Apoetéka

Ezúton szeretném felkérni minden öntudatos, jólelkű, humánus embertársamat, csatlakozzanak tömegesen most indított mozgalmunkhoz, melynek célja, hogy megvédjük a föld növényeit az esztelen és kegyetlen pusztítástól.

Nem gondolhatunk borzalom nélkül például a kenyérre. Lássuk csak, honnan kerül  a fitobálok asztalára ez a mindennapinak, kedvesnek, illatosnak rémlő tárgy? 

A föld testét durván fölsebzik dübörgő gépezetekkel, éles vasakkal. Vegyi anyagokat, állati ürüléket szórnak sebeibe. Az ártatlan gabonamagvakat az így bepiszkolt ágyba tapossák. Különféle praktikákkal kényszerítik minél serényebb növekedésre,  minél nagyobb szaporulatra.  Amikor a magról kelt gyermekek felserdülnek, fiakat nevelnek, megint jönnek a dübörgő gépek, és a növényeket kíméletlenül lefejezve elszakítják a magvakat anyjuktól.  Ezután porrá zúzzák, vízbe fojtják őket, majd mesterségesen gombás fertőzésnek teszik ki a belőlük nyert pépet, amitől testük kétszeresére dagad. Ezt a mozgó, növekvő teremtményt elevenen megsütik, majd éles késekkel feldarabolják és szájukba gyömöszölve 32 fogukkal ismét péppé őrlik az emberek. Hát normális dolog ez? Nincs Önökben végképp semmi érzés, irgalom? Nem sajnálják szegény ártatlanokat?

Vagy ott van például a karfiol, őt még virágjában leszakítják. Sosem engedik anyává lenni, magot érlelni. És gondoljanak a fákra is. Micsoda inkvizíciós eszköz a  metszőolló, a fűrész, a balta.  Az ember kénye-kedvére csonkítja  a fákat, egyesek nem átallanak almafába körtét, barackba szilvát oltani, és még nemesítésnek nevezik ezt a megalázó, természetellenes nászt! A városi emberek szabadon élő növényeket szűk cserepekbe, ládákba zárnak, és sötét, levegőtlen lakásokban évekig kínozzák őket! A legszebben nyíló virágokat megölik, hogy néhány napig a szobában nézegethessék.

De ez még nem minden. Nem csak az emberek, de egyes megátalkodott állatok is növényevők. Hogy félhet az a zsenge fűszál, amikor az a marha nagy állat lelegeli? Mit érezhet az a szerencsétlen káposzta, amelyik kecskék fogára jut?

Jogosan kérdezhetik Önök, mi a megoldás? Egyszerű a válasz: szintetikus élelmiszerek létrehozása, amelyek  kinézetükben hasonlítanak a megszokott  eledelekhez, de egyetlen növénynek sem kell meghalnia értük. Igen, pontosan, műanyag ételekre gondolok, ez a jövő útja embertársaim. Nem mehetünk el tovább szótlanul a növények leírhatatlan szenvedése mellett.

Ne egyenek többé növényeket!

Ne használjanak ártatlan növényt kísérleti célokra, kozmetikára, gyógyszeralapanyagnak!

Állítsák le a papírgyártást, a digitális kommunikáció korában ez már amúgy is antagonizmus!

Csak műanyag és fém bútort vásároljanak!

Mondjanak nemet a biodízelre, bioetanolra! Növények millióinak kell elpusztulniuk minden megtett kilométerért!

Ne hordjanak lenvászon, gyapot öltözéket! A textilipar az egyik legnagyobb növénypusztító!

Csak húsevő háziállatokat tartsanak, ezek előbb-utóbb felzabálják egymást!

Iratkozzon  fel közénk még ma! Mindenkit tárt karokkal várunk. Önkéntes anyagi támogatásával növények ezreinek életét mentheti meg!

Növényvédő Szer-vezet

Ez a felhívás csak az interneten terjed, egyetlen fának sem kell meghalnia érte.

Írásom apropója egy hír, ami nem áprilisi tréfa. Holnaptól a rotterdami állatkert lakói mindannyian növényi táplálékot kapnak. Egy két hónapos szoktatási periódusban szeretnék elérni, hogy a ragadozó állatok is áttérjenek a vega kosztra. Mindezt azért, hogy a látogatók körében népszerűsítsék a zöldség- és gyümölcsfogyasztást.

Színhely a főposta előtti parkoló, bal oldalán piros, kettős postaláda. Egyik nyílásába a helyi leveleket, másikba a távolabbra címzetteket dobja az ember.

Nagy lendülettel kanyarodik be egy meglehetős,  de szutykos autó.  Odagördül a postaláda elé, ablak le, kinyúlik egy kar, nyúlik, nyúlik, de hiába. Csak nem éri el a likat. Hátramenetbe kapcsol, újból nekifut, most közelebb centizget a piros dobozhoz. Ismét nekiveselkedik a feladatnak,  de a karja még mindig rövidnek bizonyul. Most előremegy pár métert, jól alácsűri a kormányt, óvatosan tolat, az ajtó szinte súrolja a két alumínium oszlopot.  Némi nyögés, szenvedés, biztonsági övnek nekifeszülés árán végre végrehajtja a feladatot, a borítékot elnyeli a feketefogú mohó száj.

Persze, hogy férfiből volt az istenadta. Mellette unottan rágózott 10 év körüli kiskamasz fia. 

Mi az egerek filozófiája?

Cinizmus.

Meghal egy jó ember, és a mennybe kerül. Szent Péter fogadja, és azt mondja, hogy bármely kívánságát teljesíti. Az ember kér valamit enni, és egy távcsövet, hogy körülnézhessen a másvilágon.
Míg a szendvicsét eszegeti, lenéz a távcsövön a pokolba. Látja, hogy lent homárt, kaviárt, őzpecsenyét lakmároznak.
- Én a tiszta életemért a mennybe jutottam, és egy kolbászos zsemlét kaptam, azok meg a bűnös életük után minden jóval tömik a bendőjüket - fordul Szent Péterhez.
- Kettőre nem érdemes főzni - mondta Szent Péter mentegetőzve.
Ki lesz a harmadik

Szeretem a szép szavakat, a szólásokat, közmondásokat. Izgalmas dolog, amikor rájövök, hogy régi magyar közmondásaink más nyelven is ugyanúgy, vagy hasonlóan hangzanak.  Gyakran még a szórend is azonos. Csak egy példa:

Egy fecske nem csinál nyarat. - magyar

(Bejegyzés olvasásának folytatása »)

Kár volt annyira dícsérnem az időjárást,  ma viharos szél kerekedett,  szemerkél és esik vagy zuhog felváltva. Amikor a szélsuhanc vadul rázza az utcánk tölgyeit, kosárszám hull a makk,  géppuskatüzet zúdítva az alant parkoló autókra. Most már kétujjnyi vastagon áll a makk az úton, és ha egy autó sportosabban startol, a kerekek ki-kilőnek párat a járdára is.  A napokban látogatónk volt,  nyitva hagyta az autó tetőablakát,  hát néhány makkmarci mindjárt bepottyant hozzá.

A tegnapi sétáról hoztam néhány szép piros és sárga levelet,  egy rózsaágat teli csipkebogyóval, meg fényeshéjú gesztenyéket.  Most itt lakik velünk az ősz is a szobában.