Apoetéka

A soknevű betegség Hollandiában is támad. Itt mexikói influenzának nevezik (Mexicaanse griep), és októberben a betegek száma elérte azt a kritikus tömeget, amitől már járványról beszélnek. Ha a háziorvosok két egymás utáni héten 55 új megbetegedést észlelnek százezer lakosra, akkor az már epidémia. A virus gyorsan terjed, eddig 335 beteg került kórházba, és tizenegy haláleset történt, ebből 5 ezen a héten. A hagyományos influenza elleni védőoltásokat most kezdik beadni, az új betegség ellen két hét múlva oltanak.

Érdekes intézkedések is születnek, például a futballpályán a köpködési tilalom, vagy az iskolák terve vészhelyzetre, az otthoni internetes oktatás.

Tarzan és Jane már öt hónaposak  is elmúltak. Szemlátomást nőnek, erősödnek, és minden nap újítanak valamit. Ma jártak először az állatorvosnál. Meg voltak szeppenve, de tűrték a vizsgálatot és az oltást is. Decemberre előjegyezték őket sterilizálásra. Mindez “alig került” 130 euróba. Vajon mennyi lesz majd akkor a beavatkozás?  

Délután kimentek kicsit játszani a kertbe, olyan szép napfényes volt az idő. Hát Tarzan levizsgázott szépen. Addig táncolt az ablakpárkányon, amíg nevéhez nem méltóan és kevéssé kecsesen belecsobbant az esővizes hordóba. Láttatok már ázott macskát? Hát nem valami szép látvány. Megszárítgattam az árvízkárosultat, azóta próbálja kiheverni a történteket.  
  

Idei nyaralásunk csúcsa volt három nap Szegeden. Kaptunk kölcsön egy lakást, onnan ruccantunk át naponta Mórahalomra, az Erzsébet gyógy- és élményfürdőbe. A városka tiszta, gondozott, tele virággal, a fürdő melletti utcában jó a parkolási lehetőség. A napi belépőjegy ára személyenként 1500 forint. Kint 7 medence van, a vízsugarak paskolták a vállunkat, hátunkat, nyakunkat, bugyborogtak alulról és oldalról, deréktájt. Van csúszda és tengeri hullámzás is, a hullámokat egy hatalmas labda generálja, ha sós lenne a víz, akár az Adrián is érezhetnénk magunkat. Az úszómedence nagyszerű, és mivel annak a leghidegebb a vize, kevesen voltak benne. A kinti és benti medencéknek változó a hőmérséklete, lehet válogatni. Mi minden medencét kipróbáltunk, persze szaunáztunk és napoztunk is.

Lehetőség van sokféle masszázsra, van kozmetika, pedikűr, manikűr, mágnesterápia, szolárium és ki tudja még hányféle ajánlat a gyógyulni, pihenni, megfiatalodni vágyóknak, vízitorna, izomerősítő gépek a sport szerelmeseinek.

A gyógyvíz kicsit színes-szagos, nagy a jód- és ásványianyag tartalma. Ivókúrára is ajánlják, megkóstoltuk néhányszor.

A napernyők, műanyag székek, napozóágyak használata ingyenes, és van is belőlük elég. A csúszda mögött szép nagy zöldterület fákkal, a zene igen diszkrét. Hol van már gyermekkorom hangosbemondója, ahol percenként sírva kereste 4 év körüli szőke kisfiú a mamáját és fordítva.

Amivel nem voltam elragadtatva, az a kiszolgálás. Igaz, szeptember elseje volt, már utószezon, de a vendég mindig vendég, nem? Némelyik pénztáros elég mogorva volt, a girosz hideg lepényben langyos hús, a palacsinta szintén elősütött és nem melegítik meg, rákenik a hideg lekvárt és vigyed. A sült kolbász zsíros és drága, mindent méricskélnek, még a mustárt is, így sok a várakozás. Az eladó hosszan mondta a magáét, mennyire nem éri meg neki itt árulni. Halkan megjegyeztem, ha én ráfizetnék, ki se nyitnék

A csárdát nem próbáltuk, az emeleti kávézót, pizzériát szintén nem, a fagyi viszont jó volt. Az egyik kis bazárban akartam venni egy nyakbaakasztós műanyag pénztartót, valamikor gyerekkoromban volt ilyenem. Kiválasztottam, levettem a tartóról, bementem vele a sátorba. Köszöntem, nem fogadták. A fiatal eladólány egy barátnőjével pletykált nagy hangon. Letettem a pultra a szerzeményt, kicsit koppant is, erre észrevettek. Szó nélkül, rám se pillantva számlázott a leányzó, mire elfogott a méreg, hogy levegőnek néznek, és jó hangosan ismét köszöntem. Erre elszégyellték magukat, az eladó elnézést kért, utána már nem lehetett panaszom rá.

Hasonló, bár durvább incidens történt Budapesten velem, két nappal később. Barátnőmmel szokás szerint a Nagyi Palacsintázójában találkoztunk. Odaálltunk a pult elé és vártunk. A két kiszolgáló - 20 év körüli lányok - egy harmadikkal csevegett, aki mellettünk állt, de láthatóan nem kuncsaft volt. Egy idő után, cérnám szakadván megkérdeztem:

- Rendelhetnénk?

