Archive for the ‘Azt írja az újság’ Category

Tegen de lamp gelopen

Friday, January 13th, 2012

fejfajos-kutyus.jpg

A fenti szólás értelme: rajtacsípték!

2003-ban történt, hogy egy útépítő munkásnak egy mozgó daruról láda esett a fejére. A szegény sérült hosszasan betegeskedett, majd munkaképtelenné nyilvánították és leszázalékolták. Saját és orvosa állítása szerint sem utazni, sem kerékpárral közlekedni nem tud, a járás, de még az ülés is nehezére esik, szinte alig hagyta el az ágyat azóta. Mivel munkahelyi baleset történt, a daru meg az Aegonnál volt biztosítva, így a biztosító jóvátételként fizetett neki 150000 eurót. Mint tudjuk, a pénz csodákra képes! Emberünk rögvest meggyógyult, és azóta különféle erőt próbáló sportokat űz, például négy éven keresztül Curacaóra utazott egy 80 kilométeres bicikliversenyre, majd egy 250 kilométeresen vett részt Luxemburgban. Ausztriába járt síelni, hegyet mászott az Alpokon, futballcsapatot edz és a Kennedymarson is jó helyezést ért el, ez 80 km gyaloglás 20 óra alatt! Igazán szép teljesítmény egy száz százalékos rokkanttól. Mehetett volna ez így az idők végezetéig, legalábbis a nyugdíjkorhatár eléréséig, de addig jár a korsó a kútra….Az történt ugyanis, hogy a “szegény ágybanfekvő” egy megnyert verseny után egy közösségi oldalon fogadta a gratulációkat. Mit ad isten, neve szemet szúrt valakinek az Aegontól. Utánanéztek legott, pereltek is, és a bíróság most meghozta az ítéletet, 75000 eurót vissza kell fizetnie a felvett pénzből. Ez meglehetősen fájdalmas dolog neki, de remélem, példát statuálnak végre, mert nem ő az egyetlen ilyen ügyes gyerek ebben az országban!

Árubemutató

Friday, October 21st, 2011

Reggelente a szendvicsem mellé átfutom a tegnapi újságot a munkahelyemen. Időnként érdekes írásokra bukkanok, olyankor haza is hozom a lapot. Legutóbb a holland nyugdíjasok ügyes kifosztásáról olvastam. Néhány német cég alkalmazottai kifejezetten a 65+ korosztályt célozzák meg a reklám szórólapjaikkal, olcsó németországi buszkirándulásokat hirdetve. Kora délelőtt összeszedik az akkor még jókedvű társaságot, elmennek velük pár kilométert, ahol egy bérelt terembe terelik őket, “kávézni”.  Kávét valóban kapnak, olykor még teasüteményt is, az ajtót bezárják, és kezdetét veszi az árubemutató. Ezt a szórólapon – igaz, bolhányi betűkkel, fél mondatban – jelezték is.  Két óra jut a csodás, gyógyerejű matracokra, természetesen a kupecek is ilyet használnak, azóta nem fáj a hátuk/lábuk/nyakuk. Ára potom 1583 euró, de az ajándék párnát, takarót máris megkapják. Fizetni azonnal és készpénzben kell. Persze kinél lenne ennyi pénz? Sebaj, az egyik alkalmazott elkísér a bankautomatához! Aki nem akar vásárolni, az ellen megkezdik a pszichológiai hadviselést. Hogy nem gondol az egészségére, erre sajnálja a pénzt, utazásra, ruhára bezzeg nem. Mit gondol, olcsó kirándulás, ingyen kávé, ajándék kell, de vásárolni nem akar? Akkor mehet haza gyalog! Megszégyenítik, nevetségessé teszik az embereket, akik végül apatikusan tűrnek mindent. Ha valaki vehemensen tiltakozik, azzal keményebben beszélnek, sőt kizavarják a teremből, megfenyegetik, hogy beperelik. A megfélemlített emberek aláírják a szerződést, ami persze attól a pillanattól érvényes is.

Rövid szünet után áttérnek a vitaminok, étrendkiegészítők taglalására. Itt könnyebben megy a dolog, kisebb összegekről lévén szó, mindenki vesz valamit, hamarabb szabadul. Az utolsó órában utazásokra lehet befizetni. Aki eddig megúszta, majd most bukik el!

