Archive for October, 2010

Idegenek az önkiszolgálóban

Tuesday, October 12th, 2010

Kellemetlen élményem volt a napokban. Vártam is kicsit, hogy csillapodjanak az érzelmeim.  Talán most már elfogulatlanul tudom leírni a történteket.

Mostanában vasárnap délutánonként 4 és 8 között nyitva tart a közeli élemiszerbolt.  Két hete jártam ott, alig lézengtünk páran, most két kedves magyar vendégemmel kényelmesen, hanyagul mászkáltunk, traccsoltunk, ők ismerkedtek az árukkal, én fordítgattam nekik a feliratokat. Időközben észre sem vettük, hogy egyre többen lettek. A húsos pult előtt válogattunk másnapi ebédre valót, amikor gorombán rám mordult egy csinosan öltözött, kifestett, fiatal nő, lendületből eltaszítva a valóban útban álló bevásárlókocsinkat.

- Vidd innen ezt a kocsit, nem egyedül vagy a boltban!

Meglepődtem, nem vagyok szokva ehhez a hangnemhez, a hollandok alapból udvariasak. Nyeltem egyet, s mivel igaza volt, a kocsi valóban rossz helyen állt, nem szóltam vissza. De a nő nem adta fel.

- Hozzád beszélek nem hallod? Nem tudsz hollandul?!

Villogó szemeit, dühtől eltorzult arcát látva megkísértett a gondolat, hogy hülyének, süketnek tettetem magam, és visszafordultam a társaságomhoz, de a fúria már angolul öntötte ránk szidalmait. Ekkor a férje/fiúja kezdte szólongatni, hiszen az egész vásárlóközönség őt hallgatta, sőt nézte, mert közben csapkodva válogatott a húsok között, oda-odakiabálva a pasasnak, mit akarna enni inkább. Guggoltában nadrágja, tangája lecsúszott, így betekintést nyerhettünk alsóbb régióiba. Az ordibálásból megtudtuk, hogy hülye külföldiek vagyunk és menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk. Erre megjegyeztem neki, persze hollandul, hogy én itt vagyok itthon. Rám meredt, meglepve, hogy vissza merek beszélni, majd jöttek a megjegyzések az akcentusomra, és egy “hülye oroszok vagy lengyelek!” felkiáltás. Ekkor már a párja vörösen a szégyentől próbálta másfelé terelni a dühös némbert. Annyi revansot vettem azért, hogy a velem lévőknek magyarul azt mondtam:

- Itt is vannak rasszisták, fasiszták.

A két nemzetközi szó megtette hatását, csend lett végre és mindenki ment a dolgára.  Nem nagy kaland, de mivel tizennyolc év alatt először ért ilyen személyes támadás, elég nehezen nyeltem le a dolgot. Bízom benne, hogy a következő tizennyolc évben megint nyugalom lesz.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer