Archive for May, 2009

Rigócsőr

Wednesday, May 20th, 2009

maugli-lapul.jpg

Szegény kis Maugli, olyan gyáva. Sokáig ő volt a kicsike Szilveszter mellett, meg beteg is volt nagyon, hát mi tagadás, elkényeztettük. Bár a szomszédok váltig állítják, hogy házon kívül elég vérmes, és agresszív fellépéssel zavarja el a területére tolakodókat, mi csak azt látjuk, hogy minden hangtól, váratlan mozdulattól a frász jön rá. Régi ellensége egy szarka, amelyik gyakran ordibál rá a hatalmas ciprus biztos magasából. Maugli olyankor reszkető ajkakkal, mammammamma nyafogással keres védelmet nálunk. Mióta egyedül maradt, felnőtt lett, olykor vadászik is, zsákmánya pici egér, törpenyúl. A madaraktól azonban tart. Erre úgy látszik, rájöttek a kertben lakó rigók is, mert egy hét óta Maugli alig teszi ki a lábát a teraszra,  két-három ellenség rögtön megjelenik, és teli szájjal szidalmazza szegény cicánkat. Vad szárnycsapkodással keringenek körülötte, és csattognak a durva szavak. Maugli szegény csak ül, és várja, hogy elvonuljon a feje fölül a zivatar. De hiába, az öklömnyi kis jószágok akár egész nap bírják torokkal, a hangerő is rémes. Ha megsokallom, kimegyek, tapsolok párat, akkor fél percre csönd lesz, majd kezdődik minden elölről.

Kedves dolog a madárdal de nem egész nap, és nem nyolcvan decibellel :D

Rigóveszély

Spárga holland módra

Monday, May 18th, 2009

asperges.jpg…avagy nyakig ülünk a szószban?

Az EU kiszélesítése nyomán kisebbfajta népvándorlás indult meg nyugat felé. Képzetlen emberek százait-ezreit adják el élelmetes honfitársaik rabszolgának. Sokan még fizetnek is azért, hogy “intézzenek”munkát nekik, valamiféle földi paradicsom képzetével vágnak neki az ismeretlennek. Akadnak olyanok, akik szerencsével járnak. De egyre több azoknak a száma, akik üres zsebbel, keserű szájízzel mennek haza.

Somerenben most lepleztek le egy modernkori rabszolgatartó nőszemélyt. Spárgaültetvényén 37 románt, maroknyi lengyelt és néhány portugált dolgoztatott, 5 eurós órabérért. Ez, ha nettó, nem is olyan kevés, megszokott kereset a mezőgazdasági munkáért. De a munkaadó a másik felén is meg akarta vajazni a kenyeret. Szállást, ellátást ígért a munkásainak. Kaptak is egy-egy ágyat valami ablaktalan barakkban, vagy sátorban, de az egészségügyi és tűzvédelmi állapotok nem feleltek meg az előírásoknak. Az ellenőrzéskor derült ki, hogy a tulajdonos elszedte a vendégmunkások útlevelét, biztosítási papírjait, nem hagyhatták el a tanyát. Élelmiszert, tisztálkodási szereket horribilis összegért adott el nekik, egy sampont pl. 13 euróért. Fizetésüket visszatartotta, amelyik okoskodott, azt meg is ütötte.

A hatóságok rendes szállásra akarták vinni a munkásokat, de azok csak azt hajtogatták, amit ET.: haza, haza!  Visszakapták hát az útleveleiket, kerítettek nekik egy autóbuszt, és hazavitték őket Romániába.

Sajnos nem ez az első, és nem is az utolsó ilyen híradás. A szegénységnek mindig voltak és lesznek vámszedői. Mindkét oldalon.

Zondebok

Thursday, May 7th, 2009

Zonde=bűn, bok=bak  zondebok tehát bűnbak.

Sok fórumon vitáznak mostanában egy Maria Mosterd nevű fiatal nőről, aki középiskolás lány korában egy marokkói származású fiatal strici karmai közé került. Maria anyjával és húgával élt, hétköznapi, kissé unalmas életet. Kalandra vágyott, a szürke iskolai hétköznapok megédesítésére. Csodálta a téren lézengő srácokat, akik oly szabadok voltak, mint a madár. Aztán  megszólította az egyikük, Manou… és minden megváltozott. Négy évig tartott a kapcsolat, a lány prostituált lett és sok mindent látott, a drog-, fegyver- és leánykereskedelem mindennapjaiból. Szerette az ő Manouját, de tartott is tőle, hiszen ebben a társaságban mindennapos volt a fizikai és lelki erőszak.