Ha jól sikerült a négyórás bemutató hadművelet, beülnek a buszba, és jutalmul valóban elviszik őket valami turistahelyre. Míg bámészkodnak, a buszt martalócok támadják meg és ellopják az ajándék párnákat, takarókat. Így jártunk! -vonják meg a vállukat a szervezők – de legalább jó matracuk lesz, az a fontos.

Néhány napon belül valóban megérkezik a matrac, de! Nem az a méret, minőség, mint amiről szó volt. Reklamálni nincs hol. A cég telefonját nem veszik fel, mailre két hónapig se válaszolnak. Az újság utánajárt a német és a holland címeknek: az egyik két szántóföld között egy dűlőút, a másik egy garázs, a harmadik egy idős asszony magánlakása, aki nem tud semmiről. Végül egy gyanútlan titkárnő révén eljutnak a jogi képviselőhöz, aki azonnal perrel fenyegetőzik hitelrontás címén. A “vásárlók” pedig fizetnek.

A vendéglátósok egyre több helyen tagadják meg, hogy termeiket ilyen célra kiadják. Ekkor a szervezők hamis adatokat adnak meg, mire kiderül a valóság, csúf cirkusz kerekedik, olykor a rendőrség bevonásával. Talán az újságcikk meghozza az eredményt, az idősek jobban odafigyelnek majd, mi van a csábító szórólapon és mit írnak alá.

Elnöki telefon a kagylóban

Saturday, January 29th, 2011

mark_rutte.jpg

Ne tessék kijavítani, a cím helyes. Ez a mai fő politikai hír, amit a reggelim mellé az újság címlapján feltálaltak. Mark Rutte államelnök mobiltelefonját-blackberryjét (hogy a fenébe mondják ezt vajon magyarul???) beleejtette a vécékagylóba. A pasas nem sokat teketóriázott, felgyűrte az inge ujját és kihalászta a becses szerkezetet. Rövid szárogatás után a készülék szerencsére ismét működőképes volt,  az egész ország örömére, hiszen fontos telefonszámok, időpontok, jegyzetek tárháza egy ilyen ketyere. Ki tudja, tán még a közel-keleti kérdést is befolyásolta volna a nagy dolog.

Az Elnök Úr nyilatkozott is a rendkívüli belpolitikai esemény alkalmából. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a pottyanás még a pottyantás előtt történt, ez a tény valamivel kellemesebbé tette a halászatot.

Közbizonytalanság

Tuesday, November 30th, 2010

politie_klompen.jpg

Olvasom az újságban, hogy egyre több a teljesen automatizált benzinkút. Naív nőszemély vagyok, azt hiszem, a technikai haladásnak köszönhetjük a gépesített változatot, pedig csupán arról van szó, hogy annyira megszaporodtak a rablótámadások, hogy már senki nem volt hajlandó még nappal sem munkát vállalni a kúton. A forgalmazóknak sem érte meg a dolog, ha hetente elvitték a bevétel jó részét. Így hát nincsen többé lehetőség kávézásra, vásárlásra, telefonálásra, toalett használatára sem. Az autósok megállnak, tankolnak, kártyával fizetnek és reménykednek, hogy nem rabolják ki őket. Ez is egy megoldás.

Az eseteknek kevesebb, mint egynegyedét sikerül felderíteni, a tettesek kapnak néhány hónapot-évet, ha sikerül sztárügyvédet megfizetni, még ennyit sem. Így persze a rendőrök sem eléggé motiváltak,  hiába dugnak rács mögé akárhány bűnözőt, azok csak nem fogynak. Noord-Limburgban ebben a hónapban nyolc rablás volt, a rendőrség egy Google rablástérképet tett fel az internetre, ahol a szép színes ábrán kis ikonok segítségével lehet nyomon követni a szorgalmas rablók tevékenységét. Ha a piros ábra zöldre vált, sikerült elfogni a tettest. Jelentem, a nyolcból egy már zöldül! Hát ez is valami. A térképünket Gelderland is megirigyelte, leutánozta, bár az ő statisztikájuk jobb, csak öt rablásuk volt. Hát lehet, a német-belga-holland háromszögben három ország rablói is tevékenykednek.

Az áruházak, élelmiszerboltok személyzetét mostanság ingyenes tanfolyamokon képezik ki, hogyan bánjanak a rablókkal. A helyzetgyakorlatokat színészekkel játsszák, persze ők a rosszfiúk. Szkeptikus vagyok, nem hiszem, hogy a tréningtől jelentősen csökkenne a bűnözés.

Jézusnak felmondtak. Paulnak is.

Monday, July 19th, 2010

jezus-redt.jpg

2008 óta húzódó pernek tett a végére pontot a holland bíróság. Egy vallásos parasztcsalád tanyájának cseréptetején nagy betűkkel  olvasható “Jezus redt” azaz “Jézus megment téged”.  A helyi hatalmasságoknak nem tetszett ez a reklám, többször felszólították a gazdát, távolítsa el. Ez nem történt meg, hát megbírságolták 15000 euróra. A felirat maradt, a gazda fellebbezett. Most már a legfelsőbb bíróságot is megjárta az ügy, megszületett az ítélet: Jézusnak mennie kell. Az indoklásban többek között szerepel, hogy elcsúfítja a tájat, zavarja a közrendet. Érdekes, a gombamód szaporodó mecsetek, minaretek nem rontják a tájképet?

Kompromisszumként felajánlották neki, maradhat a felirat, de ne fehérrel, hanem szürkével, hogy ne látsszon annyira, és sokkal kisebb betűkkel. Joop nem alkuszik és nem fizet. Az Európatanács Emberjogi Bizottsága elé viszi az ügyet, mert szerinte gátolják a szabad véleménynyilvánításban és vallásgyakorlásban. Igaza mellett szól, hogy egyéb reklámfeliratok – Antik, Palacsinta, Friss hús, Kávé – nem zavarnak senkit. Csak Jézust diszkriminálták.

Kíváncsian várom a választ Strassburgból (amit egyes holland újságírók következetesen Straatsburgnak - Utcavár – írnak).

Másik egyházi vonatkozású hír, hogy büntetésből egy kolostorba helyezik át időlegesen Paul atyát, egy Amsterdam melletti kis városka, Obdam fiatal lelkészét. Illetve helyeznék, mert a hívek egy emberként felsorakoztak mögötte, és protestálnak, pedig nem is protestánsok. Paul atya különleges ember, különleges miséket is tart. Most legutóbb például oranje-misét a futballcsapat győzelméért.

Oranje-mis

Gyülekezete elégedett a működésével, minden vasárnap dugig van a templom hívekkel, 80 ministránsa van, az öregotthon lakói is örömmel várják hetente a látogatásait.  Még a temetésekre is másképp mennek az emberek, hiszen Paul atya olyan szép, egyedi beszédeket mond. Ha öröm, ha bánat, mellettük áll. Vele nem lehet soha unatkozni.

Sajnos a püspököt és az egyéb egyházi vaskalaposokat nem hatják meg ezek az érvek. Profanizálást emlegetnek, szabályszegéseket, öltözködési előírást. Nincs mese, Paulnak vezekelnie kell, ezúttal túl messzire ment, mondják.

A hívek azonban tüntetnek. A templomban, a templom előtt, az újságokban, televízióban, a neten.  A facebookon rajongói oldalt nyitottak Paul atyának. Minden követ megmozgatnak, hogy visszakapják a papjukat.

Érdekes megjegyzést tett az egyik hozzászóló:

- Mennyivel különb az a pap, aki megáldja a katonákat, és imádkozik a győzelemért, mint az a pap, aki megáldja a futbalistákat és imádkozik a győzelemért?

Én is beléptem, aláírtam a tiltakozást három helyen is. Egyszer csakcsak nyitni kell ennek a megkövesedett katolikus egyháznak, ha nem akar a sűllyesztőbe kerülni. 

Bolygó hollandi

Friday, December 25th, 2009

Néhány napja nagy volt az izgalom, elveszett egy 14 éves kislány. Aztán kibontakozott lassan a történet: Laura hagyott ugyan búcsúlevelet, de nem kell aggódni, mert vele együtt eltűnt a család folyószámlájáról 3500 euró is. Harmadnapra meglett a kis hölgy Sint Marteen szigetén.

