Archive for February, 2010

Téli napok

Tuesday, February 16th, 2010

Néhány téli képet hoztam ma.

Napok óta havazik. csöndesen, apró szemekben hull az alkonyszínű égből, milliméterenként építve hókucsmát, hóködmönt, hóleplet, hócsipkét a kerítésekre, fákra, tetőkre, autókra. Az utcabéli gyerekek iglut kezdtek építeni.

dsc00938.jpg dsc00940.jpg

A cicagyerekek időközben nagyra nőttek, mindketten átestek az ivartalanításon, napok alatt fel is gyógyultak, és most élvezik a szép havas időt. Egyáltalán nem kényesek, szívesen játszanak odakinn, mókás nyomokat hagyva a hómezőn.

dsc00932.jpg dsc00905.jpg

A karácsonyfánk a teraszon jégbajúszt növesztett, miközben az utcákon és az ablakokban karneváli hangulat uralkodik.

dsc00909.jpg dsc00913.jpg

Hágában jártam

Monday, February 15th, 2010

Hideg téli szombatot választottak a hollandiai magyar iskolák pedagógusainak továbbképzésére. Novemberben esett szó róla először, a sok ünnep ellenére elég gyorsan sikerült tető alá hozni a találkozót. A hágai magyar követség adott otthont a rendezvénynek, igazán kitettek magukért. Reggel tízkor kávéval, teával és némi ünnepi köszöntővel nyitottak, délben pedig szerény ebédet is kaptunk. Persze megjelentek a helyi magyar szervezet képviselői is, mint sok más helyen, itt is csöndes vetélkedés folyik a lelkekért.

A Balassi intézetből érkezett fiatal előadónő felkészülten, vidáman és fáradhatatlanul beszélt, és vette rá a 22 – egymást addig nem, vagy alig ismerő – tanerőt a közös munkára. Sok anyagot és segítséget kaptunk tőle a munkánkhoz, a tervezéshez, feladatok, szövegek válogatásához vagy kitalálásához, nekem mégis a legnagyobb ajándék az volt, hogy kiléphettem végre a homályból, lévén a Limbovi az ország legfiatalabb és legkisebb “intézménye” , ahol egyedül végzek minden munkát. Jólesett elbeszélgetni a rövidebb-hosszabb szünetekben a többiekkel, ismerkedtünk, címet-telefonszámot cseréltünk, talán nem veszítjük egymást szem elől.

Hágáról nem sokat tudok írni, kilenc órakor befutott velem a vonat, és hála az internetnek, meg némi privát segítségnek, ügyesen odataláltam a helyszínre.  Meg is jegyeztem magamban, milyen klassz a villamos, akár Pesten az új Combinók. Érthetők a táblák, feliratok, a digitális képernyőn is olvashatók az állomások nevei és a hangosbemondó is segít eligazodni, hol járunk, mi a következő állomás, nevezetes épület, hol a zónahatár stb.  A rotterdami tömegközlekedésben már bevált chipkártyás fizetési rendszer már Hágában is működik, a helyiek láthatóan megszokták, de én persze még a régi strippenkaart jeggyel vacakoltam.

strippenkaarten.jpg ov-chipkaart.jpg

Mire vége lett a fejtágításnak, leszállt az este és kigyulladtak a nagyvárosokra jellemző tiritarka fényreklámok, megnyúltak az árnyak, és megváltozott a világ képe is. Nagyobb baj volt, hogy egy öregecske villamost fogtam ki természetesen a technika csodái nélkül. Még csak egy kampón lógó táblácska sem segített, ami pedig negyven éve egy otthoni nyitott tuja alapfelszerelése volt.  Minden megállónál a kinti feliratot kellett nézegetnem, ha nem akartam elpasszolni a vasútállomást, lökdöstek is eleget az ajtónál a le- és felszállók.

irm_olympic_s.jpg

A holland vonatközlekedés meglehetősen jó, az emeletes IC szerelvények kényelmesek és általában tűrhetően tiszták is.

Eddig jutottam az írásban, természetesen a vonaton, amikor a hangosbemondóban ezt mondta egy együttérző férfihang:

- Hölgyeim és uraim, tíz perc múlva Tilburgba érünk. Sajnos ennek a vonatnak ez lesz a végállomása, mert a besti alagútban tűz ütött ki, így bizonytalan ideig Eindhoven, Maastricht irányában nincs közlekedés. További információkért forduljanak az állomáson a piros sapkás vasutasokhoz.

Siettem volna haza, várt a születésnapos férjem, meg néhány vendég, de hiába, ha nem lehet, hát nem lehet. Ismét alkalmam volt megbámulni a hollandok nyugodtságát. Nem zúgolódtak, nem reklamáltak, mindenki előkapta a telefonját, és hazaszólt, hogy késni fog. Ennyi. Az izgalmak ezután következtek. Mikor leszálltunk, a peron tele lett a Limburgba, a karneválra igyekvő néppel. Skót szoknyák alatt kékülő meztelen férficombok, Asterix, a hétfejű sárkány, óriások, bohócok, medvék, méhecskék, Hófehérkék és kalózok között keress meg egy piros sapkás baktert!  A társaság zenélt, énekelt és ivott, ha már mulatni indult.  A (jel)meztelenek meg élvezték az ingyencirkuszt. Fél órába telt, mire megoldották a kerülőút-problémát és ismét vonatra szállhattunk.

Este tízre azért sikerült hazaérnem, a vacsorából, ünnepből is maradt még egy kevés. No meg a karneválból is, hiszen ezután jön még a java.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer