Apoetéka

Nagyon szép napom volt tegnap. Tart még a gyönyörű napos idő, a vakációból is van még, és drága húgomtól színházjegyet kaptunk anyuval névnapunkra.  Isten a tudója, milyen régen voltam színházban, legalább egy évtizede.

Kicsíptük magunkat és az ötórási vonattal bementünk Pestre.  A terézvárosi utcákat róva feltűnt, hogy egy szolárium mellett egy kis utazási iroda van, mellette ingatlanközvetítő, ismét szolárium, és így tovább. Az egyhangúságot néha megtöri egy-egy kínai “ócó” kifőzde, vagy gombócda.

Egy jópofa táblát is láttam a Dog-boxok felett:

“Még egy terézvárosi kutya sem képes maga után takarítani”

Pár sarokkal odébb, már a művésznegyedben, régiségboltok és igazi kávéházak előtt járva jutottunk el Nagymező utcai Radnóti Színházig.

Odabent meglepődtem kicsit a méreteken, a nézőtér is szűk és pici, a színpad is alig szobányi. A bordó függönyt már felhúzták, ám látnivaló nem sok akadt. Hét órakor mobiltelefonok csengőhangja szólt a hangszórókból, megkérve a kedves közönséget, némítsák el készülékeiket. Erre bizony szükség volt, mert akadt fontos elvtárs, akit még az utolsó percben is hívtak.

Megkezdődött az előadás, és én egyszeriben elfeledtem, hol vagyok. Nem volt nehéz, hiszen szinte belecsöppentünk a cselekmény kellős közepébe.  Oscar Wilde vígjátéka,  Az ideális férj egy fogadáson kezdődik. A szereplők és a felszolgálók ott jártak közöttünk, ügyesen megnövelve ezzel a játékteret és bevonva bennünket is a komédiába. Rengeteget nevettünk, és gyakran bólogattunk is, hiszen az emberi természet, a politikai küzdőtér és a szerelmi harcmező az elmúlt száztíz évben mit se változott.

Szombathy Gyula lord Caversham szerepében, és Lengyel Tamás Arthur Goringként kiváló, teljesen hiteles alakítást nyújtott, de a többi színész is nagyszerű volt. A főkomornyik is tetszett, az az igazi karótnyelt típus, aki arisztokratább a gazdáinál. Hirtling István alakította a külügyminiszter helyettesét, mint címszereplő, eszembe juttatott pár mai politikust.

A rendezés Valló Pétert dícséri. Hihetetlen, ahogy szinte a semmi közepén, néhány asztal, kanapé, szék, esernyő, fűnyíró szimbolikus segítségével vittek bennünket a történet helyszíneire.

Örömmel láttam, hogy rengeteg fiatal is volt a nézőtéren, bár többségben nők. Lehet, hogy anyák napi ajándékul kapták a jegyet a párjuktól. Nem is lehetett okuk panaszra, mert a két főszereplő úr többször is fehérneműre vetkőzött és karnyújtásnyira csáboskodott az orrunk előtt

http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?id=404&cid=4203

Éjfélre értünk haza, fáradtan, de egy szép élménnyel gazdagabban.  A vasút utcája végig orgonafasor, az éjjeli csendben a virágillattól részegen dalolt egy fülemüle.

Jelentem, itthon vagyok megint. Az idő gyönyörű, a levegő orgonaillattal terhes. Mondtam már, hogy az a kedvenc virágom? Itt - mióta a határt átléptük - mindenfelé csak orgonát látok. Fehéret, lilát, szimplát és duplát, bokrot, fát, sövényt. El vagyok ragadtatva és amelyiket szaglótávolságban megközelíthetem, mélyeket szippantok az illatából. A piacon is ott árulták a nénik, hatalmas csokrokat száz forintért. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Persze közben mérgelődnöm is kell, mert  néhány év alatt 4 orgonafácskát is ültettem hollandiai kertünkbe, nőnek, lombosodnak, de virágot egyik sem méltóztatik hozni.  Csakazértsem. Itt bezzeg! Némelyik fácska térdig sem ér,  mégsem látszik a levele a rengeteg virágtól.  Bosssszantó.

Ma jót mulattam három árcédulán is. Női kosztüm - hirdette az egyik. Pár lépéssel odébb találkoztam a női melltartó felirattal, majd a kerti gereblye elnevezésre csodálkoztam rá. Általában a fordítottján szoktam füstölögni, a betűk, szótagok elspórolásán. Jelen esetben a felesleges információ késztetett nevetésre

A piacon vettem tíz könyvet 500 forintért.  A szép napsütésben ma egészen megpirult az orrom.