A gondok már tavaly kezdődtek, amikor kiderült, Laura világkörüli útra készül egy vitorláshajóval, egyedül. Szülei ismerték és támogatták a tervét, remélik, hogy bekerül a Guiness könyvbe, mint legfiatalabb világkörüli hajós. A lánynak már 6 évesen saját vitorlása volt, gondolom, jómódú a család. A holland hatóság azonban hajthatatlannak bizonyult, szerintük egy ilyen korú gyermeknek még az iskolapadban van a helye, és nagyfokú szülői felelőtlenség lenne egyedül ilyen útra elengedni. Mivel a törvény szerint 16 éves koráig iskolaköteles, megtiltották neki a hajóutat. Ezen felháborodva vette magához a pénzt és szökött el. Állítása szerint vitorlást akart vásárolni a pénzen. Ebből is látszik, hogy még valóban gyerek, hiszen ennyiért esetleg egy jobb gumicsónakot kaphat.

Laura tanulmányi eredményei mostanában egyre rosszabbak, semmi más nem érdekli, mint a fejébe vett utazás.

_laura_wilde_zeilb_1324210b.jpg Laura apjával és ügyvédjével

Földet vissza nem adunk?

Tuesday, November 24th, 2009

legelo.jpg

Háborognak a holland parasztok. Azt történt ugyanis, hogy a Földművelési Minisztérium a mesterséges holdak segítségével készített felvételek alapján újra fölmérte a földművesek parcelláit, és kissé átszabta a térképeket. Egy méternyi széles kis kanális például 6 méter széles folyóként van feltüntetve. Van olyan gazda, akinek 5 holddal csökkent a területe hirtelen. Ez persze befolyásolja az állattartást, a trágya kiszórását, aminek itt szigorú szabályai vannak, és az esetleges támogatás mértékét is. A tulajdonjogról és az adóról nem is beszélve. A gazdák mérgesek, már a jövő évi termelési terveket készítenék, de így hogyan? A földművesek szakszervezete sürgeti a megegyezést.

Mexikói náthaláz

Thursday, August 6th, 2009

Megnyugtató hírt olvastam ma, miszerint a holland temetkezési vállalatok felkészültek az újtípusú influenza támadására. Arcmaszkokat tartanak készenlétben, és figyelmeztetik a látogatókat, hogy mossanak kezet, ha megérintették a halottat.

Ezenkívül felkészültek az esetlegesen megnövekvő igényekre is, sőt, a megbetegedés miatt kieső munkaerőt is tudják majd pótolni. Ezt nevezem előrelátásnak. (Miért van déja vu  érzésem? Tisztára úgy hangzik, mint amikor a köztisztasági hivatal jelenti büszkén, hogy felkészült a télre.)

Az optimista, bizakodó nyilatkozat szomorú apropója, hogy meghalt egy 17 éves fiú az influenzától. Ő az első áldozat, és a média azt sugallja, lesz még több is.

Én személy szerint utálom a pánikkeltést. Az új betegség számomra pusztán eggyel több a sok másik mellett, és a pánik csak fogékonyabbá teszi az embereket a fertőzésre.

Montessorry

Thursday, July 2nd, 2009

Bár az idei tanév már a végefelé jár, egy bredai tanítónő elbocsátása vihart kavart szülői és újságírói körökben egyaránt.

A helyi Montessori iskola fenntartói tavaly hoztak egy szabályt, miszerint nem dolgozhat együtt két családtag az oktatói közösségben, mert előfordulhat, hogy megpuszilják egymást, veszekednek, esetleg kivételeznek a másik javára.  Most úgy tűnik, érvényt is akarnak szerezni ennek az értelmetlen szabálynak, elbocsátottak ugyanis egy jó pedagógust, mert 22 éve van kapcsolata az egyik tanárral, régóta együtt is laknak. Az asszony 13 éve megbecsült tagja a kollektívának, a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik, mégis mennie kellett. Nem csoda, ha mindenki felháborodott, az iskola vezetése még tetézte a bajt, mert megtiltotta mind a két érdekeltnek, mind a kollégáknak, hogy az esetről beszéljenek, véleményt nyilvánítsanak.

Persze nem lehetett eltussolni a dolgot mégsem, kiszivárgott a “titok” és a szülők – vakáció ide vagy oda – akcióba lendültek. Tájékoztatási estet szerveztek, röplapokat osztogattak, minden újság lehozta a hírt, és egy honlapot is életre hívtak, ahol az emberek elolvashatják a történteket és kifejthetik a véleményüket.

Engem is mélyen felháborított az eset, elsősorban, mint nőt. Miféle dolog az, hogy a pár női tagját elbocsájtják, a férfi pedig maradhat. És marad is?! Olyan iszlám íze van a dolognak, ahol a megerőszakolt nőt halálra kövezik, míg a tettes szabadon éli világát. Aztán vegyük csak magát a meztelen szabályt. A XXI. században miféle marhaság az, hogy két családtag nem dolgozhat egy munkahelyen? Pl. két testvér sem? Apa-fia sem? Azok vélhetően nem puszilkodnának, bár a veszekedést nem lehet kizárni. Ez utóbbi amúgy sem csupán a kapcsolatban élők kiváltsága. 
Még csak azt sem mondhatják a vezetők, hogy létszámfeletti munkaerőtől akartak ilyen faramuci módon megválni, hiszen hirdetésük, melyben tanítót keresnek, már megjelent.

Kíváncsian várom, lesz-e valami megoldása az ügynek. Én nem hagynám az igazamat, nem hagynám az élettársamat, még mint teljesen kívülálló sem hagynám ezt az igazságtalanságot nyomtalanul feledésbe merülni. 14 évig dolgoztam egy iskolában, falusi iskola lévén természetesen voltak kollégák családi kapcsolattal, két házaspár, de anya-lánya és apa-fia is, sőt, apa-anya-fiú variációban is megesett. Sok pedagógus volt kénytelen a saját gyerekeit is oktatni, hiszen hová vitte volna máshová? De nem hallottam soha, hogy ebből bármi probléma adódott volna, bár a pedagógusgyerekeknek olykor nem volt könnyű dolga :)

247 Montessory iskola van Hollandiában. De csak ennek az egynek van ilyen értelmetlen szabálya. Legalábbis remélem!

az említett honlap

Spárga holland módra

Monday, May 18th, 2009

asperges.jpg…avagy nyakig ülünk a szószban?

Az EU kiszélesítése nyomán kisebbfajta népvándorlás indult meg nyugat felé. Képzetlen emberek százait-ezreit adják el élelmetes honfitársaik rabszolgának. Sokan még fizetnek is azért, hogy “intézzenek”munkát nekik, valamiféle földi paradicsom képzetével vágnak neki az ismeretlennek. Akadnak olyanok, akik szerencsével járnak. De egyre több azoknak a száma, akik üres zsebbel, keserű szájízzel mennek haza.

Somerenben most lepleztek le egy modernkori rabszolgatartó nőszemélyt. Spárgaültetvényén 37 románt, maroknyi lengyelt és néhány portugált dolgoztatott, 5 eurós órabérért. Ez, ha nettó, nem is olyan kevés, megszokott kereset a mezőgazdasági munkáért. De a munkaadó a másik felén is meg akarta vajazni a kenyeret. Szállást, ellátást ígért a munkásainak. Kaptak is egy-egy ágyat valami ablaktalan barakkban, vagy sátorban, de az egészségügyi és tűzvédelmi állapotok nem feleltek meg az előírásoknak. Az ellenőrzéskor derült ki, hogy a tulajdonos elszedte a vendégmunkások útlevelét, biztosítási papírjait, nem hagyhatták el a tanyát. Élelmiszert, tisztálkodási szereket horribilis összegért adott el nekik, egy sampont pl. 13 euróért. Fizetésüket visszatartotta, amelyik okoskodott, azt meg is ütötte.

A hatóságok rendes szállásra akarták vinni a munkásokat, de azok csak azt hajtogatták, amit ET.: haza, haza!  Visszakapták hát az útleveleiket, kerítettek nekik egy autóbuszt, és hazavitték őket Romániába.

Sajnos nem ez az első, és nem is az utolsó ilyen híradás. A szegénységnek mindig voltak és lesznek vámszedői. Mindkét oldalon.


Network-wide options by YD - Freelance Wordpress Developer