Élményeit egy sikerkönyvben írta meg, Echte mannen eten geen kaas/Az igazi férfiak nem esznek sajtot címmel. Hamarosan megjelent az anyuka könyve is, a másik oldal szemszögéből. Mondhatni befutottak a hölgyek. De nincs az a háztartás, ahol egy kicsit több pénznek ne tudnák hasznát venni, Maria most pereli volt középiskoláját, amiért nem ügyeltek rá kellően, nem vették észre, mibe bonyolódott. 75000 eurót szeretne kasszírozni. Ez viszont már sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen ilyen alapon a jó édes mamáját is perelhetné, aki nem kérte számon, hol kódorog iskola után/helyett? Tipikus példája a felelősség áthárításának. Ez a példa úgy látszik, kezd hozzánk Amerikából átszivárogni, ahol dohánygyárakat perelnek dohányosok, McDonalds éttermet elhízottak, hiszen a bűnbakkeresés az ügyvédeknek rutinmunka és zsíros konc, a “károsultaknak” pedig győzelem esetén biztos kenyér.

mariamosterd.jpg Maria és Lucie Mosterd a könyvbemutatón

Úgy tűnik, Mariának nem vált kárára ez a tapasztalat, hiszen a könyvét mindenki dícséri, tehát nyilván tehetséges. Most éppen Indiában utazgat, élményeket gyűjt második könyvéhez, melynek címe Bindi. Remélem, a kártérítést nem kell az iskolának kifizetnie, hiszen ha ez példaértékű lenne, az iskolák az amúgy is szűkös anyagi forrásaikat nem győznék mindenféle mondvacsinált “veszélyeztetésre” kifizetni.  Kinek az uzsonna ártana meg, kinek a tornaórán görbülne haja szála, élelmes ügyvédek meglátják a pénzszerzés lehetőségét hamar. Az egészségügyet már régóta fosztogatják, az oktatási intézmények még szűz terep.

Ps. Akad, aki megkérdőjelezi még a szerzőségét is, hiszen saját és anyja állítása szerint 12-16 éves kora között alig járt iskolába, kezelhetetlen, vad kamasz volt. A könyv pedig az olvasók és a kritikusok szerint is remekül megírt bestseller.

Maria honlapja

Éljen május másodika

Saturday, May 2nd, 2009

Szép májusi szombat délután. Bevásároltunk, hazaindultunk, amikor a tér másik felén észrevettük a szerény kis reklámtáblát: autómosás € 3.75.  Az autónk meglehetősen szutykos volt, most virágzottak az utcánkban a hatalmas tölgyfák, sárga virágporral szitáltak napokig. A madarak is odatették a névjegyüket a szélvédőre, ajtóra, tetőre. Beálltunk hát a rövidke sorba, és nem bántuk meg. A helyi cserkészcsapat dolgozott ott parancsnokaikkal együtt, jó hangulatban, lelkesen. Egyik pár beáztatta a kocsit, a másik habos vízzel végigsúrolta, a harmadik a kerekeket mosta  meg, a negyedik a tiszta vízzel jött, az ötödik száraz ronggyal dörgölte ragyogóra. Közben viccelődtek, viháncoltak, játszottak velünk és egymással, a melegben még locsolkodtak is. Munkájuk igazán megérte az árát, föl is kerekítettük kicsit, hiszen jó ügyet szolgált az adomány. Tetszik, hogy nem siránkoznak, nem várnak állami, városi támogatást, hanem összefognak és két kezük munkájával megteremtik a szükséges anyagi feltételeket a cserkészcsapat munkájához. És még csak nem is érzik áldozatnak.

Eszembe jutott róla, hogy régesrégen az óvodában sok ötletes apró tárgyat készítettünk a gyerekekkel, utána vásárt tartottunk. El is kelt minden az utolsó darabig, a szép bevételből  játékokat vásároltunk.

Estefelé elsétáltunk az állatsímogató felé, ott is kellemes meglepetés ért bennünket: kis póni született ismét, Nina a neve. Még elég reszketősen inog a vékony lábacskáin, de félelem nélkül jön a kerítéshez, hagyja magát símogatni, sőt, ha sikerül neki, bekapja az ujjunkat és szopik :)

nina.jpg nina1.jpg dsc08704.jpg

Ámok

Friday, May 1st, 2009

Volt egy szép ünnepünk. 60 év óta ünnepelték a hollandok április 30-án a királynő napját, mindig vidáman, mindig békében. Nem kellett sose golyóálló üveg mögé, páncélozott autóba, testőrök háta mögé bújni a monarchia tagjainak.  Úgy tűnik, a tegnapi nappal lezárult ez a békés korszak. A hírekből biztosan mindenki előtt ismeretes, mi történt. A rémtett utáni órák kaotikusak voltak, hiszen kevés volt az információ, mindenki terrorista akcióra gyanakodott. A történet szimplábbra, de érthetetlenebbre sikeredett.

Sokan mentegetni próbálják az elkövetőt, munkanélkülivé lett, ki akarták tenni a lakásából. Hollandia még a gazdasági válságban is megmaradt jóléti államnak. Aki munka nélkül marad, az munkanélküli segélyre jogosult. Aki nem tudja fizetni a lakbért, kaphat hozzájárulást. Vannak élelmiszerdepók, ingyenkonyhák. A sorsa mindenkinek a saját kezében van, nem lehet mindig másokra hárítani a felelősséget. Az adott – valóban nehéz – élethelyzetben sok mindent lehetett volna tenni. Ő a legrosszabbat választotta, akarattal megölt hat gyanútlan, ártatlan embert,  megsebesített egy tucatot,  százaknak okozott lelki sebeket és 16 millió embernek tönkretette az ünnepnapját. Erre nincs, nem lehet bocsánat. Az pedig, hogy maga is belehalt a sérüléseibe, nem menti fel a bűne, csak a büntetés alól.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer