudósok, hogy ez tipikusan jóléti betegség, a készételek és a mesterséges üdítőitalok fogyasztásával pár éven belül az elmaradottabb országok is felzárkózhatnak a cseppet sem hízelgő nyugati statisztikákhoz. Az orvosok már kongatják a vészharangot.
A kettes típusú, úgynevezett öregkori cukorbetegség tünetei:
3-4 liter körüli folyadékfogyasztás, kínzó szomjúság, szájszárazság, gyakori vizelés, bőrkiütések, viszketés, éjszakai izzadás, alvászavarok, nehezen gyógyuló sebek, fogékonyság megfázásra, gyulladásokra, főleg ínygyulladásra.
A kíváncsiak itt folytathatják, a házipatika sok információval és hasznos tanáccsal szolgál egészségeseknek, betegeknek egyaránt.
November 11-én 11 óra 11 perckor megkezdődött a karneváli szezon. Hollandiában főleg a katolikusok lakta Limburg tartományban tartják a farsangi szokásokat, a protestáns hollandok közül csak kevesen kíváncsiak erre a “bolondbálra”.
Ilyenkor kezdik a pénzgyűjtést a karneváli kocsik díszítésére, megválasztják a 11 tagú tanácsot és elkezdik a tervezést-szervezést is. De csak holnaptól, ma csak megünneplik az új karneváli évadot.
mind Isten áldása - mondja a népi mondóka.
Csúnya, késő őszi idő van, napok óta, esik, néha jeges eső is, és viharos szél fúj. Behúzódunk a meleg szobába.
Este hatkor már koromsötét van, ha belesnénk a holland házak függöny nélküli ablakain, látnánk, hogy a családok már körülülték a vacsoraasztalt. A nappali szobákban 6-8 kisebb lámpa ég, világítás van a vitrines szekrényekben, az akváriumokban, a festmények háta mögött a falon, a nagyobb szobanövények cserepeiben, sőt, tegnap láttam a virágüzletben elemes, világító műanyag virágcserepet!!! Csodás spenótzöld, narancs és ciklámen színekben kaphatók.
Sok gyertyát is gyújtanak esténként, az ablakokba is jut belőlük, mindjárt barátságosabb ez a cudar világ.
Az üzletekben a csokimikulások és a sok karácsonyi encsem-bencsem mellett megjelent már az idei mandarin, a friss savanyúkáposzta, dió, datolya is.
A hollandok körében ilyenkor kedveltek a tartalmasabb téli levesek, a felesborsó, a bab, a paradicsomleves. Mindegyik hússal készül, a sokféle finom zöldség mellett füstölt kolbász, szalonna, húsgombóc is kerül bele. Érdekes, hogy ha leves fő, nem főznek mást. Szendvicset esznek mellé, vagy vajas kenyeret.
A téli borsóleves receptjét betettem a Szakácskönyvbe. Van neki egy másik változata is, a dupla borsóleves. Ez az alaprecept szerint készül, de az utolsó fél órában pár marék fagyasztott zöldborsó kerül bele.
Jelenleg a Apoetéka blog archívumot böngészed 2007, november.
Ha nem túl személyesek az...
