Apoetéka

Itt Limburgban azt mondják, az év 13 hónapból áll.  Január, február, karnevál, március… Van is ebben sok igazság, mert az egyhetes össznépi őrületet hónapokig tartó kemény munka és szervezés előzi meg. Egy ismerős jóvoltából idén bepillanthattam a kulisszák mögé.

Az első írásos emlék a limburgi karneválról 1583-ból származik,  a sittardi szervezőbizottság azonban “mindössze” 127 éve alakult. A főherceg és 11 minisztere mindenre figyel. A 11-es szám rendkívüli jelentőséggel bír, azt tartották régen, hogy aki 11.-én imádkozik, az bolond lesz. Így a bolondok napja 11. hónap 11-ik napjára esett.  11 óra 11 perckor  startol a karneváli szezon. A karnevál hercegének a kocsija pedig a 111-es számot viseli.

  Prins Jerome 2008

A herceget a komitee választja Sittardban. 22-29 éves lehet csak, természetesen férfi, nőtlen. Folyékonyan kell beszélnie a sittardi dialektust és tevékeny tagja kell legyen többféle kulturális és sportközösségnek. A feddhetetlen előélet, a barátságos viselkedés, a csinos kinézet és a mértékletes alkoholfogyasztás mind feltétel.

(Bejegyzés olvasásának folytatása »)

Aki járt már Hollandiában, az megállapíthatta, hogy ebben az országban sok a bicikli. Szerencsére, mert ez Európa legsűrűbben lakott területe, az utakon, városokban sűrű a forgalom, gyakoriak a dugók.  A népsűrűség 393 fő/km². (Összehasonlításul Franciaország 110, Magyarország 108, Svédország 80, Németország 231 fő)

Fiets, tweewieler, rijwiel, kar karretje, zwijntje, stalen ros, velo - ezek a holland szavak mind a biciklit jelentik. Hollandia bicikliország. A 16 millió lakosra mintegy 18 millió működőképes és naponta használatban lévő kerékpár jut. A tavalyi évben 1,35 millió új bringát vásárolt a nép, átlagosan 600 euro értékben. Persze kényelmesedünk is, hiszen százezer darabot adtak el az elektromos meghajtású kerékpárokból. Ebben a statisztikában a szobabiciklik nem szerepelnek, az egy külön kategória 

Minden városban, faluban ott vannak a vörös téglával kirakott bicikliutak, az állomásoknál, közintézmények, iskolák, irodaházak mellett a hatalmas bicikliparkolók.

Amsterdami emeletes bicikliparkoló        Maastrichti kerékpármegőrző
A kerékpár nem olyan régi találmány, alig pár évtizeddel előzte meg az autót, és sokáig csak mulatság tárgya volt. A hollandok azonban  (Bejegyzés olvasásának folytatása »)

Fel vagyok háborodva.

A Holland Fogyasztóvédelmi Tanács rendőrségi vizsgálatot szorgalmaz az utrechti klinika ellen. 2004-től 2007-ig 24+9 beteg halt bele egy kísérletbe, amiben 296 hasnyálmirigygyulladásban szenvedő páciens vett részt.  A betegek felét szondán keresztül probiotikus készítményekkel kezelték, másik fele, mint kontroll csoport nem kapott ilyen készítményt. A probiotikus készítményekkel kezelt betegek közül 24, a kontroll csoportból 9 halt meg. A kísérlet egereken, patkányokon bevált, mint látható, embereken nem.

Egy munkatárs szerint az áldozatok családtagjai kártérítésre nem jogosultak, mert  aláírtak egy szerződést, és tudták, hogy kockázatot vállalnak. Állítása szerint a kísérlet sikerült, csak a tragikus végeredmény jött váratlanul. Ezt a mondatot nem is értem, a blőd vicc jut eszembe róla: az operáció sikerült de a beteg meghalt!

A kísérleteket leállították,  a belső vizsgálatok megkezdődtek. Folyik a szerecsenmosdatás, de a drámai halálozási ráta kicsit komolyabb utánanézést érdemelne.

