Apoetéka

A nyári nagy hőségben gyakran előfordul, hogy kigyullad a fenyveserdő. Évente hátomezernél is több az erdőtüzek száma. Hiába figyelmeztetnek hatalmas táblákon a tűzveszélyre, mindig akad figyelmetlen ember, aki nem ügyel a parázsra, autóból égő cigarettát kihajít. A tobozok ilyenkor, mint megannyi kézigránát, robbannak és elröpülnek messzire, újabb tűzgyerekeket szülve. A tűz fészke gyakran megközelíthetetlen helyen van, ezért helikoptereket és repülőgépeket vetnek be a megfékezésére. Egy ilyen tűzoltó repülőgép  ereszkedett le egyik délután a mi békés kis karini öblünkben, hason csúszva vizet szippantott és a váratlan súlytól kissé billegve eldöcögött tűz iránt. Pilóta férjem rögtön nevén is szólította a szép sárga masinát, miszerint ez egy CL-415 Canadair, 2 másodperc alatt 7 tonna vizet vesz ki a tengerből. Ennyi vízzel bizony sokkal hatékonyabb és gyorsabb a hagyományos tűzoltóknál. Másik előnye a biztonság, ugyanis a horvát hegyekben és erdőkben sok helyen még mindig vannak fel nem robbant taposóaknák, amik nehezítik a munkát és emberéleteket kockáztatnak.

A horvát légi tűzőrségnek hat nagyobb és hat kisebb repülőgépe van, és nyolc helikoptere.

Zadarban nem csak történelmi nevezetességek vannak, híres a tengeri orgona (Morske orgulje) is.  Betelve az építészeti látnivalókkal kisétáltunk a tengerpartra. Akár a kikötőtől indulunk, akár a tengeri kaputól, a sétány közepe táján akadunk rá erre az érdekes hangszerre.  A part falában nyílások vannak, a járdán meg apró lyukak. A tenger felől fújó szél és a hullámok együttes erővel szólaltatják meg a zenét.  Órákig lehet itt üldögélni, gyönyörködni a kilátásban és hallgatni a tenger muzsikáját.

Egy igazán rövidke video kóstolónak

Tengeri orgona

Kevés a messzeföldi turista, magyar szót viszont tízlépésenként hallottunk. A kikötőben magyarul is kínálták a hajóutakat. A zadari tengerpart érdekessége, hogy itt nem látni szállodasorokat. Egy férfi üldögél a parton a vizet szemlélve, egy bronzszobor. Ki ő, nem tudom, de csodaszép tengeri kagylót tart a kezében, mögötte hatalmas, szép iskolaépület magasodik. Tengerparti éttermet csak egyetlenegyet találtunk, azt is lefoglalták egy esküvő vendégeinek.  A kifüggesztett étlapot azért megnéztük:  1 kiló roston sült zubatac 300 kuna. Ennek a finom húsú tengeri fogasnak a Tesco jellegű helyi nagyáruházban 50 kuna kilója, de persze épp nincsen. Vettünk helyette skarpic és barakuda fajtát, este megsütöttük olajbogyóval, fokhagymával, a szomszéd virágoskertjéből orvul tépett rozmaringgal.

Eddigi sétánkat egy cukrászdában pihentük ki, ahol a déli hőségben nagy adag fagylalttal hűtöttük le magunkat. Jóval drágább volt, mint Karinban, de megérte az árát. Utána folytattuk a városnézést. Két érdekes térre is bukkantunk, a Trg tri bunara és a Trg pet bunara (Három kút tere és Öt kút tere) Ezek a kutak, mint az óváros nagy része, az 1500-as években épültek, és ivóvízzel látták el a város lakosságát. Mivel Zadar régi városa egy kis földnyelvre épült, amit egy híd kötött össze a szárazfölddel, így védhető volt ugyan, de a megszállók kiéheztethették volna őket. Ezért volt fontos az ívóvíz és persze az élelmiszerraktárak. Az Öt kút terét uralja egy korabeli bástya is, ami szintén a város védelmét szolgálta.  Előtte éppen ásatások folytak, ókori romokat tártak fel . 

Az itteni városkaput is restaurálják. Továbbmenve egy római oszlopot csodálhattunk meg,  de ezen a téren áll Szent Simeon temploma is, aminek magyar vonatkozása van (akárcsak a Marija és a Szent Ferenc templomnak). A 14. században I. Lajos királyunk felesége, Erzsébet imádkozott ott fiúgyermekért, ez a szokás még a múlt század végén is élt a várandós anyák körében. Ő készíttette a szent ereklyetartóját is, egy ezüst szarkofágot, amelyen Lajos király dicsőségét örökítette meg a művész. A téren áll még a városi levéltár épülete is, amin nem sok bámulnivaló van, de bent, a sötét és piszkos kapualjban egy márványtáblára lelek, ami Jelasics horvát bán érdemeit méltatja. Ő az a Jelasics, aki Petőfi versében szerepel : “fut Bécs felé Jelacsics, a gyáva, seregének seregünk nyomába’..”

Itt egy érdekes cikk a témában

Jellasics

Zadar azon kevés adriai városok közé tartozik, amelyikben régebben sosem jártam, de még csak nem is kívánkoztam. Mindössze annyit tudtam róla, hogy régi neve Zára és nagy kikötője van. Most úgy alakult, hogy Karinhoz ez volt a legközelebbi város,  és 50 km távolságban az egyetlen látnivaló. Elhatároztuk, hogy megnézzük. Kellemes csalódást okozott.

Az egyetlen gond a városnézéssel, hogy elég nehéz jó parkolóhelyet találni. Végül a harmadik körben sikerült egy árnyas fa alatt, a kikötő feletti utcában megállni.  Alattunk az egyik oldalon a jachtkikötő és a gyaloghíd, másik oldalon egy sétálóutca volt. Parkolni egyébként a kórház parkolójában és a külvárosban ingyen lehet, az óvárosban 3 kuna óránként. A parkolóőrök szorgalmasak, rendőrt viszont egy hétig nem láttunk.

Zadar a legrégebbi horvát város, óvárosában több napra elegendő látnivaló akad. A tenger felőli kapun jutottunk be a sétálóutcára.  Szinte minden ház műemlék, egyikben kávézó, másikban a horvát könyvtár, némelyikben meg régiségek  és giccses festmények kaphatók, talpunk alatt a simára koptatott fehér kövezet ragyog a tisztaságtól. A viszonylag új épületek között is lépten-nyomon régi falmaradványokra, kis szobrokra, faragott ablakkeretekre akadunk.

A váratlanul előbukkanó kisebb-nagyobb tereken cukrászdák, éttermek, kávéházak csalogatnak.

Az egyik utca végén váratlanul tűnik elénk a híres, 9. században épült román stílusú Szt. Donát templom. Mellette a szokásos bazár, előtte pedig a római fórum maradványai.

Egy másik gyönyörű városkapun keresztül ismét a tengerhez érünk, a régi városfalak árnyékában a bájos kis öbölben csónakok, jachtok, kis hajók horgonyoznak. A fal belső oldalán a városi parkban két égigérő babérfa alatt hűsölünk egy kicsit, szedek is a leveleiből egy marékkal, no nem babérkoszorúnak, inkább a krumplifőzelékbe.