Reggelire melegszendvics várt,  a piacon kürtős kalács. Ebédre sóska, újkrumpli, tükörtojás, vacsorára körözött és piros retek volt.  Közben narancs, eper, körte. El vagyok kényeztetve.

A gyárban, ahol régebben dolgoztam, büszkén mondogattuk, hogy 42 különböző országból érkeztünk. Ma olvasom az újságban, hogy Amszterdamban egyre több a nem-holland származású lakos. Az utóbbi években különösen megnőtt a kelet-európaiak létszáma, bolgárok, románok, lengyelek költöztek ide nagyobb csoportokban. Összesen 176 nemzet gyermeke él a fővárosban, Hollandiaszerte pedig 190.  Ha jól tudom, a földünkön jelenleg 193 ország van, bár ebben tán Koszovó még nincs benne. Szóval ha így van, akkor majdnem minden fajtából akad 1-2 példány itt, akár Noé bárkáján  :D  Szép tarka társaság, igazi multikulti lehetne, ha nem volna mindig valaki, aki meglékeli a közös csónakot.

Hogy mi mindenről nem tud az ilyen Duci Juci!

Eddig nem tudtam, ki az a Pro Ana.

Mi? Mi az a pro ana? Igaza van annak, aki kijavít, előbb valami volt. Pro-ana oldalak százai lepték el az internetet, ahol fejlődésben lévő lánykák adnak egymásnak tippeket és tanácsokat, hogyan lehet minél kevesebbet enni. Nem kövér gyerekekről van szó jelen esetben, hanem zörgőcsontú kamaszokról.

Franciaországban a világon elsőként megszületett a törvény, hadat üzentek a kóros soványságnak, az ízlésterrornak. Betiltják a pro-ana oldalakat, és odafigyelnek a divatbemutatók kifutóira is. Hollandiában még nem mentek ilyen messzire, de már kongatják a harangokat.  Az elmúlt két évben tizenötszörösére emelkedett a pro-ana oldalak száma, a csitrik képesek az éhhalálba hajszolni magukat és egymást. Pszichiáterek, pedagógusok, orvosok bíztatják a szülőket arra, figyeljenek jobban a gyermekeik étkezésére. Ne dőljenek be az olyan trükköknek, mint morzsás tányér az asztalon,  gondosan csomagolt uzsonna,  szertehagyott csokipapírok.  A lányok egymást tanítják ki rá, hogyan lehet a szülőkkel elhitetni, hogy ők esznek. Ugyanitt praktikus hánytató ötletekhez is hozzájuthat az érdeklődő leány.

Aztán egyszer csak késő lesz!

Szerencsére a kategorikus betiltáson kívül más módszerek is vannak még. Ezek egyike a figyelmeztető banner. A Maastrichti Egyetem 5 hónapon át kísért figyelemmel olyan pro-ana oldalakat, ahol a kezdő lapra egy figyelmeztetést helyeztek el, rajta egy anorexiás képpel, és segítségnyújtás ajánlattal.  A vizsgált időszakban a potenciális látogatók 45%-a ezután már nem volt kíváncsi a pro-ana oldalra.

A másik hatásos fegyver lehet a széles körű nyilvánosság, az ismeretterjesztés.  Ennek egyik formájára bukkantam ma. Egy anti-pro-ana blog. Írója ironikus, vagy még inkább szarkasztikus, kemény.  Szerintem hatásos, legalább azoknál, akik még csak kezdő éhezők. Annyira tetszett a szöveg, hogy hevenyészett fordításban megpróbálom közre adni.

Ismeritek Pro Anát? Ő az, itt fenn a képen. Pro Ana öntudatos lány, szereti saját kezében tartani az életét, pontosan tudja, mi a szép, és nem hagyja magát befolyásolni. Kényes ízlése van, kevés dolgot szeret igazán.  Neki sokadikán sem kell aggódnia az üres hűtő miatt. Pro Ana nem beteg, ezt tudni kell, ő maga választotta ezt az életstílust. Büszke rá, hogy csontja és bőre között nincs hézag, izmokra sincs szüksége, azt a keveset, ami még van, igyekszik hamar elégetni.  Éjjeliszekrényén nem látsz fogamzásgátlót, vibrátort, cukorkát, mint más lányoknál. Nála hashajtó és hánytató van csak. A ház legkisebb helyisége Ana számára a legfontosabb, naponta sok időt tölt el benne.  Ha keresed, ott mindig megtalálod. Ám ő büszke erre. A tudományokban nem hisz, betegségtudata nincs. Reméli, hogy az orvosok is hamarosan rájönnek, neki van igaza. Így kell élni.

Sajnos Pro Ana mégsem boldog. Két jó barátjától, az endorfintól és a szerotinintól már 20 kilóval ezelőtt elszakadt, így pipaszár lábain egyedül áll a világban. Jó úton van affelé, hogy az orvosi egyetem múzeumában a bizarr testek között mutogassák, a háromszemű férfi és a négymellű nő között.

Pro Ana új kampányba kezd hamarosan. Nem kell a világ éhezőit támogatni, ők élnek egészségesen, ők testesítik meg a szépségideált. Ezek az eszmék egy falat répa és egy karika uborka között jutnak eszébe. Ana szemléltetni akarja, milyen a befelé gömbölyödő pocak. S ha egyszer szerelembe esik, választottja biztosan egy avokádó vagy egy fej saláta lesz.

 http://thevault.punt.nl/?id=291952&r=1

Ma délben hetven hetvenéves ősz gyerek élvezte a tél örömeit a szép tavaszi napsütésben.  Egy gyümölcslégyártó cég hívta életre a  Club 70+ elnevezésű egyesületet, keresve a vitális hetven fölöttieket.  Hága főtere, a Plein téli díszbe öltözött,  40 köbméter friss havat terítettek szét,  és a nyugdíjasok vad hógolyócsatát folytattak.  Bár viszonylag olcsó reklámfogásról van szó, az idős embereknek láthatóan tetszett a szórakozás.  De valószínűleg a hólabdázás után nem a cég jéghideg CoolBest italát, hanem forró csokoládét vagy rumos teát kortyolgattak

Ma megkezdődött az idei tulipánszezon. Marknesse faluban  egy tulipántermesztő  harmadik éve kínálja a virágokat ingyen. Mától május közepéig lehet menni szedni.  A virágmezőn egy kis kilátótornyot is felépítettek, piknikezni is lehet. A családok jól szórakoznak,  közben sokat megtudnak a tulipánokról és tanácsokat is kapnak a hagymák, palánták, vágott virágok kezelésére. Érdemes körülnézni a honlapjukon, sok szép fotó is van rajta.

http://www.tulpenpluktuin.nl/

Az emberek manapság sztereotípiákban gondolkodnak. Ha Magyarország, akkor puszta, gémeskút, gulyás és paprika. Ha Hollandia, akkor szélmalom, fapapucs, sajt…és természetesen tulipán. Ahogy az indiánoktól származó paprika otthonra talált a kelet-közép európai síkságon, és elhíresült, mint magyar termék, úgy tett szert a tulipán is a holland előnévre.

A tulipán hagymás növény, a liliomfélék családjába tartozik, származási helye messze keleten, a Pamir hegység lábánál van. Már az időszámításunk utáni ezredik évből vannak írásos feljegyzések róla. Karavánok hozták az első hagymákat Törökországba, ahol a 15. században kinevelték az első hibrideket. Nevét is valószínűleg innen kapta, a török „toliban” azaz turbán szóból, mivel a kinyílt virág feje hasonlít ehhez a keleti fejfedőhöz.

1593-ban az isztambuli nagykövet De Busbecq néhány hagymát ajándékozott az osztrák királyi botanikuskert igazgatójának, Carolus Clusiusnak. Ő azonban protestáns vallása miatt hamarosan menekülni kényszerült, és meg sem állt Hollandiáig, mindössze a becses hagymákat vitte magával.
Hollandiában enyhe és páradús az éghajlat, ami kedvezett a virág termesztésének. Eleinte, mivel kevés volt belőle, csak az igazán gazdagok engedhették meg maguknak, hogy tulipánt vásároljanak, de a 17. század közepére már nagyobb területeken termesztették, az újabbnál újabb változatok megjelentek a tőzsdén, és áruk rohamosan emelkedett. Ezt az időszakot a holland történelem „tulipánláz” vagy „tulipánmánia” néven emlegeti, mert a hagymák árai hirtelen a csillagos égig emelkedtek. Némelyik hagymáért mai áron számolva 2-3 ezer eurót is fizettek. A gyors meggazdagodás reményében sok kalandor természetű ember mindenét pénzzé tette, és a tulipánüzletbe fektette, amikor egyik napról a másikra megmagyarázhatatlan módon lezuhantak az árak, szegénységbe és kétségbeesésbe taszitva ezzel a befektetőket.

Erről a korszakról írt nagyszerű regényt Deborah Moggach Tulipánláz címmel. Elvezeti az olvasót az 1630-as évek Amsterdamjába, a patríciusházakba, a festőműterembe miközben megismerjük Sophie életét.

http://www.ulpiushaz.hu/konyv.php?konyv_id=102

Ám a tulipán diadalútját az egyéni tragédiák, és a tőzsdekrach sem tudták megállítani. A virágnak ma már több mint 3500 fajtája ismert. A fekete tulipánról regények, novellák szólnak, ám a természetben csak egészen sötét lila fordul elő. A népszerű csíkos tulipánok egy vírusfertőzésnek köszönhetik létüket. A legújabb , legdivatosabb hibridek most a papagájtulipánok, melyeknek felső sziromlevelei annyira cakkosak és színesek, hogy méltán viselik a tarkabarka madarak nevét.

Hága környékén sok száz hektáron termesztik a tulipánt, ezt a tájat az utikönyvek előszeretettel nevezik Európa virágoskertjének.
Hollandia évi tulipántermése 450 millió szál, amit vágott virágként értékesítenek, és persze jelentős a virághagymák exportja is.
Hollandia a világ kertésze, hiszen a tulipánexport 96%-a, a vágott virágok 60%-a, a cserepes növények 50% innen származik. Az 5 milliárd euro körüli virágforgalom helyszíne kilenc árverési központ, közűlük a leghíresebb Aalsmeerben van, ahol egy 700000 négyzetméteres csarnokban naponta 50000 üzletet kötnek. A Schipol nemzetközi repülőtérről naponta indulnak az un. virágjáratok, és viszik illatos terhüket a világ számtalan országába.

1949-ben rendezték meg Hollandiában az első nemzetközi virágkiállítást a Lisse melletti Keukenhofban, ami azóta is az ország fő látványossága. Több mint 30 hektáron 6 millió virág csodálatos elrendezésben, köztük bársonyos pázsit, évszázados fák, tavacskák szökőkutakkal, faházakban kávézók és kis üzletek, hatalmas virágpavillonok tele egzotikus növényekkel, madarakkal, pillangókkal, valóságos meseország.

  
Ha a simogató tavaszi napsugár előcsalja a virágokat, a kertek benépesülnek a csavargó tulipánok különböző fajtáival, és gyönyörködtetik nemcsak a szemet, de a lelket is.

Aki többre kíváncsi, nézzen be ide
http://www.tulipland.nl/
vagy ide
http://tulipan.lap.hu/
itt található a 80 legnépszerűbb tulipánfajta adatbázisa
http://www.tulipdatabase.nl/

Nagy napra virradtunk ma, a helyi protestáns templom előtt megtartották az évi esedékes motorszentelést.  Nemhiába imádkoztak a szervezők és résztvevők, végre szép tavaszi napnak örülhettünk, bár a hideg északi szelet elengedtem volna. A ceremónia fél 11-kor kezdődött, a gyülekező motorosoknak, családtagjaiknak, és a többi érdeklődőnek a partyservice kínált ételt-italt. Countryzene, lemezlovas szórakoztatta a népet, iszonyú hangerővel, ehhez társult a motorok dübörgése, és a gyerekek zsivaja. Az érkezők leparkolták a csillogóra suvickolt járgányokat, és a sok szöges-rojtos bőrszerelésben pompázó csizmás hölgy és úr bevonult a templomba. A kesztyűk, sisakok a motorokon maradtak. Az igazán menők márkás holmiban feszítettek, elvégre egy Harleyra nem ülhet fel az ember gyereke akármiben.

Az egy óra hosszáig tartó mise alatt csend borult a környékre. Majdnem dél volt már, amikor a tömeg kiözönlött a templomból és megkereste letámasztott paripáját. Kezdetét vette a látványosság. A túloldalon az öregek otthonának lakói is kijöttek, hogy megcsodálják a nap hőseit. A tér telistele volt motorokkal, voltak köztük ősrégi, ütött-kopott múzeumi példányok, mellettük a legújabb csupakróm, csupa csillogás csodák. Volt olyan motor, amit rádióval, kistévével szereltek föl. 

A tér egyik sarkában kerti sátorból rögtönzött baldachin alatt két pap és néhány ministráns állt, kezükben füstölő és szentelő. Ez utóbbi sajnos fekete vécékefére hasonlít, roppant illúzióromboló. A pap rövid imát mondott, amelyben Isten áldását kérte nemcsak a motorosokra, hanem a velük és mellettük közlekedőkre és a gyalogosokra. Figyelmeztetett arra is, hogy a szenteltvíz és Isten figyelme nem elegendő, sorsunk legalább ennyire saját kezünkben van. Balesetmentes sportszezont kívánt mindenkinek. Ezután felberregett a többszáz motor és szépen sorban, egyesével a pap elé járultak, hogy részesüljenek a szenteltvíz áldásából.

Érdekes, a résztvevők között alig lehetett fiatalokat látni. Ahogy elnéztem a gépeket és a felszerelést, nekik valószínűleg még nem telik ilyesmire. A középkorú mezőnyből kilógott egy idős házaspár, a ráncos alma orcájú nagymama nagyon élvezte a programot, kezében menet közben is dolgozott a kis digitális fényképezőgép. Az egyik motor, mihelyt szenteltvíz érte, nyomban lefulladt, gazdájának úgy kellett nagy nevetések között kitolni a térről. Egy sárga angyal is áldásért állt sorba, hát neki nagyon elkel a fentről jövő segítség, hiszen napi munkája során gyakrabban kerül veszélybe. Mindig akad vicceskedvű motoros is, az idén ez a hordóthordó tetszett leginkább. Vajon mi lehet benne? Talán csak nem sör? Az utolsók egyike hosszan husolta a hátsó kereket az aszfalthoz, így gondoskodva az ördög tömjénfüstjéről és a tömegoszlatásról.

Nemcsak a felnőttek, de néhány kerékpáros, rolleros kisgyerek is a pap elé járult, természetesen nekik is jutott az áldásból. Új színfolt volt a két miniterepjáró és minimotor, nyergükben mini motorosokkal. Szülők, nagyszülők büszkeségtől dagadva, a többi gyerek pedig irigykedve nézték őket. Utánpótlásban tehát nincs hiány.

Akik már végeztek, a teret négyoldalról övező utcákon várakoztak társaikra, a ceremónia végeztével feldübörögtek a motorok, megindult a menet a nézők sorfala közt. 120 km-es túrát tettek, majd közös estebéddel zárták az ünnepséget. A környéken mindenhol motorosokat lehetett látni, Yamahák, Mazdák és Harleyek morogtak fekete bőrbe csomagolt gazdáik alatt. Úgy tűnt, mindannyian ismerik egymást, egy nagy család tagjai. Remélem, nem vész kárba a szenteltvíz, és jövőre ismét itt lesznek teljes létszámban.

Megöregedtem. Már rég nem randevúra hívnak, hanem rákszűrésre. Nem sportcipőt, ékszert, parfümöt kínálnak a személyre szabott reklámok, hanem szemüveget, hallókészüléket, inkontinenciabetétet, viagrát, horkolásgátlót. És az örökzöld, a kedvenc, a legleg, a temetési biztosítás. Csöngetnek a házalók az ajtónál, hívnak estelente telefonon, küldik jobbnál - jobb ajánlataikat levélben. Egyik ilyen biztosító két óvodáskorú gyerek képével hirdeti áruját, a másik egy bánatos tekintetű kutyával, de van vidámabb is, például ez:

Eddig hősiesen ellenálltam. Mindenféle biztosításunk van, de ez, ez nem kell. Itt lakunk a temetővel szemben, majd ha eljön az ideje, átsétálok - hangzik minden esetben az egyre morcosabb elutasításom.

Más is így lehet vele, a piac megtelt, aki akarta, már megkötötte a biztosítását - elvégre ezt még az adóból is le lehet vonni - aki nem akarta, az naponta dobálja ki a reklámleveleket olvasatlanul.

Most új módszerrel támadnak a halálmadarak.  A fogyasztóvédelem, az autóklub, egyéb szolgáltatók kedvezményesen kínálják a hamarosan megjelenő könyvet “Overlijden”  azaz “Elhalálozás” címmel. Most 15 euróért megkaphatom az egyébként hasznos kiadványt, ami 152 oldalon foglalja össze mindazt, amit a témáról tudni lehet és kell. Ami ingerel, az a személyhez és szívhez szóló bevezető. Valahogy így:

Kedves XY hölgyem/uram

Gondolkodott ön már arról, milyen kívánságai lennének a temetésekor?  Ez a könyv kiváló segítség lehet, hogy személyre szabottan tervezhesse meg végső útját, így nem a hátramaradottakra hárul ennek felelőssége. Ne halogassa a döntést, gondoskodjon idejében a temetéséről, végrendeletéről.
Rendelje meg még ma a könyvet és válogasson az ajánlatokból!

Baráti üdvözlettel…

Persze a csekket is mellékelték, szorgos kezek mindent kitöltöttek, csak az aláírás hiányzik. Hogy egyem azt a gondoskodó szívüket.

Juszt se halok meg még 50 évig. Csak hogy jól kiszúrjak velük!