Archive for October, 2011

Postafordultával

Tuesday, October 25th, 2011

postnl.jpg

Bezárt az utolsó holland postahivatal, egy évvel hamarabb a tervezettnél.  A kétszázötven önálló postaépület helyett körülbelül hatszázhúsz átvevőhelyet nyitnak szolgáltatóközpontokban és önkiszolgálókban. Emlékszem, hogy fel voltam háborodva, amikor bezárt a helyi, egyemberes kisposta. Aztán megint, amikor a két város egyesülése miatt bezárt a központi nagyposta. És arra is, mennyire csodálkoztam pár éve Svédországban, hogy ott egyáltalán nincs posta :)

Nem tudom, vajon ez haladás-e, és ha igen, merre? :-?

Árubemutató

Friday, October 21st, 2011

Reggelente a szendvicsem mellé átfutom a tegnapi újságot a munkahelyemen. Időnként érdekes írásokra bukkanok, olyankor haza is hozom a lapot. Legutóbb a holland nyugdíjasok ügyes kifosztásáról olvastam. Néhány német cég alkalmazottai kifejezetten a 65+ korosztályt célozzák meg a reklám szórólapjaikkal, olcsó németországi buszkirándulásokat hirdetve. Kora délelőtt összeszedik az akkor még jókedvű társaságot, elmennek velük pár kilométert, ahol egy bérelt terembe terelik őket, “kávézni”.  Kávét valóban kapnak, olykor még teasüteményt is, az ajtót bezárják, és kezdetét veszi az árubemutató. Ezt a szórólapon – igaz, bolhányi betűkkel, fél mondatban – jelezték is.  Két óra jut a csodás, gyógyerejű matracokra, természetesen a kupecek is ilyet használnak, azóta nem fáj a hátuk/lábuk/nyakuk. Ára potom 1583 euró, de az ajándék párnát, takarót máris megkapják. Fizetni azonnal és készpénzben kell. Persze kinél lenne ennyi pénz? Sebaj, az egyik alkalmazott elkísér a bankautomatához! Aki nem akar vásárolni, az ellen megkezdik a pszichológiai hadviselést. Hogy nem gondol az egészségére, erre sajnálja a pénzt, utazásra, ruhára bezzeg nem. Mit gondol, olcsó kirándulás, ingyen kávé, ajándék kell, de vásárolni nem akar? Akkor mehet haza gyalog! Megszégyenítik, nevetségessé teszik az embereket, akik végül apatikusan tűrnek mindent. Ha valaki vehemensen tiltakozik, azzal keményebben beszélnek, sőt kizavarják a teremből, megfenyegetik, hogy beperelik. A megfélemlített emberek aláírják a szerződést, ami persze attól a pillanattól érvényes is.

Rövid szünet után áttérnek a vitaminok, étrendkiegészítők taglalására. Itt könnyebben megy a dolog, kisebb összegekről lévén szó, mindenki vesz valamit, hamarabb szabadul. Az utolsó órában utazásokra lehet befizetni. Aki eddig megúszta, majd most bukik el!

Ha jól sikerült a négyórás bemutató hadművelet, beülnek a buszba, és jutalmul valóban elviszik őket valami turistahelyre. Míg bámészkodnak, a buszt martalócok támadják meg és ellopják az ajándék párnákat, takarókat. Így jártunk! -vonják meg a vállukat a szervezők – de legalább jó matracuk lesz, az a fontos.

Néhány napon belül valóban megérkezik a matrac, de! Nem az a méret, minőség, mint amiről szó volt. Reklamálni nincs hol. A cég telefonját nem veszik fel, mailre két hónapig se válaszolnak. Az újság utánajárt a német és a holland címeknek: az egyik két szántóföld között egy dűlőút, a másik egy garázs, a harmadik egy idős asszony magánlakása, aki nem tud semmiről. Végül egy gyanútlan titkárnő révén eljutnak a jogi képviselőhöz, aki azonnal perrel fenyegetőzik hitelrontás címén. A “vásárlók” pedig fizetnek.

A vendéglátósok egyre több helyen tagadják meg, hogy termeiket ilyen célra kiadják. Ekkor a szervezők hamis adatokat adnak meg, mire kiderül a valóság, csúf cirkusz kerekedik, olykor a rendőrség bevonásával. Talán az újságcikk meghozza az eredményt, az idősek jobban odafigyelnek majd, mi van a csábító szórólapon és mit írnak alá.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer