Archive for January, 2009

Megint a vízről

Tuesday, January 20th, 2009

Kaptam egy linket, egy jó cikk Hollandia árvízvédelmi építkezéseiről és a szélerőművekről.

Magyar földön Hollandiában

Thursday, January 15th, 2009

Nemrég Hágában jártam a magyar követségen. Hamarosan lejár a magyar útlevelem, azt kellett intéznem.

Hága a hivatalos holland főváros, de tán ez látszik rajta a legkevésbé. Neve kettő is van:  Den Haag és ‘s-Gravenhage, ám bár félmillió lakosa van és minden van benne, ami egy városnak kell, városi rangot mégsem kapott soha, városi privilégiumokat igen. Hága mintegy 750 éves múltra tekint vissza. A Binnenhof (belsőudvar) nevű várat a XIII. században építették, majd a Ridderzaal (lovagterem) következett, a parlament azóta is itt ülésezik, és különféle ceremóniákra is használják. Néhány nagykövetség is helyet kapott a villanegyedben, de ha az összképet nézzük, mintha valami egzotikus ország kisvárosában járnánk. A villamosokon, a piacokon, az utcákon alig látni fehér embert.  Eltévedünk, bekeveredünk egy lakótelepre, az egyirányú utcák szövevényében keringünk egy darabig, a szeméthegyek, piszkosszürke házak, befüggönyözött ablakok, az idegen betűs feliratok nyomasztanak, a járókelők megbámulnak, mint marslakókat, hát sietünk odébbállni. Végre meglátjuk a táblát Scheveningen felé, ez Hága Rózsadombja. Az útkereszteződés háromszögében egy felüljáró alatt megpillantjuk a Madurodam piros-fehér világítótornyát. A minivárosnak érdekes és megható története van. Egy egyetemistákat ápoló szanatórium anyagi nehézségekkel küzdött. Londoni példára, hogy gazdaságilag lábraálljanak, egy turistalátványosságra gondoltak. Ugyanekkor a willemstadi Maduro házaspár egy emléket szeretett volna állítani egyetlen fiának, aki 1945-ben a dachaui táborban tifuszban életét vesztette. A kívánságok találkoztak. A hágai polgármester kimért egy darabot a scheveningeni erdőből, a lelkes delfti egyetemisták megtisztították a terepet, egy tervező 1:25 méretarányban megtervezett egy igazi holland kisvárost és kezdetét vette az építkezés. 1952 nyarán megnyílt a meseváros. Az épületek mind igaziak, tehát mindnek megvan a nagy testvére valamelyik holland városban. Igazi a schipholi reptér, a dűnék, a felvonulások, a búcsú, a királyi hintó, az autóutak, a fúrótorony, a miniatűr fák, amiket évente tízszer is metszenek, hogy ne nőjenek a házak fejére. Minden igazi és minden működik. Némi aprópénz bedobására megindulnak az autók, megszólal a zene, és este, mikor besötétedik, a térdig érő házikókban kigyúlnak a lámpák.

Madurodam

A Magyar Követség innen már nincs messze, szép fehér villa a kervárosban, kertjében a jeges szellő lebegteti a háromszínű zászlót. A kiskapun a magyar címer és magyar feliratok ismerősen köszönnek ránk, ügyeket intézni a szuterénban, afféle pincehelyiségben lehet. A szép palotába közönséges halandó nem léphet be. Igaz, az irodába se könnyen, csengetni kell, belülröl szemrevételeznek a kamerán keresztül, s ha bizalmat keltünk, megnyílik a külső ajtó, utána egy “zsilipelés”után a belső is. Kis szobácskába jutunk, egy asztal középen, körötte néhány szék, a fal mellett egy polc a reklámlapoknak. Az ügyintéző hölgy vastag üveg mögött mint akváriumban ül, mikrofonon keresztül értekezünk, forgótálcán tuszkoljuk be az útlevelet, pénzt. Udvariasságban, segítőkészségben nincs hiány, a hely mégis leverő, pláne, hogy se wc, se kávéautomata, se magánszféra nincs. De legalább hamar végzünk, és máris miénk a világ.

dsc08321.jpg Bár csikorgó hideg van, de ragyog a téli nap, hát meg se állunk a tengerig. Hoek van Holland – így hívják a helyet, ahol a partra érünk. Az embermagas homokdűnék közt nyúlik a tajtékos vízbe Hollandia csücske. Nincs valami nagy tömeg, néhány elszánt kutyasétáltatóval találkozunk csak. Vacogva csodáljuk a vizet, apró kagylókat szedegetünk – stopstop, enyém a kék csíkos!!!  :)  – mélyeket lélegzünk a sós tengeri levegőből és elképzeljük, hogy nyár van. Alig pár napja, január elsején ezrek mártóztak itt meg a jeges vízben. De ez nem nekem való “sport”.

dsc08335.jpg dsc08338.jpg kuty.jpg

Alig várjuk, hogy visszakerüljünk az autó védett melegébe. Elhajtunk a Hágai Nemzetközi Bíróság épülete előtt, ahová a háborús bűnösök kerülnek. Megcsodálunk néhány szép szállodát, kastélynak is beillő házat. Félórás autós városnézés után leparkolunk a Sör utcánál, és csavargunk egyet. Érdekes negyedbe jutottunk, közel az állomás, betérünk egy-egy pohár forró kakaóra egy gyorsétterembe, sajnos itt sincs wc.  Az állomás közelében nagy építkezések folynak, néhány hatalmas modern épület mellett régi holland stílusban épült új házakat is látunk. Kis csatornákat, zöld parkokat, a befagyott tavacskán korcsolyázó tömeget.

dsc08353.jpg dsc08355.jpg dsc08316.jpg

Délután háromkor elbúcsúzunk Hágától, estebédre várnak Heemstedében.

Prettige kerst en een goed nieuwjaar

Sunday, January 4th, 2009

winterneede4.jpg

Kicsit hosszadalmas lett a nyári beszámoló, és időközben változások történtek itthon is. Szeptember óta ismét dolgozom, így kevesebb időm marad erre a blogra, különösen azért, mert van még mellette másik kettő. A munkáról, egy holland szálloda mindennapjairól írok itt:

Kalandok a fehér városban

Ugyancsak szeptembertől indítottam el a hétvégi óvodát a limburgi gyerekek számára, minden második szombaton tartok foglalkozást a kicsiknek. Erről időnként itt lehet olvasni:

Limbovi

Közben végetért  a 2008-as év és megint öregebbek lettünk. Boldog új évet mindenkinek, aki erre téved.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer