Apoetéka

Sok értelmetlen, bosszantó, ízléstelen vagy csak szimplán hülye tárggyal találkoztam már életemben, de az évszázad vacakja címért nyugodtan jelentkezhetne az, amit ma láttam. Bár talán helyesebb lenne azt mondani, hogy hallottam, mert egy gyermekcipőről lesz szó, ami lépéskor nyikorgó, sipító hangot ad. Olyasfélét, mint a sípoló gumiállatkák. A szembejövő példányban egy két év körüli kisfiú tartózkodott, aki nemcsak járkált, de ugrált, szökdécselt, topogott is. Minél erőteljesebb volt a talpalás, annál hangosabb lett a cipő. Mindez a péntek délutáni forgalomban egy zsúfolt élelmiszerüzletben. Az első fél percben még mindenki mosolygott, a büszke szülők visszamosolyogtak. (A fiatal anyukán megcsodálhattuk a tetoválásokat, apucinak maréknyi csecsebecse fityegett a fülében-orrában.) A tizedik perc körül a pénztárnál várakozók arcán izomrángások futottak át, néhányan udvariasan előreengedték a zajos családot. - Na végre, mennek már - gondoltuk naívan. De a mama letelepedett a pakolópultra, a gyerek pedig vígan szaladgált még pár kört mindannyiunk mélységes sajnálatára.

Mellesleg 1 doboz konzerv levest vásároltak vacsorára

A cipő

Egy ismerősöm úgy fejezte ki jelenlegi állapotomat, hogy “megmacskásodtam”. Tetszik a szó, mert valóban ez történt.  Maugli mellé kistestvérek jöttek, igaz, mostohák, egy ausztriai ismerős jóvoltából. Egy kisfiú, egy kislány a szaporulat, nyolc hetesek, tündériek, szinte minden pillanatuk fényképre, filmre kívánkozik. Tarzan lett a neve a kis kandúrnak,  mi lehetne más a neve a nővérkéjének, mint Jane. A névadásnál - bár véletlenszerűen történt, amikor mindketten a háncsfüggönyön lengedeztek, mint liánokon - tekintetbe vettük, hogy magyarul, hollandul, szerbül is könnyen megjegyezhető és kimondható legyen. Még illik is rájuk. Hiába ikrek, mindkettő más egyéniség. Tarzan kerekebb, lustább, visszahúzódóbb, Jane nagyon kíváncsi, bátor, sőt merész. Örökmozgó és nagyon barátságos, simul, törleszkedik, igényli a társaságunkat. Már az első napon megtámadta szegény Mauglit, de szinte minden ellen hadat visel. Legújabb felfedezettje a hatalmas vörös porszívó. Lakásunk cicajátszótérré alakult, mindenre felmásznak, mindenhová bebújnak, mindent megkóstolnak. Maugli nem örült a jövevényeknek, bár nem bántja őket, inkább fél tőlük. sose látott még kiscicát. Remélem, megbarátkoznak majd. Fél méter volt eddig a legkisebb távolság köztük. Maugli - Tarzan - Jane : tiszta dzsungel, bár a virágokat már megkopasztották

A napokban hozott a gólya egy kis pónigyereket is a közeli állatsímogatóba, végre örülhet pónipapa, fia lett. A kiscsikó az eddigi legszebb, formás, ügyes és tarka. Érdekes, apja fehér, anyja fehér és szürke pöttyös, a kis Macho meg inkább barna. Nina szépen megnőtt, kistermetű anyja mellett már nagylánynak tűnik. A lóvakaróval is megbarátkozott, de a patája tisztogatását még nem nagyon tűri. Angel felnőtt pónihölgy lett, most ő van egy karámban a papával, de nem kell aggódni, több pónigyerek nem lesz. Legalábbis a gondozó szerint

Ezzel a szóval fejezik ki azt, hogy sikerült, kész az iskola, letette a vizsgát, sikerült a toets, azaz a teszt.

Amikor egy gyerek befejezi az iskolát,  nagy az öröm a családban. Feldíszítik a házat, bulit rendeznek, és az ablakokból kilógatják az iskolatáskát, könyvet, füzetet. A holland zászló is kikerül a házra, mint minden jelentős ünnepen. Ez itt egészen természetes dolog, a nemzeti zászló minden ünnep része.

(Svédországban a házak előtt szinte mindenhol hatalmas zászlórúd áll és azon mindig fel van vonva a svéd lobogó. Ezért senki nem tartja őket nacionalistáknak, svédeskedőknek vagy különcöknek. Egyszer egy ismerősöm azt mondta, nagy kaland végigmenni Budapesten egy kis magyar zászlóval.  Tanulmányt lehetne írni a pillantásokról és megjegyzésekről.)

Szóval vége a tanévnek, sokan már múlt szombaton elindultak nyaralni. De nem mindenkinek adottak rá a lehetőségek. Három tartományban - Drenthe, Zeeland, Limburg - ezért összefogtak a lakásszövetkezetek, és mivel rengeteg lakás áll üresen, megpróbálnak néhányban rászorulókat nyaraltatni ingyen. Tizennyolc családot választottak ki, akik kéthetes turnusokban váltják egymást. Ha beválik, követendő példa lesz belőle.

Bár az idei tanév már a végefelé jár, egy bredai tanítónő elbocsátása vihart kavart szülői és újságírói körökben egyaránt.

A helyi Montessori iskola fenntartói tavaly hoztak egy szabályt, miszerint nem dolgozhat együtt két családtag az oktatói közösségben, mert előfordulhat, hogy megpuszilják egymást, veszekednek, esetleg kivételeznek a másik javára.  Most úgy tűnik, érvényt is akarnak szerezni ennek az értelmetlen szabálynak, elbocsátottak ugyanis egy jó pedagógust, mert 22 éve van kapcsolata az egyik tanárral, régóta együtt is laknak. Az asszony 13 éve megbecsült tagja a kollektívának, a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik, mégis mennie kellett. Nem csoda, ha mindenki felháborodott, az iskola vezetése még tetézte a bajt, mert megtiltotta mind a két érdekeltnek, mind a kollégáknak, hogy az esetről beszéljenek, véleményt nyilvánítsanak.

Persze nem lehetett eltussolni a dolgot mégsem, kiszivárgott a “titok” és a szülők - vakáció ide vagy oda - akcióba lendültek. Tájékoztatási estet szerveztek, röplapokat osztogattak, minden újság lehozta a hírt, és egy honlapot is életre hívtak, ahol az emberek elolvashatják a történteket és kifejthetik a véleményüket.

Engem is mélyen felháborított az eset, elsősorban, mint nőt. Miféle dolog az, hogy a pár női tagját elbocsájtják, a férfi pedig maradhat. És marad is?! Olyan iszlám íze van a dolognak, ahol a megerőszakolt nőt halálra kövezik, míg a tettes szabadon éli világát. Aztán vegyük csak magát a meztelen szabályt. A XXI. században miféle marhaság az, hogy két családtag nem dolgozhat egy munkahelyen? Pl. két testvér sem? Apa-fia sem? Azok vélhetően nem puszilkodnának, bár a veszekedést nem lehet kizárni. Ez utóbbi amúgy sem csupán a kapcsolatban élők kiváltsága. 
Még csak azt sem mondhatják a vezetők, hogy létszámfeletti munkaerőtől akartak ilyen faramuci módon megválni, hiszen hirdetésük, melyben tanítót keresnek, már megjelent.

Kíváncsian várom, lesz-e valami megoldása az ügynek. Én nem hagynám az igazamat, nem hagynám az élettársamat, még mint teljesen kívülálló sem hagynám ezt az igazságtalanságot nyomtalanul feledésbe merülni. 14 évig dolgoztam egy iskolában, falusi iskola lévén természetesen voltak kollégák családi kapcsolattal, két házaspár, de anya-lánya és apa-fia is, sőt, apa-anya-fiú variációban is megesett. Sok pedagógus volt kénytelen a saját gyerekeit is oktatni, hiszen hová vitte volna máshová? De nem hallottam soha, hogy ebből bármi probléma adódott volna, bár a pedagógusgyerekeknek olykor nem volt könnyű dolga

247 Montessory iskola van Hollandiában. De csak ennek az egynek van ilyen értelmetlen szabálya. Legalábbis remélem!

az említett honlap