Van egy régi vágyunk, szeretnénk majd egyszer Hollandiától vajdasági kis falunkig mindenféle sorbanállás, várakozás, határellenőrzés és útlevélmutogatás nélkül hazamenni. Néha ez az álom szinte karnyújtásnyira van, máskor fényévekre kerül tőlünk.

Vasárnap  zajlott Szerbiában az esedékes elnökválasztás első fordulója.  Izgatottan lestük a híradásokat, kerestük az interneten a részeredményeket. Sajnos a Magyar Szó és a Szabadkai Újság nem frissített, mintha nem foglalkozott volna a történésekkel, így kénytelenek voltunk a szerb újságokból tájékozódni. Érdekes volt böngészni a cirill betűs internetet.

Az eredmények láttán vegyesek az érzelmeink. Örömmel nyugtáztuk, hogy végre megszűnt a politikai közömbösség és 60%-on felül volt a részvételi arány. A másik jó hír, hogy a vajdasági magyar pártok, megelégelve az évtizedes széthúzást, közös koalíciós jelöltet állítottak Pásztor István személyében, aki több mint százezer szavazatot kapott.

Sajnos Boris Tadic, az EU felé törekvő demokratikus jelölt a második helyre szorult az ultranacionalista Nikolic mögött. Most  szorongva várjuk a február 3-i második fordulót.  A szavazást nagyban befolyásolta a Koszovó státuszáról folyó nemzetközi huzavona.  És Vajdaságnak egyáltalán nem mindegy, ki ül majd az elnöki székben.  Mennyire messze lesz tőlük Európa?

Azért van még remény. Drukkolunk.

Beszámoltam már a helyes kis pónibébiről, amelyik karácsonyi ajándékul született.  Szinte naponta elballagok az állatsímogatóba, viszem a kecskéknek az almacsutkát, sárgarépa, uborka héját, saláta- és káposztalevelet. Mikor meglátnak, vékony hangú kórusuk messzire hallik. Aranyos a három mekk, a tenyeremből eszegetnek, bár egymást a mohóságban gyakran oldalba döfik  hegyes szarvukkal. A sokszínű nyuszik, a bóbitás tyúkok, kakasok is kapva-kapnak a zöldség és gyümölcs maradékán.

A pónikat nem etetem, őket csak szeretgetem. Szép nagy kifutójuk van, ahol kettecskén köröznek, anya és leánykája.  Mi Foltosnak neveztük magunk között a gyereket. A minap beszélgettem a gondozóval, és megtudtam, hogy a kicsike karácsony éjjelén született, ezért az Angel vagyis Angyalka nevet kapta. Illik is neki, hallgat is rá. Napközben szabadon futkározik a legelőn,  éjjel az istállóban alszik. A gazdi esténként odaül mellé, vakargatja a hátát, símogatja, és mesél neki.

Meg is látszik rajta a törődés. Mikor megáll egy percre, olyan, mint egy plüssből és műszőrméből készített kis hintaló. Engem már ismer, és talán kedvel is kicsit, mikor meghallja a hangomat,  mókás bakugrások után odaüget a kerítéshez. A rácson benyúlva símogatom a kis fejét, és vakargatom az oldalát, ezt nagyon szereti. Közben magyarul tanítgatom

Az anyja már nem félti tőlem, de féltékeny a szeretgetésre, odafúrja a fejét közénk, így zsarolva ki pár gyors símogatást a kócos homlokára. Nehezen búcsúzom tőlük, de várnak a kacsák is a parkban .

Még egy bejegyzés a nagykorúság témához.  Nem csak katonának jók a fiatalok, de választók és választhatók is. Erre a legfrissebb példa a holland Szocialista Párt (SP) által decemberben a parlamentbe delegált Farshad Bashir.  A fiatalember épp 20 éve látta meg a napvilágot Kabulban, Afganisztánban, 10 éve él Hollandiában.  18 évesen már a Leeuwardeni Városi Tanács tagja volt. Elsőéves egyetemista. Szép karrier, még mondja valaki, hogy itt elnyomják a külföldieket

Nem is lenne ezzel semmi baj,  jóképű, reményteljes a fiú, de Hollandiában még a paraszti munkához is diplomát kérnek, mezőgazdaságit természetesen. Vajon miért nem kell semmiféle végzettség a politikusi pályához?  És hogyan egyezteti össze Farshad a honatyai munkáját az egyetemi tanulmányokkal? A másik érdekesség, hogy 12 évi parlamenti tagság után a törvény szerint nyugdíjra lesz jogosult. Vagyis 32 évesen

Kíváncsian várom, mire megy az SP a fiatalítással.

Mondták gyerekkorunkban, ha valami kisebb baleset ért bennünket.  Most azonban a katonák dolgáról lesz szó.

Egy hír a mai újságból

Szombat este két holland ISAF katona vesztette életét Afganisztánban. Egyikük 20, a másik 22 éves volt, jobb sorsra érdemes fiatal emberek.  A harmadik, szintén 20 éves katonának mindkét lábát amputálni kellett.

Ha legalább az ellenség végzett volna velük, de sajnos a saját csapataik lőtték őket, friendly fire vagyis barátságos tüzelés a hivatalos neve az “incidensnek”. A katonai szóvivő a rossz időjárási és látási viszonyokat okolja.  Én a holland kormányt és a hadügyet.  Ha már mindenáron részt kell venni ebben az úgynevezett békefenntartásban,  nem lehetne találni idősebb, tapasztaltabb embereket  az ilyen feladatokra?  Muszáj gyerekeket odavinni meghalni? Persze minden emberéletért kár, de talán kevesebb lenne az áldozat, ha több lenne a hozzáértés.

Furcsa, hogy hivatalosan csak 23 éves kora után lesz az ember nagykorú, akkor kaphat lakáshitelt,  teljes fizetést, akkor lesz büntetőjogilag felelős, akkortól önálló jogi személy. De ölni és meghalni már lehet sokkal hamarabb. Bolond a világ!

Ezzel a két fiatallal tizennégyre emelkedett az uruzqani hősi halottak száma. Mivel a holland kontingens mindössze 1350 főt számlál,  ez több, mint 1 százalék. 

Hollandiában sztrájkolnak a rendőrök. Jobb munkafeltételekért, magasabb fizetésért, több társadalmi megbecsülésért. Amsterdamban, Rotterdamban munkabeszüntetéssel, gyűlésekkel harcolnak az érdekeikért, ma szabad a vásár a biciklielkötőnek, áruházi lopónak,  hosszúlábú gyorshajtóknak. Az őrszobákon minimális személyzet teljesít szolgálatot.

Nálunk a déli provincián a maastrichti rendőrök okosabb módját találták ki a figyelemfelkeltésnek. A mai napra önkéntes munkát vállaltak. Az idősek otthonában segítenek,  fogyatékosokat kísérnek városnézésre, utcát, parkokat takarítanak. Minden tiszteletem az övék ….és nem csak sztrájknapon.

Azt tartják, nem jó dolog adósságot egyik évről a másikra átvinni. Igyekszem is  december végén minden ügyemet rendezni,  mégis adós maradtam a haarlemi kirándulás beszámolójának második felével.  Most pótolom.

Végigballagtunk a sétálóutcán, kis üzletek csalogattak friss kenyérillattal,  csillogó kirakatokkal, ajtó elé kirakott árukészlettel.

A legjobb, legrégibb haarlemi pékség (Bejegyzés olvasásának folytatása »)

Azaz tűzmunka, vagyis tüzijáték.

A hollandok szeretnek ünnepelni, bármiről legyen is szó, náluk tehát hamar otthonra talált a kínaiak hangos-tüzes szelleműzése.  Év közben is  rendeznek kisebb-nagyobb tüzijátékokat, akár magáncélokra is, de a királynő napján és szilveszter éjjelén igazán látványos a produkció. Míg az előbbi államilag illetve a városi tanácsok által szervezett és finanszírozott, addig az év végi magánkezdeményezés maradt.

(Bejegyzés olvasásának folytatása »)