Archive for January, 2011

Elnöki telefon a kagylóban

Saturday, January 29th, 2011

mark_rutte.jpg

Ne tessék kijavítani, a cím helyes. Ez a mai fő politikai hír, amit a reggelim mellé az újság címlapján feltálaltak. Mark Rutte államelnök mobiltelefonját-blackberryjét (hogy a fenébe mondják ezt vajon magyarul???) beleejtette a vécékagylóba. A pasas nem sokat teketóriázott, felgyűrte az inge ujját és kihalászta a becses szerkezetet. Rövid szárogatás után a készülék szerencsére ismét működőképes volt,  az egész ország örömére, hiszen fontos telefonszámok, időpontok, jegyzetek tárháza egy ilyen ketyere. Ki tudja, tán még a közel-keleti kérdést is befolyásolta volna a nagy dolog.

Az Elnök Úr nyilatkozott is a rendkívüli belpolitikai esemény alkalmából. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a pottyanás még a pottyantás előtt történt, ez a tény valamivel kellemesebbé tette a halászatot.

Beteljesülés

Friday, January 21st, 2011

29313m1.jpg

De jó lenne, ha minden kívánságom ilyen gyorsan teljesülne. Gyorsított eljárásban ítélték el egy fémhulladéktelep tulajdonosát. Két és fél év börtönbüntetést kapott és félmillió euró pénzbírságot. A házkutatáskor egymilliónyi készpénzt találtak a széfben. A rotterdami “üzletember” mindent felvásárolt, ami fémből volt, kissé cinikusan, minden szégyen nélkül mesélte el a bíróságnak, hogy pénteken délután sorban álltak a pénztára előtt az emberek a hét folyamán összelopkodott fémáruval. De vett teljes kamionnyi lopott árut, rezet, nikkelt, titánötvözetet, sőt lopott pótkocsit, konténert is. Az ítélet még nem jogerős.

Egy fecske nem csinál nyarat, remélem, esete csak az első volt a sorban!

Azt a fűzfánfütyülő rézangyalát!

Monday, January 17th, 2011

Múlt héten összeütközött egy expresszvonat és egy tehervonat, mindkettő kisiklott. Szerencsére sérültek nem voltak -mindkét vonat épp fékezett - de az anyagi kár tetemes. Mint kiderült, a balesetet az okozta, hogy a vasúti szakaszon 300 méter rézkábel hiányzott.

Réz villámhárítókat is lopnak éjszakánként, főként templomok, magasabb középületek faláról.  A temetőkből sorra eltűnnek a rézből készült vázák, díszek, szobrok. Elesett katonák emlékművéről elloptak 300 rézlapot. Hidak, kerítések darabjainak kel lába, nyoma vész mindennek, ami kicsit is rézszínű.

A réz világpiaci ára emelkedik, pár év alatt megháromszorozódott.  A fémkereskedők nem sokat érdeklődnek az átvételkor, örülnek, hogy olcsón megszerzik a fontos nyersanyagot, hamar az olvasztókemencékbe kerül a bizonyíték. A megkárosítottak ennek az értéknek sokszorosát fizetik a károk helyreállításáért, de az anyagiakon túl a lopás állandó tömegszerencsétlenség, tragédia lehetőségét idézi elő. Alkalomszerű lopás, mondják a hivatalosok. Mintha azt hallanám, megélhetési lopás.

Nem, nem a magyarországi hírekből mazsoláztam, a fentiek Hollandiában történtek, egy hét bűnügyi krónikáját néztem csak át. Keleteurópai színesfémtolvaj-bandák fosztogatnak számos nyugati országban. Könnyű dolguk van, közel a határ, hol itt, hol ott tűnnek fel, majd el, a rendőrség meg bottal ütheti a nyomukat. Fontos, hogy újabb rendfenntartó egységeket küldünk Afganisztánba!