Mire a lányka:

- Nem látja, hogy el vagyunk foglalva?!

Szivem szerint kifordultam volna az ajtón, de időnk szokás szerint kevés, hol keressünk most másik helyet? Végül csak megkérdezte, mit akarunk, nagy csapkodással el is készítette és elénk lökte. De legalább megmelegítette, úgy látszik, már ennek is örülni kell. Állandóan azt hallom, mekkora a munkanélküliség, a szegénység Magyarországon. Hát egyeseknek nem ártana jobban megbecsülni a munkahelyüket és a vevőket, akiktől az a munkahely függ. Régen, a szocialista világban akkor is járt a fizetés, ha senki nem ment a bolt tájékára sem. Ez a világ elmúlt, igyekezni kellene megtartani a vevőket. Mi ketten legközelebb valószínűleg máshol fogunk találkozni.
Szerencsére ritka az ilyen kellemetlenség, máshol nem történt említésre méltó esemény, és ez akár pozitív kritika is lehet. Mórahalomra visszamennénk, talán egy hétre is.

Erzsébet fürdő

Nagyi palacsintázója

Még adós vagyok az idei nyaralásunkról szóló beszámolóval. Igaz, pestiesen szólva nem nagy durranás volt, de azért elmesélem mégis. Augusztus közepén indultunk, amikor mások már visszafelé jöttek.  A huszadikához kapcsolódó hosszú hétvégét Ráckevén töltöttük, családi körben, édes semmittevéssel. Aztán három napra hazaszaladtunk Magyarcsernyére. Igazán említésre méltó esemény ott sem történt, bár a bögyömben van valami, amiről mégis írnom kell.

Elmentem a bankba pénzt váltani. Mindössze hárman álltak előttem, mégis több, mint fél órámba telt, hogy némi dinárhoz jussak, egyetlen banktisztviselő dolgozik millió utalvány, igazolás, aláírás, nyugta, és a csörömpölő telefon közepén. Állunk az üvegablak innenső oldalán és unatkozunk. Két szerb férfi nagy hangon társalog, humorizál, jókat nevetnek, az egyik láthatóan cége ügyeit intézi, ráér, kitelik a munkaidejéből. Körülnézek, hiszen évek óta nem jártam itt. Valamikor a nyolcvanas években adták át ezt az akkor modern és szép épületet, ami mára már elég kietlen kinézetű lett. Hogy jobban teljen az idő, a feliratokat olvasgatom, illetve csak olvasgatnám, hiszen az egész teremben egyetlenegy magyar szót sem találok. Nem akarok hinni a szememnek, kisétálok a sorból, átmegyek a túloldalra is. Az üvegre ragasztott, számítógéppel írt cetlin szerbül, németül, angolul, franciául és megint szerbül írja, hogy menjačnica, geld wechseln, exchange, changer, és újra menjačnica, de magyarul hiába keresem a pénzváltás szót. A Tilos a dohányzás plakáton a szöveg pláne csak cirill betűkkel van írva. Szép lassan felhergelem magam, majd tudatosan hűtöm is forró fejemet. Első gondolatom, hogy előkapom a golyóstollamat, és kiegészítem a feliratokat, plakátokat. Aztán mégis elállok az ötlettől, közben sorra is kerülök. 

A bankkal végezve elballagok a közeli üzletbe, aminek a kirakatán a könyvesbolt szó díszeleg. Nemrég még valóban árultak itt sok minden egyéb mellett magyar könyveket, újságokat is, most szinte szégyenkeznem kell, hogy ilyesmit keresek. Ettől kezdve kritikus szemmel kutatom mindenfelé a magyar szót. A kis magánboltban sincs semmi kiírva magyarul, az aprócska cetliket böngészem, hogy kiderítsem a különböző péksütemények árát. Az önkiszolgáló ablakába valami helyiérdekű, fontos közlemény van kiragasztva, ez kétnyelvű. Sajnos, rövid kis időmből nem futotta, hogy bejárjam a hivatalos helyeket, községházát, rendőrséget, postát,  így a teljesség igénye nélkül tudok csak véleményt mondani.

A nap folyamán pár ismerősömet megkérdezem, vajon betiltották a magyar feliratokat Magyarcsernyén? De ilyesmiről senki sem tud, talán a falubelieknek föl sem tűnik a hiány. Lehet, tavaly én se vettem volna észre, de mostanában elég sokat olvasgattam a szlovákiai nyelvtörvényről, emiatt érinthet érzékenyebben a dolog. Igaz, Csernye nem igazán turistahely, de azért elég sokan megfordulnak itt Nagyszénásról, Bakonycsernyéről, Isaszegről is. Ők biztosan látják, amit én, egy magyar falut magyar feiratok nélkül.

Talán nem ártana valakinek gatyába rázni ezeket a nyelvi dolgokat, hiszen élni kell a törvény adta lehetőséggel, nehogy - érdektelenségre hivatkozva - megkurtítsák a nehezen kivívott jogokat.