Apoetéka

Amikor Magyarországon elkezdődött a kórházak privatizációja, a politikusok szívesen hivatkoztak Hollandiára, miszerint itt minden milyen klasszul működik. Hitték is, amit mondtak, hiszen látták. Minden országnak vannak Patyomkin-intézményei, amit a külföldi delegációknak mutogatni lehet, és szerencsés az az ügyfél, aki egy ilyen intézménybe bekerülhet. Az országos átlag, a realitás azonban egészen más. Itt is vannak régi, elhanyagolt épületekben kórházak, az idősotthonok, gondozóházak is anyagi nehézségekkel küzdenek, a háziorvosi szolgálat kritikán aluli, egyre több orvosságért kell fizetni, egyre drágább az egészségügyi biztosítás és egyre több még ezen felül a saját rész. (jelenleg 155 euro fejenként, amit saját zsebből kell kifizetni annak ellenére, hogy top biztosításunk van fejenként havi 130 euróért)

Az egészségügyi intézmények konszernekbe tömörültek, az egészségbiztosítók szintén. Civil személynek rálátása sincs, mi történik a háttérben. Itt Limburgban, a déli végeken a csodálatos, futurisztikus, fantasztikus új kórházunk az Orbis fennhatósága alá tartozik, ez a konszern a kórház tulajdonosa. Afféle státuszszimbólumként alkották meg ezt a “remekművet”, és valóban van benne minden, mi szem-szájnak ingere, robotkarok cserélik a lepedőt, ürítik a szemetet, távirányítóval lehet a függönyöket, ajtókat, ablakokat nyitni és csukni, számítógépen rendelni az ennivalót. Márvány, üvegfal és csillogó króm mindenütt, hatalmas modern szobrok kápráztatják a látogatót. Mindez a csuda 380 millió euróba került, jócskán többe a tervezettnél. Az Orbis egyre-másra vette föl a hiteleket, és még akkor nem tudták előre kiszámítani, mennyibe fog kerülni ennek a hatalmas épületnek a fenntartása. A januári költözés után hamar kiderült, hogy a rezsiköltség is nagyon magas. A 2009 évi előrelátható veszteség 38 millió euró lesz. Mit lehet ilyenkor tenni? A vezetőség távozott hamar - feltételezem, szép kis lelépési összeggel, ez itt így szokás - az új vezetés most szaladgál fűhöz-fához, állami szervekhez és helyi önkormányzathoz segítségért, és hogy addig se teljen hiába az idő, felmondanak 700 embernek. Ebből 150 átkerülhet a maastrichti és a heerleni intézményekhez, a többi találja fel magát! Szerencsére annyi eszük van, hogy a tizedelést az adminisztráción és a szakképzetlen munkaerőn kezdik, kipróbált szakmunkásaikat jól felfogott érdekükben féltőn őrzik.

A szakszervezetek végre elkezdik feszegetni, mennyi is a havi jövedelme az igazgatótanács tagjainak. Bár szerintem már késő, a leköszönt vezetőség már rég a Karib-tengeren sütteti a hasát :(  itthagyva nekünk a csődöt.

Egy groningeni középiskolában iratrendezéskor 15000 guldent találtak egy cipősdobozban.  A - valószínűleg a diákok által összegyűjtött - pénz legalább tíz éve lapult az iratok között. Kíváncsi vagyok, beváltja-e nekik a bank?

Egy katicabogár okozott felfordulást a kórházban Winterswijkben. Senki nem tudja, honnan került elő, hogyan juthatott be az operációs részlegre, hiszen légnyomáskülönbséggel védekeznek az “illetéktelen behatolók” ellen. Az osztályt lezárták, teljes fertőtlenítés után holnap kezdhetik meg újra a sürgős műtéteket. A héten operált betegeket pedig megfigyelés alá helyezik. Ki gondolná, micsoda veszedelem származhat egy ilyen kis pöttyös bestia látogatásából?

Épp 15 hónapja, hogy írtam városunk új kórházának építéséről

Időközben elkészült a hatalmas beruházás és január végén profi módon lebonyolították a költözést is. Tegnap nyílt alkalmam rá, hogy megnézzem, hogyan valósították meg a nagy tervet.

Kocsival mentünk, így először a hatalmas, fedett parkolót vehettük szemügyre. A kertészeti munkák köröskörül még nem fejeződtek be, láttunk egy kis gyaloghidat is a semmi közepén, amelyik sehonnan sehová nem vezetett. De a hangszórókból megnyugtató operaáriák hangja áradt. A gyalogosoknak szánt utak, átkelők szépen ki vannak jelölve. Viszont a tolókocsival, babakocsival közlekedőknek szánt liftek olyan szűkek, hogy szinte használhatatlannak bizonyulnak. Ugyanez a helyzet az ajtókkal is. Nem vagyok épp gyönge lányka, ám a két és fél méter magas monstrumokkal alig tudtam megbirkózni. Aki valóban beteg, fogyatékos vagy idős, az segítség nélkül egyet sem tud kinyitni.

A régi kórházunk sötét volt és labirintusszerű, gyakran eltévedtem a szintek, épületszárnyak, mellékfolyosók szövevényében. Itt a járóbetegrendelés a földszinten kapott helyet. Egy hatalmas csarnok az egész, áttekinthető, de inkább repülőtérre vagy vasútállomásra emlékeztet az informácíós pultjaival. Nem, azt nem mondhatom, hogy csúnya, hiszen tágas, világos, impozáns, van, ahol 5 emelet magasságban csak ablakok vannak, árad be a fény. Mégis, számomra túl modern,  és túl kiszolgáltatott benne mindenki. A régi kórházban minden részlegnek, szaknak megvolt a saját személyzete és a saját kis váróterme, ruhafogasokkal, ahová az ember a kabátját felakaszthatta, kényelmes székekkel, kis asztalkákkal, folyóiratokkal , kávéautomatákkal, ha többször jártam ott, már egészen otthonosan éreztem magam. Itt egy nagy hodályban a betegek nyáját egy akolba gyűjtötték. Az információs pultnál (a kép  a < > jelekkel 360 fokban elfordítható) mondanak egy szobaszámot, hol kell várakozni. Az orvosoknak nincs már saját rendelőjük, így névtábla sincs az ajtókon. Minden doktor minden szobában rendelhet. Következésképp eltűnt a szobákból minden személyes tárgy, fénykép vagy jópofa kávésbögre. Egyszerűségükben cellákra hasonlítanak, egy asztal - két szék, és a minimálisan szükséges felszerelés.

Ami tetszik, a színek, formák összhangja, látszik, hogy gondosan terveztek.

A padlót szolíd  és praktikus kőlapokkal fedték, sajnos 10 méterenként - feloldandó az egyhangúságot - csúszós márvány csíkokat iktattak be. Az egész csarnokon végigkanyarog egy fél méter széles kis “patak”, ami néhol kiszélesedik. Ez úgy látszik, nagyon nem vált be, balesetveszélyes is volt és szerintem a gyerekek hamar felfedezték a pancsolási lehetőséget, mert mostanra nagy részét fa rácsokkal fedték le, a többit kerítésekkel körülzárták. Mindkettő elég zavaró. Kíváncsi vagyok, mitévők lesznek vele, remélem, nem marad így. A nagy közös térnek még egy hátrányát fedeztem föl: megérkezett - vagy kisült? - a friss pékáru, és minden tele lett az isteni illattal. De nekem éhgyomorra kellett vérvételre várnom. Sokat.

Ott is megváltozott az eddigi rend, már nem kint a pultnál végzik az adminisztrációt, hanem a laboránsokat terhelik vele. A kis kuckóban nem csak az orvosi műszerek foglalják a helyet, de a cimkéző, a számítógép és a kartotékdobozok is. A pácienset csak egy oldalról lehet megközelíteni, balról. Nekem a jobb karomból akartak vért venni, így szegény hölgy letérdelt a kőre, mert a kis sámliformára kellett raknia az eszközeit. Az asztalkája kicsi fiókjai dugig voltak mindenfélével, hol ez-hol az potyogott a földre.

A mellékhelyiségek viszont tágasak, tiszták, jó illatúak, öröm volt bemenni. A személyzetre sem lehet semmi panasz, megpróbálnak megbirkózni az új körülményekkel és a betegek áradatával is. Lassan elül majd a kíváncsiság, talán a hibákat is kijavítják, az elmaradt munkákat is befejezik, és orvos, nővér, beteg belakja az új kórházat.

Az emeleteken nem jártam még, mondhatom, szerencsére, hiszen ott vannak a műtők, kezelők és a kórházi szobák. De a kórház honlapján meg lehet nézni, milyen egy betegszoba. (a kép  a < > jelekkel 360 fokban elfordítható) Én a képek alapján azt is elég spártainak találom.
Végigolvasva a hpnlapon a kommentárokat, a legtöbben ugyanazokat a dolgokat nehezményezik, amit én, bár többen felrótták, hogy nem volt ünnepélyes megnyitó. Hát igen, a hollandoknak fontos az ingyen eszem-iszom.

Szép tavaszi vasárnap lett mára, mégiscsak március van. A jó idő kicsalogatott mindenkit a szabadba. Kibújtak a földből a krókuszok, előkerültek a biciklisek, motorosok, sőt a tüntetők is. Maastrichtban ma összegyűltek a Voorpost tagjai Hollandiából és Belgium flamandok lakta részéről, hogy tiltakozzanak a coffeeshopok ellen, a drogtermesztés és szabad drogárusítás ellen. A tüntetést bejelentették, engedélyt is kaptak rá, de ez kevésnek bizonyult. A SP vagyis a holland szocialista párt - védjegyük egy érett paradicsom - nehezményezte, hogy a (szerintük szélső-) jobboldal felvonuljon. Ellentüntetést szerveztek, persze ők nem jelentették be előre. A rendőrség, ahogy illik, megakadályozta, hogy a balosok megtámadják a Voorpostot, vesztükre, mert így rajtuk csattant az ostor. A szocialisták szétvertek egy rendőrkocsit, a rendőrök gumibotokkal védekeztek, és sikerült visszaszorítani a megvadult piros paradicsomot. Szerencsére ezt a várost is folyó szeli ketté, a Maas, ami most természetes határt képezett az ellenséges két csoport között. Mégsem sikerült teljes mértékben a távoltartás, mert a városból távozó Voorpost-aktivistákat kőzápor, üvegdobálás kísérte, sebesülés és letartóztatások is történtek.

A szocialisták sajnos abba a hibába estek, hogy mindenkit szélsőségesnek, rasszistának, fasisztának, radikálisnak kiáltanak ki, akinek nem tetszik a multikulti és a tömeges bevándorlás. Ezeknek a száma pedig egyenes arányban gyarapszik a bevándorlók számával. Az SP-nek viszont a bevándorlók az aranyszavazatokat tojó tyúkjai, tehát foggal-körömmel harcol értük. Vezetőjük a maastrichti rendbontás kapcsán azzal védekezett, hogy soraikba futballhuligánok keveredtek, ők a hibásak 

 Tüntetés  drogmentes hazánkért!