Téli örömök és gondok

Wednesday, January 12th, 2011

foto0316.jpg p1010002.jpg foto0334.jpg 

Szinte az egész december fehér volt. Mióta Hollandiában élek, ennyi havat, ilyen tartós havazást nem láttam még. Eleinte élveztük nagyon, hiszen olyan tiszták voltak az utcák és a levegő is. De aztán csak nem akart vége szakadni, már harminc centinél jártunk, amikor végre beruháztunk egy hólapátba.  Bár mire észbe kaptunk, már csak ronda fekete színű volt kapható, felvásárolták a csinosabbakat. Persze a hollandok – velünk együtt – azt hitték, most is úgy lesz, mint eddig, hogy 1-2 nap alatt elolvad az egész hó.  Mivel ez nem következett be, kénytelenek voltunk seprűt, lapátot ragadni, de addigra már jócskán le lett taposva mindenhol, így elég nehézkes lett a közlekedés. Mind a járdákon, mind az úttesten, a tereken, parkolókban 5-6 centis jégréteg lapult a frissen esett hó alatt. A gyerekek szép nagy hóembereket építettek, néhol iglut is. Láttam egy pasast, aki a kocsiját ásta ki a hóból, és a jeges darabokat gondosan átdobálta a szembeszomszéd elé. Ezek valószínűleg elutaztak az ünnepekre, minden redőny le volt engedve a házon. Egy másik bolond két szánkót kötött az autója után zsineggel, rajtuk négy gyerek, és nagy vigyorogva, meglehetősen gyors tempóban keringett velük a környező utcákban. A hideg kilelt a láttukra, a kipufogó bűze egyenest a gyerekek arcába irányult, a kanyarokban a két szánkó átsodródott a  másik sávba, és állandóan attól rettegtem, hogy a pasas egyszercsak fékezni kényszerül, a gyerekek meg fölkenődnek a lökhárítóra.

Az utakon amúgy is fura dolgokat láttunk. Egyesek, mintha versenyeztek volna, melyikük autójának van magasabb hósipkája. Aztán az autópályán a gondosan megőrzött  hódarabok lerepültek, egyenest az utánuk jövő szélvédőjére. Persze hideg is volt pár napig,  a mínusz 10-12 fokban befagytak az ablakok. Sok sofőr épp csak egy tenyérnyit kapargatott le, akkorkát, ahol egy szemmel épp kilát. Eléggé balesetveszélyes dolog ez is, ráadásul igazán értelmetlen, hiszen 1-2 euróért lehet kapni ablaktakaró fóliát, reggel nem kell vakarni az üveget. Meg kapható spray is, ami leolvasztja a jeget pár perc alatt. De mindig akad, aki keresi a veszélyt. A téli gumit is sokan luxusnak tartják, láttuk is a spórolósokat csúszkálni.

A leghidegebb napokra új rendeletet hoztak, a hajléktalanokat akaratuk ellenére is – rendőri segédlettel – be lehet vinni a menedékhelyekre. Akkor nem is fagyott meg senki. Mostanra felmelegedett kicsit az idő, a kényszer megszűnt, lett is mindjárt haláleset. Sajnos sok a lengyel bevándorló, aki, ha elveszti a munkáját, nem megy haza, hanem megpróbálja az utcán kihúzni tavaszig, a mezőgazdasági munkák kezdetéig. Akiknek meg fedél van a feje fölött, azok sokszor harmincan is laknak egy lakásban, mindenféle komfort nélkül. Egyre több probléma akad velük, számukat százezerre becsülik, de még egyre jönnek. A hollandoknak kezd elegük lenni belőlük, hiszen itt is rengeteg a munkanélküli, és a 9 eurós minimál órabért  már leszorították 7-re majd 6-ra. Persze egy holland ennyiért nem dolgozhat, a szakszervezetekkel kötött szerződések nem adnak erre lehetőséget, ahogy a járulékok befizetésének elbliccelésére sem, de a lengyel munkaközvetítőkön keresztül érkezők beérik a rosszabb feltételekkel, így a munkaadók a nagyobb haszon reményében inkább őket foglalkoztatják.

Így kerül sok holland család kilátástalan helyzetbe. Egyre hosszabb  az élelmiszersegélyre várakozók sora, és  mostanra oda jutott ez a jóléti társadalom, hogy az interneten egyre gyarapszik azoknak a száma – jelenleg 24 személy – , akik egyik veséjüket akarják áruba bocsátani, hogy az adósságaikat csökkentsék, vagy a  gyereküket iskoláztatni tudják. Ez a hír végre elhatolt a felsőbb körökbe is és vizsgálat indult, hogyan fordulhatott ilyesmi egyáltalán elő.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer