Apoetéka

Ez a fura szó kb. azt jelenti Tizenegyvárostúra. Szabadtéri korcsolyabajnokság tulajdonképpen, de nem akármilyen. Tizenegy fríz várost érint, 200 kilométer a táv.  A tizenegy város: Leeuwarden, Sneek, IJlst, Sloten, Stavoren, Hindeloopen, Workum, Bolsward, Harlingen, Franeker, Dokkum és Leeuwarden, a célállomás. Folyókon, csatornákon, tavakon, városokon keresztül, elhagyott hómezők mellett, zsilipeken át és hidak alatt siklanak a résztvevők sötétben vagy ködben, hófúvásban vagy viharos szélben, szerencsés esetben ragyogó napsütésben.  Százezrek követik figyelemmel, dideregve a parton, drukkolnak a szerencséseknek, a bátraknak. Ha hétköznapra esik, akár iskolai szünetet is kaphatnak a diákok. A túrát akkor rendezik meg, amikor az időjárás engedi. Közismert, hogy Hollandiában nincsenek nagy telek, így a verseny 103 éve alatt mindössze 15 alkalommal jött össze a futam. Néha egymás utáni években is, máskor 1-2 évtized kimarad. Legutóbb 1997-ban tartották meg, tehát tizenöt éve, érthető, hogy most lázban az ország, de különösen Friesland. Naponta többször mérik a jég vastagságát az egész távon, mindenki az időjárásjelentést figyeli, rendezői - és válságstábok alakultak. Egy futballstadiont sportszállóvá alakítottak, elsősegélyhelyeket állítanak fel, kijelölik az ellenőrző pontokat.  A felelősök naponta végigjárják a távot, figyelnek mindenre. Néhány helyen még mindig nem elég vastag a jég, 15 centiméternek kell lennie, hogy kibírja a tòbbszáz átsuhanó korcsolyázó súlyát és karistolását. Kisebb felületeket jégtranszplantációval tesznek biztonságossá. Máshol a hótakaró nehezíti a helyzetet, ott tucatjával jelentkeznek az önkéntesek tisztántartani a folyók, csatornák, tavacskák felületét. Ahol nem lehet korcsolyázni, ott vastag szőnyeget, gumit terítenek végig a parton, hogy ezen kerüljék ki a rossz szakaszt. Most a fél ország azért drukkol, hogy legyen néhány éjszaka minusz 15-20 fok, és hó ne hulljon, hadd lássuk az eredményét a nagy izgalomnak, szervezésnek.

A versenynek szigorú szabályai vannak. Csak indulásra kisorsolt tagok nevezhetnek be, a résztvevők létszáma limitált. Nők - emancipáció ide vagy oda - csak 1985 óta indulhatnak ezen a versenyen. Tizenhatezer résztvevőre számítanak, ezres csoportokban  startolnak negyedórás időközönként. Minden résztvevő a startnál kap egy névreszóló kártyát, amit a városokban és néhány előre nem közölt ponton le kell pecsételtetni. Aki végigkorcsolyázta a távot, megvan minden pecsétje és szerencsésen célba ér, megkapja az Elfsteden keresztje kitüntetést. Az első 11 férfi és az első 5 nő plusz jutalmat is kap. Érdekesen alakult a száz év versenyideje. 1909-ben az első helyezett a cipőre erősített házi készítésű korcsolyával 13 óra 50 perc alatt ért célba, az eddigi legjobb időt 1985-ben futották, 6 óra 47 perc!

Gyorsan szaladnak a hetek, hónapok, évek, már megint karácsonyra készülünk!

Az utcánkban - Tölgyfa-sor - a hatalmas fák már mind levetették tarka ruháikat, csak a legkisebb, egy későn ültetett kamasz takargatja magát szégyellősen aranyszinű köntösébe. Ma feltakaritották az összes lehullott levelet,  makkot, rend van és tisztaság.

Hajnali fél négykor valami robbanószerrel betörtek a téren a bankautomatába. Nem tudjuk még, mennyit vittek el, de sok pénz nem lehetett benne, hetente egyszer töltik fel, 50 euró a legnagyobb cimlet. És három kamera figyel 

Pszt, lehet, hogy a Mikulás volt, őt is sújtja a világgazdasági válság!

A kocsi szóról sokan tudják, hogy Kocs falu nevéből származik, és sok európai nyelv átvette, így a holland is. A koets lóvontatta díszes hintót jelent a koetsier pedig kocsist. A koets szó minden év szeptemberében felmerül a médiában, ilyenkor tartja ugyanis a királynő az éves trónbeszédet a lovagteremben, ahová mindig a nyolc ló vontatta aranyhintóval (gouden koets) érkezik. Most sem volt ez másképp, bár az eseményt kisebbfajta politikai vihar előzte meg. A szocialista párt és a zöldek kifogásolták a kocsi oldalán látható festett képeket, amin félmeztelen fekete férfiak és nők alázatos tartásban ajándékokat adnak át a királynőnek. Hm. Életem-halálom kezedbe ajánlom. Egész nap ezen morfondíroztam.

Egy kis kocsitörténet:

A hintót 1898-ban Wilhelmina királynő kapta koronázási ajándékul Amszterdam népétől, az árát is közadakozás fedezték. Nem aranyból készült, hanem jávai teakfából, amit helyenként vékony aranylemezek borítanak, faragásait aranyfüsttel díszítették. Belső kárpitjának egyes darabjait az árvaházi leányok hímezték. Ez az ajándék a hollandok szeretetét mutatta királynőjük iránt, évi egyszeri használata immár történelmi hagyomány.

A széplelkű szemforgató baloldal szerint a kocsin látható képek az ország szégyenteljes történelmével dicsekednek, rasszista eszméket hirdetnek a színesbőrűek szolgaságával. Aláírásokat is kezdtek gyűjteni a képek eltávolítására, természetesen a helyi bevándoró szervezetek és közösségek örömmel csaptak le a témára.

A magam részéről ekkora marhaságot rég hallottam. A nagy földrajzi felfedezések természetes következménye volt a felfedezett helyek meghódítása. A gyarmatbirodalmak korában ez teljesen normális dolog volt, a legtöbb államnak, ha volt hajója, kikötője, gyarmata is volt. Ki ágál manapság a Római Birodalom ellen? Pedig övék volt szinte egész Európa, Észak-Afrika, Ázsia nyugati része is. Ki háborog ma már azon, hogy mekkora volt a három földrészre kiterjedő Oszmán Császárság? Na és a mórok? Portugáliát, Spanyolországot és jelentős francia területeket is vagy 700 évre megszálltak az arabok. Hallotta valaki, hogy bocsánatot kértek, kártérítést fizettek érte? Erzsébet angol királynő még ma is Barbados királynője is, ha odalátogatna, a barbadosiak nyilván hajlonganának előtte és ajándékot is kapna tőlük. Nem is olyan régen nem csak a királyok, de az uradalmi intéző előtt is hajlongtak a kisemberek. Ezek mind történelmi tények, és nem lehet meg nem történtté tenni egyiket sem.

Persze a legtöbb gyarmat felszabadult már, “kivívta függetlenségét” ami sok esetben nem jutott el az anyagi függetlenség szintjére. Hasonlatosak ők az önérzetes kamaszokhoz, akik hőzöngenek, mennek a saját fejük után, de az anyjuk mos rájuk, és a szülők kamrájából élnek. A volt gyarmatok szívesen fogadják a rendszeres segélyeket, polgáraik eljönnek a csúf, gonosz gyarmatosítók után Európába is.

Gyarmatosítások ma is vannak. Mi másnak nevezhetnénk a nemrég széthullott nagy Szovjet Birodalmat, az olajtermelő országok “felszabadítását”, teljes iparágak kihelyezését keletre és még keletebbre - ahol olcsó munkaerő termeli a drágán eladható termékeket - , a multik térhódítását, a banktőke mesterkedéseit, vagy a kínai áruk megállíthatatlan özönlését? És megkezdődött már a világűr felosztása is!

A szocialisták és zöldek ötletét továbbfejlesztve javaslom, mostantól a Mikulás maga cipelje a zsákját, a krampuszok (Hollandiában pláne szerecsenek!) forduljanak a szakszervezethez! A kártyajátékok közül távolítsuk el a Fekete Pétert! A mesékből töröljük ki a juhászbojtárokat, szolgálókat, ajtónállókat és egyéb udvari népeket. Az operákat, drámákat is felül kell vizsgálni. Az Országházból hasonló indokok alapján el kell távolítani Munkácsy Mihály Honfoglalás című képét is.

Félretéve a viccet, remélem az aranykocsi marad. A mai nehéz gazdasági helyzetben a nyolc ló mégsem fogyaszt annyit, mint egy páncélozott Audi, a hintóra rendszám sem kell, bár a biztosítása biztos egy vagyon

Pár napja földrengés volt Limburg tartományban. Este kilenckor történt, erőssége 4.5, károkról, sérülésekről nem érkezett jelentés. Ennek ellenére száz év óta a második legerősebb rengésként emlegették, (az első 1992-ben volt) és mint ilyen, a média nagy érdeklődésére tarthatott számot. Magam csak a másnap reggeli újságból értesültem, miszerint Limburg lakossága megrémült a földrengéstől. Az idegek borzolására leírták szegény Peter esetét, aki a földmozgások hatására leesett kalitkája ülőrúdjáról!

A “borzalmas eset” megihlette a Kő (Steen) Pál nevű újságírót, aki Horror címmel írt a szombati újságba egy ironikus, humoros  cikket. Valami ilyesmi volt:

A földrengésnek további szörnyű következményei kerültek ma napvilágra.  Négyesikerpatakon egy családnak a pekingi kiskutyáját nemrég el kellett altatni, mert gyógyíthatatlan Parkinson kórja volt. Mindjárt szert tettek egy új pekingi pincsire, elképzelhetni a család rémületét, amikor a kettes számú kutya csütörtök este vadul remegni kezdett. Azt hitték, ő is elkapta a kórt!

De ez még semmi. Mikorfalván egy gazdának két kendermagos kakasa van, akik  este kilenckor éktelen kukorékolásba fogtak. Sajnos, az idegi károsodás maradandónak bizonyult, az állatok bioritmusa megváltozott, a szörnyű nap óta háromnegyed órás késéssel ébresztenek.

Egy idős hölgy az ominózus estén elhunyt tengerimalacának urnába zárt hamvaihoz beszélt éppen - hogy érezze, nem feledték el - amikor a porcelán edény egyszer csak reszketni kezdett és odébbugrált a polcon. A rengés még haló poraikban is hatást gyakorol az állatok érzékeny idegrendszerére.

A Héterdőben élő aranyhal-ikerpár, Gemma és Guido akváriumában a Spongyabob-házikó dőlt el, szerencsére a két G megúszta egy nagy ijedséggel az esetet. Még elgondolni is rémes, hogy a romok alatt maradhattak volna.

Ebből a kis szösszenetből némi önirónia is kicseng, a hollandok a házikedvenceiket olykor az emberek elébe is helyezik.

Még egy kis apróság a földrengés kapcsán. Az élelmes hollandok mindenből képesek üzletet csinálni, a neten alig 15 euróért lehet rendelni földrengés-emlékpólót.

Sokáig vajúdott a parlament a nyugdíjkorhatár kérdésén, mire végre sikerült döntést hozni, eszerint nekem már 66 éves koromig kell majd dolgozni. No nem csak nekem, mindenkinek, aki 1955 után született. Nyolc év múlva pedig ismét emelnek egy évet, így a korhatár végül 67 év lesz. Nagy a felzúdulás, mint minden megszorításnál, pedig az érvek logikusak, hiszen az átlagéletkor Hollandiában a férfiaknak 80, a nőknek 82 év, és ez minden évben kb. 0,2 százalékkal nő, hála az orvostudomány fejlődésének. Tehát egyre több a nyugdíjas. Na azért nem hiszem, hogy a nyugdíjbiztosítók tönkremennének, de mindenesetre évről-évre kisebb a nyereségük.

A mi nyugdíjunk három részből fog állni. az első az állami nyugdíj, amit 65, illetve mostantól 66 éves korában kap az ember. A 100 százalékos nyugdíj feltétele 50 év munka, hiszen minden ledolgozott évért 2 százalékot számolnak. Ez a feltétel mostanában már szinte senkinek nincs meg, hiszen a fiatalok hosszabb ideig tanulnak, a kisgyerekes anyák többsége évekig otthon marad a gyerekekkel, és a munkanélküliség is közrejátszik.

A második rész a munkaévek alatt befizetett járulékokból adódik. A harmadik pedig a magánnyugdíjpénztárnak havonta fizetett összeg 15 évre kiszámított járadéka lesz. Ami azt illeti, a három együtt sem tesz majd ki egy rendes nyugdíjat, mint a legtöbb bevándorló esetében. Már csak abban reménykedünk, hogy addigra ez a szép nagy közös Európa egységesíti a nyugdíjtörvényeket és kölcsönösen elismerik a más európai államokban ledolgozott éveket.

Amikor 19 éve megérkeztem Hollandiába, akkor szűnt meg a sorkötelezettség. Azóta kis létszámú profi hadserege volt az országnak. Aztán jöttek a hét szűk esztendők, minek következtében előbb a harci repülőgépek gyártása szűnt meg, majd egyre kevesebb jutott a technológia fejlesztésére, most pedig 64 százalékkal csökkentették a hadi kiadásokat.  Ezer szolgálati gépkocsi, tizenkilenc darab F16 repülőgép, tizennégy helikopter után az utolsó hatvan tanktól négy díszlövéssel búcsúztak a minap a katonák, ezzel együtt sokan a munkahelyüktől is, hiszen megszűntek a tankhadosztályok és a kiképzőközpontok is. Tízezer embernek kell rövidesen valamiféle munkát találnia, ez a hadsereg létszámának több, mint egynegyede. Ahogy egyikük keserűen mondta, talán targoncásnak még elmehet. A napokban sokezres tüntetést szerveznek, de ez nem szokott eredményt hozni már eldöntött kérdésekben.

A Brüsszeli Katonai Akadémia egyik professzora szinte ezzel egyidőben vetette fel a javaslatot, hogy ha már közös európai hadseregről nem beszélhetünk, legalább a három Benelux állam fogjon össze, hiszen külön-külön semmire se mennek. Ezek szerint Belgiumnak is hasonló gondjai vannak. A javaslat szerintem jó, a mai világban már nem elég egy ló meg egy kard, a fejlett technika iszonyúan drága, és annak a pénznek annyi más helye lenne. Kíváncsian várom, valaki magáévá teszi-e az ötletet. No meg azt is, katonáink mit csinálnak majd Afganisztánban, Irakban, meg erre-arra tankok, vadászrepülőgépek, helikopterek meg pénz nélkül. No meg azt is, ki vette meg a harci játékszereket. Remélem, nem valami ellenség

A fenti karikatúra szövege: “Mamának most munkába kell menni, a papa nemsokára értetek jön. Legyetek jók addig!”

Különböző fórumokon, magánlevelezésben, ismerősök körében a fiatal magyar szülők gyakran érdeklődnek az óvodák, bölcsődék, gyermekmegőrzők árairól. Hollandia állami szinten nem az a kifejezett gyerekbarát ország - szokták mondogatni -, hiszen a férőhely nagyon kevés, az árak pedig elrettentő magasak. Ennek az éremnek is két oldala van: mi a jobb, a gyereket idegenek felügyeletére bízni kicsivel több pénz és a karrier miatt, vagy néhány évig velük lenni, megadni minden szükségeset a nevelésükhöz, és élvezni a velük töltött időt kicsit szűkösebb anyagi körülmények között?

Amszterdamban például egy család heti két délutáni napközis tartózkodásért 227,32 eurót fizet havonta. A 8 éves kislányra szerdán és pénteken iskola után este hétig kell vigyázni.  Ebben az összegben csak a gyermek felügyelete van, nem kap enni, nem foglalkoznak vele külön. Ha egy átlag keresetű család két gyermeke jár a bölcsődébe, gyermekmegőrzőbe, a szolgáltatás jelenleg 1691 euróba kerül nekik, de ez az összeg négy év múlva meghaladhatja majd a 4500 eurót, ha a kormány politikája nem változik.

Ilyenkor szokott jönni  a következő kérdés: mit csinál egy anyuka, ha dolgozni akar? Nos itt elég kevés anyuka dolgozik, míg a gyerekei kicsik. Ha mégis, akkor valamelyik családtag, nagyszülő, testvér, távolabbi rokon besegít, vagy olyan munkát keres, amit a gyerek mellett is el tud végezni, bedolgozás, távmunka, esti vagy hétvégi munka, amikor apuka van a gyerekekkel. Van olyan munka, ahová a gyereket magával viheti (például házhoz járó fodrász, reklámújság kihordás) vagy vállal még 1-2 gyereket megőrzésre a sajátja mellé. Aki kicsit tehetősebb, vagy fontos, hogy a nő ne essen ki a munkából, az a hathónapos szülési szabadság után keres bébiszittert vagy magánóvodát/bölcsődét. Vannak cégek, amelyek adnak hozzájárulást a gyermekmegőrzés költségeihez, a kiskeresetűek kaphatnak támogatást az államtól, a költségeket leírhatják az adójukból, így kb. 20 százalékát egy év múlva visszakaphatják. De az általános megszorítás ezeket a tételeket sem kíméli.

Érdekes, hogy mindezek ellenére a holland családok többsége még mindig vállal legalább 3 gyereket.

Ma a bankban volt valami ügyem. Az alkalmazott, magunkkorabeli férfiú - vagyis 50 feletti - a következő számtani feladvánnyal szembesült:  6006 : 6 = ? Én fejjel lefelé, másfél méter távolságból oldottam meg az osztást kb. 1 másodperc alatt, addig ő módszeresen beütögette a számokat a zsebszámológépébe, mikor megkapta az eredményt, háromszor is megnézte, mint aki nem hisz a szemének! Én meg csak néztem, mit néz oly gyanakodva

Nem először tapasztalom, hogy a hollandok nem tudnak fejben számolni, de azért egy bank dolgozóitól ennél kicsit többet vártam. Most hogy bízzam rájuk a pénzemet?

Hollandiában szombaton kezdődött a krókuszvakáció, ilyenkor 7-800 ezer holland kel útra Európa síközpontjai felé. Elkerülendő a tolongást, sokan már csütörtök este elindulnak. Ez a cseles terv az idén nem vált be, mert annyian gondoltak erre, hogy csütörtökön és pénteken is hatalmas sorok alakultak ki az autópályákon mindenfelé. Másik buktató a gyerekes családokat érte. Mivel itt nem szokás extra szabadnapokat engedélyezni tanítási időben, így az “okos” szülők  már a határon túlról mobiltelefonon jelentették a tanárnak/tanítónak, hogy gyermekük beteg, pénteken nem jelenhet meg az iskolában. Igenám, csakhogy a többi szülő is így gondolkodott, ennek következtében némelyik osztályban 20 hiányzót is jeleztek. A szociális munkások az iskola értesítése alapján becsöngettek a beteg gyermekek otthonába, ha nem nyitottak ajtót, olykor a szomszédoktól is kérdezősködtek. Hátrahagyott levelükben felkérték a szülőket, mihamarabb jelentkezzenek a gyermekvédelemnél. Ha először fordult elő az eset, megússzák egy ejnyebejnyével, de a visszaeső bűnösökre feljelentés és bírság vár.

Hollandiában nagyon komolyan veszik az ilyesmit, ha a szünet szombattól kezdődik, nem lehet hamarabb elutazni.

De jó lenne, ha minden kívánságom ilyen gyorsan teljesülne. Gyorsított eljárásban ítélték el egy fémhulladéktelep tulajdonosát. Két és fél év börtönbüntetést kapott és félmillió euró pénzbírságot. A házkutatáskor egymilliónyi készpénzt találtak a széfben. A rotterdami “üzletember” mindent felvásárolt, ami fémből volt, kissé cinikusan, minden szégyen nélkül mesélte el a bíróságnak, hogy pénteken délután sorban álltak a pénztára előtt az emberek a hét folyamán összelopkodott fémáruval. De vett teljes kamionnyi lopott árut, rezet, nikkelt, titánötvözetet, sőt lopott pótkocsit, konténert is. Az ítélet még nem jogerős.

Egy fecske nem csinál nyarat, remélem, esete csak az első volt a sorban!